- Elveszik a rítus...
- És ami félő, hogy azt is elveszítem, amit a legjobban lehetett bennem szeretni. Nem tudom. Lehet, hogy egy baromi nagy görccsel jár majd. Ezt a pályát lazán kell csinálni - ezt görcsösen nem lehet. Azt megette a fene. Mi kell ahhoz, hogy ne legyen görcs? Hogy minden rendben legyen.
- Most különösen nehéz, hisz évtizedekig rendben volt.
- Persze, ezt iszonyatosan nehéz megszokni. Lehet azt mondani, hogy ez az Imi gyerek akkor most felnőtté vált. A lótúrót! Egyrészt nem váltam felnőtté, másrészt most sem fogok semmi máshoz érteni, csak ehhez az egyhez. Én nem tudok mást.
- Érezted a hetek, hónapok alatt, hogy rombolod magad? Hogy nem jár úgy az agyad?
- Az ember azt akkor nem érzi. Erre kellenek a barátok, akik azt mondják, hogy te őrült, te nem tudod, mit csináltál tegnap! Lassú vagy! Miket hordtál itt össze? Elég!
- Mitől jött el az a pillanat, hogy hallgattál rájuk?
- Amikor azt mondták, hogy már nem viccelődnek ezzel, és eljött az a pont, hogy elvisznek egy szaktekintélyhez, hogy mondja meg, mi a teendő...
- Nem ellenkeztél?
- Zokogtam, és akkor azt mondták, hogy sírjam ki magam, de ettől még megyünk.
- Haragszol magadra?
- Arra nem tudok haragudni, hogy eltörtem a bokám, hogy a vérnyomásom ilyen, de az is valami miatt lett - úgy éltem, ahogy éltem -, de hát jól állt nekem! Nem volt azzal baj, de 50 után már nem megy.
- Nem bánsz semmit?
- Nem, mert olyan elképesztő gazdag életem volt, annyi emlékem van, annyi mindent tudok, és annyi mindent megéltem, amit más nem. Ilyen értelemben a világon semmit nem bánok, és úgy gondolom, hogy még most is állati szerencsém van, mert semmi olyan nagy dolog nincs, amit ne lehetne rendbe tenni egy-két hónap alatt. Ez egy óriási mázli. De tényleg! Engem ne sajnáljanak. Ha valakit irigyelni kell, az én vagyok. Hogy most be kell szednem egy rahedli gyógyszert - na és, majd előbb-utóbb azt mondják, hogy holnaptól ne szedd, mert olyanok az eredményeid. Most tudomásul kell vennem, hogy át kell értékelnem az egész életem, és vannak dolgok, amikre nemet kell mondanom. Új szépségeket kell találnom. Mondok neked valamit: egy időben komoly játékgépes voltam. És egyszer azt mondtam hajnalban, hogy vége... és soha többet nem ültem le. Ez most ugyanilyen. Előbb-utóbb szépen mindent meg fogok oldani, és szárnyalunk tovább - vagy inkább csak úgy lépegetünk, járogatunk... De nem vagyok türelmetlen.
- Azon gondolkoztam - ez a párodnak, Ildikónak is komoly próbatétel lehetett...
- Hogyha ő nincs, én egész biztos, hogy nem vagyok már. Mert ő a legnagyobb erő. És ő tud a legjobban örülni. Ha másért nem, már ezért is kutyakötelességem megcsinálni. Meg azokért is, akik felhívtak, hogy miben segíthetnek... Figyelj. Nem olyan őrületes kor ez - ha egyébként rendben van minden szerve az embernek, akkor még 20-25 évet meg lehet spendírozni, és azért az lehet nagyon szép -, csak ki kell találnom, hogy hogyan! Még nem tudom. Azon vagyok. És komoly büszkeséggel tölt el, hogy sikerült túlélni - főleg egy ilyen léleknek, mint én.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.