Egy bántalmazó szülővel az élet – legyen a bántalmazás verbális vagy fizikai – kiszámíthatatlan. Számos dolgot vesz el a gyermektől, amelyhez alapvető joga lenne: biztonságérzet, testi autonómia stb. Ha már eljutottál arra a pontra, hogy ha „gyengéden” is, de megüsd őt, netán a fegyelmezés szerves részét képezik a kézre, szájra csapások, akkor nem árt tudnod valamit. Ez egy önmagát generáló cselekvéssor: rácsapsz a kezére, pofon vágod, nagyobbat ütsz, előkerült egy eszköz is...
Nyilván most azt mondod, hogy ó, dehogy, te sosem mennél messzebb. A gond ezzel csak az, hogy már átlépted a határt, a kérdés itt már csak az, hogy mikor találkozik össze a te feszült, kimerült állapotod gyermeked dacos, szemtelen megnyilvánulásával. Lehetséges, hogy csak egyéves korában ütöttél rá párszor a pelenkás fenekére – szigorúan az ő érdekében –, de nem tudhatod, hogy mit fog kiváltani belőled később egy-egy dackorszakos hisztirohama, vagy épp a tinédzserkori visszabeszélése, rendszeres engedetlensége.
Gyilkos vagy áldozat? Valóban felmenthető a ceglédi anya a tette alól?
Felmenthető-e a tette alól az a ceglédi anya, aki miután nem tudta lecsitítani egyre hangosabban síró másfél éves gyermekét, nagy erővel a földhöz csapta és megölte a fiút? Hol kezdődik a környezet, és hol a személy felelőssége? És a nagy kérdés: valóban gyermekgyilkos az anya, vagy sokkal inkább áldozat? Korábbi cikkünket itt tudod elolvasni.
Üsd csak meg nyugodtan a gyerekedet, megértelek:
A gyerek megütésével nem csupán testi fájdalmat okozol. Megbontod azt a bizalmi kapcsolatot, amelynek a legerősebbnek kellene lennie az életében, hogy később ebből tudjon építkezni. Kimondatlanul is azt tudatosítod benne, hogy a teste felett nem ő rendelkezik, nem alakul ki, vagy sérül az autonómiája. Rossz mintát közvetítesz, rossz konfliktuskezelési stratégiára tanítod, rombolod az önbecsülését és az önértékelését.
A verés nem vezet eredményre!
Nem az a jó, ha a gyerek azért nem tesz meg valamit, mert fél a büntetéstől – a fizikai fájdalomtól. Az lesz hosszú távon is eredményes, ha azért nem teszi meg, mert érzi, hogy az a valami nem helyes. Érezni pedig csak akkor fogja, ha belsővé tette az adott szabályt: megértette, elfogadta, végül aztán ő is úgy gondolja. Ennek az egyik feltétele, hogy számára fontos és hiteles legyen az, aki a szabályt közvetíti. A félelem csak addig tartatja be vele a szabályt, amíg az esetleges büntetést végrehajtó személy kontrollálni tudja őt.
Forradalom a gyereknevelésben vagy családon belüli erőszak?
A szülő-gyermek kapcsolat, kiváltképp a tinédzserkor tájékán, számos hullámvölgyön megy keresztül. Egy kamaszt nevelni nem egyszerű feladat, főleg azért, mert a legtöbb szülő anno más rendszerben, más mintákat megismerve nőtt fel, az akkori nevelési – különösen a büntetési – módszereket pedig ma már nem igazán ajánlják a szakemberek. De kell-e egyáltalán büntetni egy tinit? És ha igen, mi a legcélravezetőbb módszer? Korábbi cikkünket itt tudod elolvasni.
Agresszorképző
Az a gyerek, akit otthon bántanak, tele lesz feldolgozatlan dühvel, stresszel. Ezek pedig kétféle módon nyilvánulhatnak meg:
Jellemzői, hogy az adott gyermek bizalmatlan másokkal szemben, és bizonytalan önmagában. Jelleme kritikus, rosszindulatú, sunyi, a felelősségvállalás távol áll tőle, szereti minden helyzetben áldozatként beállítani magát, könnyen válhat mérgező, ambivalens személyiséggé.
Ezen belül két verzió van. A gyermek temperamentumától függően az agressziót fordíthatja kifelé: szóval, tettel bánt másokat, általában a nála gyengébbet. Vagy befelé: ekkor jön a labilitás, depresszió, önbántás, öngyilkosság.
Sokkoló történetek, rettegő gyerekek
Az iskolai kiközösítések, csúfolódások és fenyegetések egyáltalán nem számítanak új keletű dolognak, biztosan neked is volt olyan osztálytársad – esetleg te magad voltál az –, akit valamilyen, sokszor mondvacsinált ürüggyel piszkáltak a társai. A csúfolódásnak, cikizésnek különböző fokozatai lehetnek: ha ismétlődő, intenzív, bántalmazó, vagy akár sérülést okozó viselkedésről van szó, akkor már komoly problémáról kell beszélni. Ez a viselkedésforma az úgynevezett bullying, azaz megfélemlítés. Korábbi cikkünket itt olvashatod el.
Életkép
Másfél-két éves gyerek nagyban lapátol a játszótéren, majd hirtelen a szájába veszi a homokot. Erre anyuka ott terem, és szájon legyinti. Természetesen a kicsi elkezd sírni, mire ő a többiek felé a következő szavakat intézi: „Különben nem érti meg, hogy ne vegye a szájába a homokot.”
A jelenleg is hatályos, 1997. évi XXXI. törvényben, amely a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szól, ez szerepel:
Mindez azt jelenti, hogy ma Magyarországon törvény tiltja a többi között a gyermek fizikai bántalmazását. Amennyiben a bántalmazás gyanúja fennáll, azt kötelessége jelenteni például a gondozónőnek, óvónőnek vagy a tanárnak. Ilyenkor egy családsegítő keresi fel a családot, és segít ezt a helyzetet megváltoztatni – alternatív nevelési módszerek megismertetésével, pszichológus bevonásával. Amennyiben a bántalmazás mértéke vagy a szülők hozzáállása indokolttá teszi, úgy kezdeményezheti a gyermek védelembe vételét – ez egy gondozási-nevelési tervet és annak megvalósulásában való segítséget és rendszeres felügyeletét jelenti. Súlyosabb veszélyeztetettség esetén a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezése, nevelésbe vétele történhet.
Csak egy pillanatig gondolj bele abba, hogy mi lenne, ha te kapnád azt az ütést egy számodra fontos és szeretett személytől.
Csalódott lennél, fájna, megijednél? Változtatni, változni sohasem késő! Segítségért bármikor fordulhatsz a területi illetékes Gyermekjóléti Központhoz vagy Családsegítő Szolgálathoz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.