Hogy a terv valóban megvalósul-e, nem tudhatjuk, ahogy biztos diagnózist sem lehet előre, felelősséggel felállítani arról, hogy a változásnak lesznek-e tömegeket érintő hatásai, és hogy azok a hatások milyen irányba visznek. Nem tudhatjuk továbbá, hogy a tankötelezettség korhatárának leszállítása mellett milyen egyéb tervek mentén fogják támogatni az oktatást vagy az oktatásból kihulló gyerekeket. Milyen lehetőségekre számíthatnak azok, akik nem szeretnének kötelező módon továbbtanulni, lesznek-e például védett státuszú munkahelyek speciálisan zsenge korú munkavállalók számára.

Kudarc volt a 18 éves korhatár?

Abban sokan egyetértenek, hogy a tankötelezettség 18 éves korra való felemelése 2003-ban annak a jele volt, hogy az ország jó úton jár, hiszen az ennyire magas tanköteles kor csak az egészen fejlett és szociálisan érzékeny országok kiváltsága volt. És az alapelv is átgondoltnak, serkentő hatásúnak tűnt, hiszen arra lehetett számítani, hogy a lemaradó gyerekek, ha kellő időt kapnak az iskolarendszeren belül, a türelmi idő alatt képesek lesznek behozni hátrányos helyzetből fakadó lemaradásaikat. Tulajdonképpen az állam a gyerekek érdekeit védte a gyerek fejlesztésével, képzésével azok esetében is, akiknek szülei nem voltak motiváltak a tanulást, taníttatást illetően.

Fórum: 15 évesen dolgozik a gyerek?

Egyesek úgy vélik, az állam az új tervvel leveszi a kezét a 15 év fölötti gyerekekről, és teljes mértékben a szülői felelősség alá rendeli a továbbiakban a gyerekek képzését. Mások jogosnak tartják a lépést, hiszen a 18 éves tanköteles korhatár, úgy tűnik, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az iskolalátogatásra kötelezettség korhatárának emelése mellett nem emelkedett jelentős számban sem az általános, sem a középiskolai képzést sikeresen befejező diákok létszáma, de a lemorzsolódás, az igazán komoly iskolakerülés - és az ebből fakadó konfliktusok iskola és család között - fórumbejegyzéseket író pedagógusok szerint jellemzően a 14-16 éves kor között éleződtek ki.

Pro és kontra

A korhatár lejjebb csúsztatása ellen szót emelők kérdései és érvei a következők:

- Mi történik majd azokkal a 15 éves, képzetlen és serdülőkoruk kellős közepén járó gyerekekkel, akik - döntésre éretlenül - elutasítják a továbbiakban a tanulás lehetőségét?
- Tudja-e valaki egészen pontosan, hogy előreláthatólag ez hány százalékát jelenti az érintett diákoknak?
- Lesznek-e munkahelyek, sőt védett státuszú munkahelyek az oktatásból kikerülő gyerekeknek? (A védett státusz alatt a fél vagy részmunkaidős munka fizikai-szellemi-lelki képességeiknek megfelelő feladatokkal értendő.)

- Milyen egyéb változásokra lehet számítani az oktatás terén, vagyis a képzési rendszer idomul-e majd a tervhez? Lesz-e lehetőség 15 éves korig szakmai képzésben részesülni, vagy az általános oktatás lesz az egyetlen, amit az állam garantál, és az érintett réteg tökéletesen képzetlenül lép a munkaerőpiacra? (Egyes feltételezések szerint további terv az 5+4 éves képzés, vagyis az általános iskolai képzés utolsó éveiben szakképzés indulna be.)
- Mi történik majd az iskolai gyereklétszám csökkenése miatt munkájukat elveszítő közalkalmazottakkal? Zárnak-e majd be iskolákat?

Családi problémák? Kérdezze bátran szakértőnket, Regős Juditot!

A tervet üdvözlők érvei a következők:

- Aki 15 éves koráig nem akart tanulni, azt kényszerítéssel sem lehet rávenni arra, hogy tanuljon.
- A deviáns magatartású diákokat ezentúl gond nélkül el lehet távolítani az iskolából, hiszen 15 év felett más intézmény sem köteles befogadni, vagyis csökkenne a diák-tanár konfliktusok száma.
- Több pénz marad a tehetséges gyerekek fejlesztésére, a tanároknak több idejük, erejük marad a tanulni szándékozó diákokra.
- Az állam pénzt takaríthat meg.

Egyetértés nincs és talán nem is lesz a tervet ellenzők és támogatók között, bár az egyértelmű mindenki számára, hogy esélytelenebbek lesznek az élet ezernyi területén mindazok, akik képzetlenek maradnak.
És a kérdés továbbra is kérdés marad: vajon jó lesz-e mindez a társadalomnak? 

Gondolatok fórumokról "Úgy gondolom, hogy a 18 éves korhatárt be sem kellett volna vezetni. Nagyon sok problémától szabadulnak meg a tanárok és a szülők is. Aki nem akar tanulni, felesleges kötelezni, mert nem fog. De a családi pótlékot se kapja. Ne azért tiltakozzanak a törvény ellen, mert állás nélkül marad tanár, hanem lássák be, hogy hátráltatják az oktatást, és a tanulni akarókat zavarják, sőt, sok-sok rosszat elkövetnek. Inkább valamilyen munkát kellene biztosítani nekik. El tudnék képzelni például olyat, hogy mondjuk vállalkozóknál, akik nem fizetnének esetleg utánuk semmit, apróbb dolgokat elvégezhessenek - takarítást, műhelyfestést, nagyobb áruházaknál feltöltést." "Attól, hogy nem kötelező, még nem tilos. Aki iskolába akarja járatni a gyerekét, az továbbra is megteheti. Aki nem akarja, annak meg nincs gondja. Nem kell büntetni, kényszeríteni. Továbbá az is pozitívum, hogy nem ülnek 18 éves apukák és anyukák hatodikban, akik csak a többieket hátráltatják, és etetni sem kell őket ingyen, így arra marad több pénz és energia, akibe megéri befektetni, aki majd vissza is ad belőle a közösségnek." "Naiv, aki azt hiszi, hogy, ha a motiválatlan gyerekeket kivesszük az oktatásból, akkor azokkal végérvényesen leszámoltunk, és több gond nincs velük. Ellenkezőleg. Később még több gond lesz velük. Azt kell mondanom, hogy néhány tehetséges ember nem fogja tudni a vállán vinni az országot, és a mostantól még gyorsabb ütemben generált, tanulatlan embereket, és ilyen szempontból az a néhány tehetséges nem is olyan fontos, mint a képzetlenek százezrei." "Jogos a 15 év. Családi pótlékot nem kell utána fizetni, mert nem tanköteles, nem lesz magántanuló, nem szenved vele a pedagógus. Aki akar tanulni, az fog is."

Barátkozz a Life.hu-val az iWiWen és a Facebookon is!