Steiner Kristóf: Szellemi szeretők, filozofikus flörtök

lélek Flört szerető Steiner Kristóf
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Szeretek flörtölni. Nőkkel és férfiakkal egyaránt. Flörtölök a zavartan piruló, nagydarab vízvezetékszerelővel, aki távozáskor magát is meglepve "édesnek" nevez, a cukin kacagó konyhásnénivel, aki végül megkér, hogy mutassam meg a tetoválásomat, és persze a pénteki partin a táncpartnere(i)mmel is...

Tipp! Köntösben a reptéren - Így is lehet reklámozni! Nézd meg képgalériánkat!




Forrás: Steiner Kristóf
Forrás: Steiner Kristóf


Ilyen "titkos afférja" majd' mindenkinek van. Még annak is, aki maga sosem flörtölne vadidegenekkel, hiszen előbb vagy utóbb egy hozzám hasonló elven működő férfi (vagy nő) a legváratlanabb helyzetben megcirógatja, meglepi, ne adj' Isten megbotránkoztatja egy ártatlan kis flörttel. És még mielőtt bárki ítélkezne a "womanizer"-ek felett, hadd mondjam el: nem hiszem, hogy bármiféle gaztettet követne el az, aki nem szorítkozik egy "típusra", hanem mindenkiben talál valamit, ami kicsit megbizsergeti. Az pedig már gender-filozófiai kérdés - és a világ legvaskosabb kliséje is egyben -, hogy ha egy heteroszexuális bika viselkedik így, az a sármőr rangot kapja meg, ha viszont egy nő vagy egy meleg srác szeret hangot adni tetszésének, az illetőre legjobb esetben azt sütik rá, hogy nagykanállal eszi az életet, rosszabb esetben pedig azt, hogy utcalányként viselkedik. És hogy a férfitársadalom nevében is felszólaljak: Lányok (és asszonylelkű meleg srácok), fogalmatok sincs róla, mennyi erőfeszítésébe kerül egy pasinak, hogy ne ereszkedjen a ciccegő építőmunkás vagy a legendás-hangyás pesti flörtbajnok, Füttyös Gyuri kommunikációs szintjére. A hormonjaink kiabálnak... nekünk pedig csendben kell maradnunk.

Forrás: Steiner Kristóf
Forrás: Steiner Kristóf


Nyár van, párás kánikula, és a város utcáin tíz srácból nyolc olyan, mintha egy fehérneműreklámból lépett volna ki, a maradék kettő pedig még mindig elmegy margarinreklámba. Nem csoda, hogy amikor egy verőfényes nyári délutánon az Alenby úton sétálgatva szembejött velem egy harmincöt körüli, tündéri szépségű nő, az orrára pöttyözöt pici szeplők szinte erőnek erejével rántottak utána. Szaporára fogtam a lépteimet, megelőztem, majd a következő sarkon eltévedt turistát játszva megfordultam, hogy megszólíthassam: "Bocsáss meg, melyik a Gruzenberg utca?" Majd hagyom, hogy mosolyogva, kapkodva a levegőt útbaigazítson - még akkor is, ha valójában nem csak hogy tudom, merre kellene mennem, de ráadásul a Gruzenbergben lakom. Amikor pedig egy pohár vörösborral többet iszom annál, mint amennyi még képes fékezni a flört-gépezetet, már a puszta hanglejtésemmel is iszonyúan meg tudom lepni a lányokat - főként mostanság, hogy a borotválkozást szimpla hidegvizes arcmosásra cseréltem két hónapja. "Juj, Kristóf, most olyan... férfias vagy. Biztos vagy benne, hogy meleg vagy?" Csak azt nem tudják, hogy a dolog a kosárlabdázó alkatú pultosfiúval is működött, akit ismerősömként köszöntöttem az első rendelésnél - mondván, hogy annyi közös haverunk van Facebookon. Természetesen a nevét sem tudtam.

Forrás: Steiner Kristóf
Forrás: Steiner Kristóf

Ezek a flörtök persze mindig, minden esetben ártalmatlan "remélem még találkozunk"-kal végződnek... amit bár talán mindketten komolyan gondolunk, azt is tudjuk, hogy sosem valósul meg. Vagy ha igen, az egy egészen más szintű, sokkal mélyebb és bármiféle romantikus vagy erotikus színezettől mentes beszélgetésbe torkollik majd. Mert ez az, amit igazán keresek és akarok. Ha azonban azzal kopogtatok, hogy "helló, milyen könyvet olvastál utoljára, ki a kedvenc festőd, és szerinted mi az élet értelme", nem flört-ficsúrnak, hanem szimplán elmeháborodottnak könyvelnek el. És bár ezt a lehetőséget sem zárhatom ki kategorikusan, a mai társadalmunkban a szexus-motiválta antrék valahogy mégis sokkal sikeresebbek. Szerelmem már van. Az ő helye a szívemben és az ágyamban örök, és ő is tudja, hogy ezek a szellemi-szeretők nem veszélyeztetik a szerelmünket. Ám ahogy a Moulin Rouge-ban is megénekelték: "Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, és szeretve lenni jó." Bár sokan heveny önbizalomhiánynak tudják be egy-egy ártatlan pillarebegtetésemet vagy különösen közvetlenre sikerült bemutatkozásomat, én hiszem, hogy valójában semmi más nem vezérel, mint hogy arról biztosítsam a világ lakóit: mindenkiben van valami izgalmas, szépséges és szexi. Miért ne éreztethetnénk ezt (majd') mindannyiukkal?

Steiner Kristóf Lélekbonbon című könyve szeptemberben jelenik meg.

Forrás: Steiner Kristóf
Forrás: Steiner Kristóf



Tipp! Bulizó királynők! Nézd meg képgalériánkat!



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.