Tipp! Az első fotók Beyoncé kislányáról! Kattints a galériáért!

Szilvi ma már kétgyermekes, boldog anyuka, akinél a nehezen jött első baba okozott némi aggodalmat. Szerencsére egészségügyi problémákkal nem kellett megküzdenie, maga a szülés volt az, ami nem úgy zajlott, ahogy Szilvi mindig is szerette volna.

"A várandósságom kilenc hónapja izgalmas, örömteli várakozással telt, terveztük és vártuk is Bencét. Nagy öröm volt, amikor megfogant, főleg azután, hogy előtte volt egy spontán vetélésem. Szinte az egész terhességem alatt tudtam dolgozni, bár az igaz, hogy az első három hónapban szinte állandóan aludtam. Némi izgalmat a baba neme okozott, mivel nagyon kislányt vártam, el sem tudtam képzelni, hogy fiam legyen, így furcsa érzés volt megtudni az ultrahangos vizsgálaton, hogy mégsem lányunk lesz, de persze így is nagyon boldogok voltunk. Közben költözködtünk is, Budapestről egy vidéki nagyvárosba települtünk át, de az orvosom budapesti maradt."

"Borzasztóan féltem a fájdalomtól"

Szilvi egyetlen aggodalmát maga a szülés okozta, pontosabban a vele járó fájdalom híre, hiszen sokaktól hallott akkoriban a semmivel sem összehasonlítható fájdalomról. Orvosával meg is beszélte, hogy epidurális érzéstelenítéssel szeretné világra hozni Bencét.

"Borzasztóan féltem a szüléstől, mert soha nem volt semmilyen műtétem vagy egészségügyi problémám, így aztán egyáltalán nem bírtam elképzelni azt a nagy fájdalmat, amiről beszéltek. Orvost már választottam, mire terhes lettem, a kórház is megvolt, ahol szülni akartam. Azt nem tudtam, hogy magával a szüléssel kapcsolatban mire készüljek: tisztában voltam azzal, hogy valahogy ki fog bújni a baba, de drukkoltam, hogy, ha lehet, császáros szülésem legyen. Azt gondoltam, hogy az könnyebb."

Légy egy igazán csajos közösség tagja! Csatlakozz a Life.hu-hoz az iWiWen és a Facebookon is!

Két fájás között szendvicseket készített

Az első fájások a negyvenedik hét végén - a legtöbb nőhöz hasonlóan - Szilvinél is éjszaka jelentkeztek. Mielőtt a kórházba indultak, Szilvi még nyugodtan készítette a szendvicseket férjének az előttük álló nehéz napra gondolva, akkor a fájások még lehetőséget adtak rá.

"Amikor éjjel három óra magasságában felébredtem, és kimentem vécére, egy pici véres foltot láttam, majd el is kezdtem enyhén görcsölni. Akkor szóltam a férjemnek, hogy valószínűleg szülünk. Addigra minden össze volt csomagolva. Indulás előtt még lezuhanyoztam, szendvicseket készítettem a férjemnek, és elindultunk autóval a kórházba. A férjem ment, mint a meszes, bár nem láttam rajta ijedtséget. Az erősebb fájások aztán már az autóban elindultak - nagyon szorítottam a fogamat és a karfát, mert borzasztóan fájt a hasam. Az enyhe görcsökből az úton már ötperces fájások lettek, a kórházban pedig alig fél-egy óra után már egypercesek."

Tipp! Így árulják magukat a sztárok! Kattints a galériáért!

A gyorsan elinduló tágulás miatt az előre megbeszélt epidurális érzéstelenítésnek már nem lett volna sok értelme, így Szilvi fájdalomcsillapítás nélkül vágott neki a szülés nehezebb részének.

"A kórházban aztán megvizsgáltak, és kiderült, hogy annyira kitágultam már, hogy nem kaphatok epit. Akkor eléggé megijedtem. Az orvosommal és a férjemmel együtt vajúdtam, egy labdán ülve, ami nagyon jó volt, már ha lehet ilyet mondani. A férjem támasztotta a hátamat és itatott, az orvosom pedig a helyes levegővételben segített. Azt hittem, a fájdalomnak sosem lesz vége, olyan érzés volt, mintha ki akarna szakadni a hasfalam, tényleg nem lehet összehasonlítani semmivel. Egy óra telt el így, majd megvizsgált az orvosom..."

Elkerülhetetlen volt a műtét

Hiába volt Szilvivel minden rendben, hiába haladt jól előre a folyamat, egy apró mozdulat hiánya miatt a baba végül nem tudott kibújni természetes úton.

"Vizsgálgattak, hogy miért nem jönnek a tolófájások. Akkor vették észre, hogy Bence ugyan befordult a fejével, csakhogy ahhoz, hogy ki tudjon jönni, be kellett volna húznia a nyakát. Mivel ezt nem tette, nem jöttek a fájások sem. Ekkor előkészítettek császármetszésre. A műtét miatt nem voltam megijedve, igazából akkor már nem érdekelt semmi, csak azt akartam, hogy vége legyen a sűrű fájdalomnak.

Áttettek az ágyról a műtőasztalra - akkor már mozdulni sem bírtam -, betoltak a műtőbe, és két fájás között kaptam epidurális érzéstelenítést is. Megjegyzem, már ez is nehezen ment, hiszen össze kellett gömbölyödni, de már feküdni sem tudtam úgy, ahogy kellett volna. Végül csak sikerült megoldani, így aztán a következő fájás már könyebb volt. A műtét nagyjából egy óráig tartott, és nagyon furcsa érzés volt. Olyan érzés, mintha a hasfalamat rángatnák kifelé. Akkor mondta az orvos, hogy ez az érzés már azt jelzi, rögtön kint a baba. Amikor kivették Bencét, nem sírt fel, kicsit macerálni kellett ehhez, aztán rögtön odaadták az arcomhoz egy picit. Ezután megmosdatták, majd az édesapjához került. Engem átvittek egy külön szobába, ahol mozdulatlanul kellett feküdnöm négy-hat órán át, amíg csökkent az érzéstelenítő hatása. Folyamatosan remegtem, közben pedig itattak. Ami segített, hogy Bence ezalatt az idő alatt ott lehetett mellettem: az ágyam mellett aludt, egy kis kosárban."

Légy egy igazán csajos közösség tagja! Csatlakozz a Life.hu-hoz az iWiWen és a Facebookon is!

Az első napok a legnehezebbek

A császármetszésről azt szokták mondani, hogy a műtétet követő napok majdhogynem olyan nehezek, mint a természetes szülés. Szilvinek is meg kellett küzdenie az első lépésekért.

"Felkelni az ágyból csak másnap lehetett, de akkor rögtön ki kellett kelni, és el kellett sétálni a mosdóig. Már felállni is legalább tíz percig tartott: úgy éreztem, mintha az egész belső részem leszakadt volna, alig tudtam mozogni. Nagyon lassan épültem fel, még otthon sem tudtam hajolni egy ideig. Bence már a kórházban nagyon jó alvó volt, végig mellettem volt a szobában, amíg bent tartottak. A tejem a kórházban még nem indult be, sőt, az első éjszaka még otthon sem - aznap a kis éhes Bencét csak némi cukros vízzel tudtam megnyugtatni.

A kezdeti nehézségek után aztán tejem is lett, mosakodni is megtanultam a császármetszés után maradt sebbel, és végre nem maradt más, mint élvezni a kisfiam társaságát, azt, ahogy a kezemben tarthatom. Sokan sokfélét mondanak a fájdalomról, egyvalami azonban igaz: nincs az a fájdalom, amit az öröm nem képes feledtetni."

Tipp: Készíts fotókönyvet 3 perc alatt, ingyen! Kattints ide! (x)