Aki 13 évesen meghackelte az iskolarendszert

Forrás: Thinkstock -
iskola tehetséggondozás tanuló magántanuló
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Logan Lapante, egy amerikai tinédzser egy nap úgy döntött: ha felnő, egészséges és boldog szeretne lenni. Az erre való képességeket pedig soha nem fogja megtanulni, ha a hagyományos oktatási rendszerben vesztegeti az idejét. Kitalált hát egy újat.

Logan, mielőtt elhatározta, hogy összeállítja saját tanrendjét, egy fontos kérdésre kereste a választ: mi szeretne lenni, ha nagy lesz. A legtöbb gyerek e kérdés hallatán merészet álmodik és a legkülönfélébb válaszok születnek: űrhajós, királylány, agysebész. De az igazság az, hogy egy tizenéves a legritkább esetben látja reálisan a saját képességeit, és egyáltalán nem tudja, valójában mit szeretne. A legfrappánsabb válaszok azonban szinte mindig a legkisebbek szájából hangzanak el: ha nagy leszek, boldog szeretnék lenni. Logan is így volt ezzel.

Kreatív emberek helyett dolgozó méhek

Sokan vélik úgy, hogy a jelenlegi oktatási rendszer több sebből vérzik. Nem kreatív, önálló személyiséggel rendelkező, öntudatos embereket képeznek, sokkal inkább alázatos, engedelmes felnőtteket – vagyis dolgozó méheket –, akikre a társadalomnak sokkal nagyobb szüksége van. Sir Ken Robinson 2006-ban tartott egy szórakoztató, ám mélyen megható előadást Kaliforniában egy olyan új oktatási rendszerről, amely támogatja (nem aláássa) a kreativitást. Az előadás nagy port kavart, és rövid időn belül megosztotta az embereket – milliók beszéltek és beszélnek erről ma is.

Hiperaktív gyerekből világhírű koreográfus

A mai oktatási rendszerben fontossági sorrendben épülnek egymásra az egyes tantárgyak – ez a világ minden országában így van. Első helyen a matematika áll, azt követi az adott nyelv és irodalom, és csak ezután jönnek a kreativitást leginkább elősegítő művészeti tárgyak. Ennek fontosságát Sir Ken Robinson az említett előadáson egy megindító történettel demonstrálta. Megkérdezte a közönséget, ismerik-e Gillian Lynne-t. A többségnek fogalma sem volt arról, hogy az ő nevéhez fűződik a leghíresebb musicelek koreográfiája – például a Macskáké is. Amikor Gillian kislány volt, folyton izgett-mozgott, nem tudott hosszabb ideig koncentrálni az iskolai órákon és a házi feladatait is rendszerint elfelejtette megoldani. Mivel annak idején, a ’30-as években még nem volt annyira divatos a hiperaktivitás fogalma, mint manapság, édesanyja egy pszichológus segítségét kérte. A megbeszélésen a kis Gillian végig a kézfején ücsörgött. A beszélgetés végén a pszichológus azt mondta a lánynak, szeretne négyszemközt beszélni az anyukájával néhány percet, addig várjon a szobában türelemmel, és hogy addig se unatkozzon, bekapcsolta neki a rádiót. Mikor kiment az orvos és Gillian édesanyja a szobából, kintről figyelték, mi történik. A kislány azon nyomban felpattant a székről és táncolni kezdett. A pszichológus azt mondta az édesanyának: „Hölgyem, ez a kislány nem szertelen, hanem egy nagyszerű táncos. Vigye el egy tánciskolába.” Gillian legszebb napja az volt, amikor átlépte a tánciskola küszöbét. Később felvették a Brit Királyi Balettintézetbe is, és végül itt is diplomázott le. Mi lett volna akkor, ha az édesanyja ragaszkodik ahhoz, hogy a lánya a hagyományos oktatási rendszerben sínylődjön tovább?

Mi kell ahhoz, hogy boldog légy?

A 13 éves Logan Lepanter hasonlóképpen gondolkodott akkor, amikor leült az édesanyjával – aki állítása szerint egyben a legjobb barátja is – beszélgetni arról, hogy magánúton folytatná tovább tanulmányait. Logan azzal érvelt, hogy több időt szeretne a természetben, egyfajta meditatív állapotban tölteni és szívesen foglalkozna többet a sporttal is – mivel felnőttként leginkább példaképére, egy extrém síelőre szeretne hasonlítani. Neki sikerült meggyőznie az édesanyját arról, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem kompatibilis az ő személyiségével, de mi a helyzet másokkal? És mi a helyzet itthon?

Forrás: Thinkstock

Magántanulók itthon

Nemrégiben, 2013 szeptemberében az Európai Demokratikus Iskolák Közösségének (EUDEC) tagjaként Egerben demokratikus szellemű magántanulói központ alakult. Ide azokat a családokat várják, akik valamilyen okból úgy döntenek, hogy gyermekük nem vesz részt a hagyományos iskolai oktatásban, és helyette valamilyen alternatív oktatási módszert illetve közösséget szeretnének. Magántanulói jogviszonyt bármelyik magyarországi oktatási intézménnyel lehet folytatni. Itt a magántanulói státuszt az iskola igazgatójának kell jóváhagynia, amelynek zökkenőmentes lebonyolítása iskola- és gyerekfüggő. Előnye, hogy a jogviszony nem tandíjköteles. Hátránya, hogy bár a magántanulókkal az iskola nem kap normatívát, félévente le kell őket vizsgáztatnia, amire a diák osztályzatot kap. A másik lehetőség a Clonclara School. A gyerekek tanulói jogviszonyt létesítenek ezzel az Egyesült Államok-beli iskolával, amely ernyőintézményként a világ számos országában élő, otthon tanuló fiatalokat tartja számon diákjaiként. A tandíj havi 15 ezer forintnak megfelelő összeg, amelyet egyszerre kell befizetni a tanév elején. Ezért a pénzért a diák igénybe veheti egy mentor segítségét a tanulás megszervezéséhez. Az iskola lehetőséget ad vizsgák letételére is, amellyel a tanuló bármilyen intézményben továbbtanulhat. Előnye, hogy a gyerek nem kényszerül rendszeresen vizsgákon számot adni a tudásáról. Hátránya, hogy a családnak finanszíroznia kell a tandíjat, a bizonyítványt pedig honosíttatni kell.

Majsai László pszichopedagógus szerint:

„Tény, hogy a tehetséggondozásra ma Magyarországon sokkal kevesebb időt és energiát fordítanak, mint kellene. Évek óta nagy álmom, hogy egyszer létrehoznak egy olyan iskolát, ahol egy szakemberekből álló csapat először megfigyeli a gyerekeket, majd tanácsot ad arra vonatkozóan, hogy melyik gyermeknél melyik az a terület, amelyet érdemes fejleszteni. Ezt követően pedig ennek megfelelően, személyre szabott tantervvel indulhatna el a tehetséggondozás. Sajnos ilyen jellegű intézmény nem működik jelenleg itthon. A mai oktatási rendszer lehetőséget ad arra, hogy egy gyermek otthon, magántanulóként végezze a tanulmányait – ezt a döntést természetesen több minden befolyásolja. Azt, hogy valaki csak azért legyen magántanuló, mert nem tetszik neki az iskolarendszer, és több időt szeretne azzal a sporttevékenységgel, művészeti ággal foglalkozni, amivel szeretne, felelőtlenségnek tartom. Egy gyerek a legritkább esetben tudja eldönteni azt, hogy mi a jó számára. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy amit a gyerek szívesen csinál, abban valóban tehetséges is. A magántanulói státuszt valójában a magatartásbeli viselkedészavarokkal küszködő, deviáns gyerekek miatt találták ki.”

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.