"Csak a család fel ne bomoljon" - Együtt maradni mindenáron?

Forrás: Thinkstock -
erőszak társadalom családon belüli erőszak család NANE nők elleni erőszak női szerepek NANE2015
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Mi, nők gyerekkorunkban sok mindent megtanulunk magunkról és az emberi kapcsolatokról. Úgy nevelnek bennünket, hogy elhiggyük: a legfőbb, esetleg egyetlen életcélunk a nagy Ő-re várni, jó feleséggé és anyává válni, majd minden erőnkkel azon lenni, hogy férjünket boldoggá tegyük, és a családunkat egyben tartsuk - bármi áron. 

Ez a társadalmi norma, az elvárás, aminek illik megfelelni. Ha férjünk esténként egy-két rendreutasító pofonnal zár le egy veszekedést? Hát, van ilyen. Az erőszak ma még sajnos egy elfogadott problémamegoldás. Sem a család, sem az ismerősök, sem a társadalom nem ítéli el, ha egy férfi veri a feleségét.

Forrás: Thinkstock

A fejekben nagyon nagy a zavar, nagyon sok a tévhit, a rossz beidegződés, nem könnyű eldönteni, mi tartozik bele még egy "normális" kapcsolat fogalmába, és mi az az élethelyzet, amiből igen is ki kell lépni. Horváth Évával, a NANE Egyesület pszichológus munkatársával próbáltunk kicsit rendet tenni a zűrzavarban.

Először is tisztázzuk le, hogy mi tartozik a családon belüli erőszak fogalmába? Mind verbálisan mind nonverbálisan?

A bántalmazó kapcsolat különbözik azoktól a kapcsolatoktól, melyek egyszerűen csak rosszul működnek;

a bántalmazó kapcsolatban a felek között hatalmi különbség áll fenn, és a több hatalommal rendelkező fél módszeresen és rendszereden bántja, megalázza, elnyomja a másikat.

Testi erőszaknak számít a másik erőszakos megragadása, megszorítása, lökdösése, rángatása, ütése puszta kézzel vagy tárgyakkal. Az ütéseket a bántalmazó gyakran olyan testrészekre méri, melyek nem láthatóak (pl.: ruhával fedett testrészek, hajas fejbőr), ezért is megtévesztő, hogy folyton monoklis nőkkel illusztrálják a bántalmazást. Testi erőszaknak számít még a másik kizárása, bezárása, testi szükségletei kielégítésének a korlátozása, a másik megégetése, fojtogatása stb.

Forrás: Thinkstock

Szexuális erőszaknak számít, ha olyan szexuális dologra veszi rá valaki a partnerét, amit az nem akar, amihez nem adta a belegyezését. Nagyon gyakran halljuk a NANE Egyesület segélyvonalán, hogy egy bántalmazó kapcsolatban szinte sosem kérdés, hogy akar-e az áldozat együtt lenni épp: a szexualitás területén is mindig az történik, amit a bántalmazó szeretne.

Szóbeli erőszaknak számít a másik leszólása, becsmérlése, sértegetése, megalázása, akár mások előtt is.

A lelki erőszak egyik tipikus formája, mikor fontos döntésekből, információkból zárja ki a bántalmazó az áldozatot, rendre figyelmen kívül hagyja igényeit, levegőnek nézi.

Ezenkívül még társadalmi-gazdasági erőszak is létezik, mely a másik elzárása a társadalmi-gazdasági erőforrásoktól. Ide tartozik az áldozat elszigetelése a családjától, barátaitól, kollegáitól. Gyakran előfordul, hogy a bántalmazó nem hagyja az áldozatot dolgozni, minden kiadását ellenőrzi, csak ő fér hozzá a közös bankszámlához stb.

Mi az az első jel, amiből rájöhet egy nő, hogy nem "normális", ahogy a párja beszél/bánik vele? Mikor kellene gyanakodni?

A normális szóval azért vigyáznék, mert mindenki mást ért alatta, és sokszor egy bántalmazó kapcsolat is teljesen normálisnak tűnhet, mivel belesimul a jelenleg uralkodó patriarchális társadalomba.

Az első figyelmeztető jeleket azért nehéz felismerni, mert azt tanultuk róluk, hogy a szerelem jelei, és romantikus viselkedésnek számítanak.

Ilyen lehet például a féltékenykedés, az, ha a partnerünk mindig tudni akarja, hogy hol vagyunk, vagy ha nagyon gyorsan elköteleződik mellettünk (látszólag). Ennek tipikus megjelenési formája, ha már az első randikon az esküvőről, az összeköltözésről vagy a családalapításról beszél. Szintén gyanút kelthet, ha a partner nagyon irányító, olyan területeken is érvényesíti az akaratát, ami nem rá tartozik, esetleg látszólag nincs is értelme. Amikor az ember szerelmes, akkor ezek fölött könnyen elsiklik, vagy egyenesen örül is neki, mert úgy érzi, hogy nagyon fontos a másiknak.

Forrás: Thinkstock

Mi húzódhat a bántalmazás mögött, miért lehet valakiből bántalmazó?

Mi az ENSZ-szel egyetértésben azt gondoljuk, hogy a bántalmazás oka nem egyéni, hanem társadalmi folyamatokban keresendő, mégpedig a nők és a férfiak közötti történelmileg kialakult társadalmi egyenlőtlenségben.

A hagyományos női és férfi szerepek (ahol a nő az alkalmazkodó, kedves, gondoskodó, a férfi pedig a domináns, határozott döntéshozó) sajnos melegágyai a bántalmazásnak.

A fiúk a felnövekedésük során számos olyan jelzést kapnak, ami megengedi az erőszakosságot, illetve bátorítja őket, hogy keresztülvigyék az akaratukat akár a másik ellenkezése vagy érdekei ellenében is. Ugyanez igaz később is:

a környezet jellemzően szemet huny a bántalmazás fölött, a bántalmazók körül nincs légüres tér, barátai, ismerősei nem fordulnak el tőle, a hatóságok nem vonják felelősségre.

Ez azt üzeni a bántalmazónak, hogy semmi komoly gond nincs azzal, amit csinál.

Miért van az, hogy a nők sokszor nem lépnek ki egy bántalmazó kapcsolatból, nem tudnak elszakadni a bántalmazótól?

Ennek számtalan oka lehet a konkrét bezártságon túl: a bántalmazó módszeresen építi le az áldozat kapcsolatát a külvilággal, folyamatosan növeli a függését (pl. újabb és újabb gyerekek vállalására veszi rá, vagy kényszeríti) és ezzel párhuzamosan rombolja az áldozat önértékelését. A bántalmazó azon van, hogy az áldozat ne tudjon kilépni a kapcsolatból, mivel ő is tudatában van annak, hogy ha az áldozat szabadon dönthetne, akkor nem vele lenne.

Nagyon erős visszatartó erő a biztonság hiánya, és nem véletlenül:

idén is számtalan olyan nőt ölt meg a volt partnere, aki egyébként a gyilkosság előtt kilépett a kapcsolatból; volt, akit az anyaotthontól pár száz méterre késelt meg a bántalmazó.

Az áldozatok általában pontosan felmérik, hogy rövid távon nagyobb biztonságban vannak, ha benne maradnak a kapcsolatban, és hogy a kilépés fokozza a fenyegetettségüket.

Szerepet játszik az is, hogy a környezet általában olyan irányban gyakorol nyomást az áldozatra, hogy maradjon, próbálják megoldani,

"ne bomoljon fel a család".

Hogyan lehet lelkileg feldolgozni az áldozatoknak az átélt traumát?

A feldolgozás megfelelő szakember, önsegítő könyv, vagy hozzáértő barát segítségével is történhet: a fontos az, hogy a segítő tudatában legyen a társadalmi kontextusnak,

ne tegyen úgy, mintha az ember egyéni pszichológiai problémája lenne.

Forrás: Thinkstock

Nagyon fontos, hogy a segítő állást foglaljon az erőszak ellen, higgyen az áldozatnak, és ne az áldozatban keresse a bántalmazás okát. A feldolgozás a traumatizáltság mértékétől függően akár nagyon hosszú és nehéz folyamat is lehet.

A családon belüli erőszak nem magánügy

A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület 1994 januárjában alakult azzal a céllal, hogy segélyvonalat indítson bántalmazott nők részére. Ez a segélyvonal az egyetlen olyan célzott telefonos szolgáltatás e témában, amelyet képzett női önkéntesek működtetnek civil szervezeti keretek között. A NANE a meghallgatásban, az ítéletmentes megértésben, valamint a családon belüli erőszak társadalmi jelenségéről szóló ismeretek terjesztésében tud segíteni.
A Segélyvonal bántalmazott nőknek és gyerekeknek ingyenes telefonszáma +36-80-505-101, és hétfő, kedd, csütörtök, péntek napokon 18 és 22 óra között hívható.
A Szexuális Erőszak Segélyvonal a +36-40-630-006-os kék számon hívható (helyi tarifával), hétfőnként 10–14, szerdánként 14–18, péntekenként 10–14 óráig.
További információért látogasd meg a Nane.hu illetve a Nokjoga.hu oldalakat!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.