Csak szerelem és más semmi - Önmegtartóztatás a 21. században

2016.01.22. 11:16

Két nem mindennapi fiatal nem mindennapi szerelme. Az amerikai származású Abbe Lewist és a szegedi Verba Barnát a Rising Star című műsorban ismerte meg az ország. Ám számukra nemcsak karrierjük miatt volt fontos mérföldkő a tehetségkutató - a hírnév mellett a szerelem is a műsor közben talált rájuk.

Barna mindössze 20, Abbe 25 éves. Míg a mai világban szinte kuriózumnak számít, hogy két szerelmes ilyen fiatalon összeházasodjon, nekik egyértelmű volt, hogy kapcsolatukat Isten előtt is szentesíteni szeretnék. 2015 decemberében össze is házasodtak.

Fotó: Polyák Attila/Origo

Szerelmüket azonban nem csak a korai esküvő tette különlegessé: sokaknak furcsának tűnhet, de

Abbe és Barna egészen a boldogító igen kimondásáig nem élt nemi életet, és nem költözött össze.

Úgy gondolták, hogy ez a próbatétel is kapcsolatuk javára fog válni. A két fiatal szerelmessel egy kávézóban ültünk le beszélgetni, ahol részletesebben is kifaggattuk őket kapcsolatuk alakulásáról.

Azt már tudjuk, hogy a Rising Star felvételei alatt találkoztatok és szerettetek egymásba. De mi volt az a pont, amikor felfigyeltetek a másikra?

Barna: A műsor próbáján találkoztunk először, aznap Abbe késett, így nehéz volt nem észrevenni. Rögtön megtetszett, de mikor hallottam, hogy angolul szólal meg, kicsit elbizonytalanodtam, ugyanis akkor nem volt túl jó formában az angolom. Bár kezdeményezni nem mertem, egész nap szemeztünk. Később, a stúdióban Abbe levette a cipőjét, én pedig megláttam egy magyarul írt tetoválást a lábán: "Hitben járok". Akkor felcsillant egy kis reménysugár, odamentem hozzá, és megkérdeztem, mit jelent.

Ő azt felelte, hogy hisz abban, hogy Jézus Krisztus eljött, és meghalt a bűneinkért.

Úgy éreztem, hogy ez egy égi jel, hiszen én is ebben hiszek. Bár én az első élő adásban kiestem, nem szakadt meg köztünk a kapcsolat. Nagyon sokat cseteltünk egymással, aztán egy találkozás során elcsattant az első csók. Ekkor én már tudtam, hogy ez szerelem lesz.

Abbe: Én első látásra beleszerettem. Sosem gondoltam, hogy létezik ilyen, de ahogy ránéztem, tudtam, hogy ő más. Az első pillanattól tudtam. 

Fotó: Polyák Attila /Origo

Szerelmesek lettetek, elkezdtetek egymással járni. Mikor fogalmazódott meg bennetek a házasság gondolata? És egyáltalán miért volt fontos, hogy összeházasodjatok?

Abbe: Mindketten azt éreztük, hogy ez egy különleges kapcsolat. Az első perctől fogva biztosak voltunk benne, hogy együtt kell lennünk.

Azt éreztük, hogy nem volt véletlen a mi találkozásunk, hogy Isten akarta így.

Mindkettőnknek nagyon fontos volt, hogy Isten előtt is szövetséget kössünk, mielőtt nagyon intim lesz a kapcsolatunk.

Barna: Mind a ketten úgy gondoltuk, hogy szeretnénk tartani azt az értékrendet, amit a Bibilia ír, hogy a szexualitás, az intimitás házasságon belüli érték. Ezt persze nem kötelező betartani, de nekünk fontos volt. Én már egész fiatal korom óta azt a lányt kerestem, akivel hosszú távra tudok tervezni. Jöttek-mentek a lányok, de soha nem találtam meg az igazit, egészen eddig. És az is nagyon erős kapocs és kötelék köztünk, hogy ugyanabban hiszünk. A házasság sokszor inkább széthúzza a párokat, nálunk viszont egy összetartó erő volt. 

Fotó: Polyák Attila /Origo

Nem gyakran hallja az ember ezeket a szavakat egy 20 éves szájából, de még egy 25 éveséből sem. Mennyire volt nehéz a mai világban tartani magatokat az értékrendetekhez?

Abbe: Nálunk, Amerikában én kifejezetten idősnek számítottam már. Folyamatosan kérdezgettek, hogy mikor megyek férjhez, szinte minden ismerősöm 19-20 évesen házasodott, minden középiskolai barátomnak már nemhogy férje, de gyereke is van. Nálunk egyáltalán nem számítottam furcsának.

Barna: Én abszolút világi környezetből jöttem, tehát nem hívő közösségből, ugyanúgy nőttem fel, mint bárki más, csak a barátnők terén voltam más. Nagyjából 3 évvel ezelőtt tértem meg, és lettem keresztény, de ez az értékrendem már előtte is megvolt. Nem igazán lehet megfogalmazni, de belülről valami nem engedte, hogy egy bizonyos pontnál továbblépjek a kapcsolataimban. Sosem értettem, hogy miért én vagyok a kakukktojás, és miért az a normális, ami ma a fiatalok körében folyik. 

Mivel tudott többet adni nektek az önmegtartóztató kapcsolat?

Barna: A mi kapcsolatunkban nagyon fontos volt, hogy azt a szeretetet, odaadást, amit manapság főleg fizikai úton szoktak kifejezni, azt mi szóban fejezzük ki. Megtanultuk, hogy hogyan tudjuk kezelni a konfliktusokat, hogyan tudjuk megérteni egymást úgy, hogy ténylegesen megoldjuk a problémát, és nem intézzük el az egészet egy békülős szexszel. Ez sokkal nagyobb odaadást, figyelmet és szeretetet adott. Ahogy valami fizikai síkra terelődik, onnantól mindig kopik a fókusz, nem tud az ember annyira figyelni a másikra. Mi ez alatt az egy év alatt jóformán csak kommunikáltunk,

az egy év alatt annyira meg tudtuk ismerni egymást, amihez más embereknek 5-6-7 évre van szüksége.

Fotó: Polyák Attila /Origo

Mit szóltak a szüleitek, mikor bejelentettétek az esküvőt, nem féltettek benneteket?

Abbe: Nálam igazából már azon aggódtak, hogy vénlány maradok. (nevet) Mindkét testvérem házas, úgyhogy a szüleim már várták. Bár az apukámnak azért voltak fenntartásai. Aggódott a zenei karrierem miatt, félt, hogy majd egy komoly kapcsolat hátráltatni fog. De ez igazából pont fordítva történt, mert azt érzem, hogy Barnával még jobban tudok a zenére koncentrálni, inspiráljuk egymást, együtt kezdtünk el dolgozni. Biztos, hogy más lett volna, ha Barna nem zenész.

Barna: Az édesapám 10 éves koromban elhunyt, anyukám pedig mindig nagyon kritikus volt a barátnőimmel szemben. A szemembe mondta, ha valaki nem volt szimpatikus neki, de Abbe-ért ő is teljesen odavolt. Éppen ezért nem is aggódott. És egyébként is látta, hogy nem olyan vagyok, mint a korombeli fiúk, úgyhogy örült neki. A családom többi része és a barátaim kételkedtek egy kicsit, talán azt gondolták, hogy fiatal vagyok még hozzá. Erre én megmondtam nekik, hogy

Abbe az a lány, akit az életemnél is jobban szeretek, és aki ugyanígy viszontszeret engem,

és megnyugtattam őket, hogy a fiatalságom ezzel még nem ér véget, sőt! Most kezdődik az igazi kaland. Szeretnénk még utazgatni, rengeteg tervünk van. Mikor ezt elmondtam nekik, akkor megértették, és talán még irigykedtek is kicsit, hogy milyen szerencsés vagyok.

Abbe: Egyikünk sem akar a szürke hétköznapokban élni, mindketten kalandként tekintünk a jövőnkre, nagyon sok közös élményt szeretnénk, kreatív dolgokat szeretnénk csinálni. Én emiatt is féltem korábban a házasságtól, mert azt gondoltam, hogy utána nem leszek szabad, hogy élnem kell a háziasszonyok életét. De ebben a kapcsolatban mindketten önmagunk lehetünk, a mi kapcsolatunk nem elvesz, hanem ad.

Fotó: Polyak Attila /Origo

A közös élmények között a családalapítás terve is szerepel?

Barna: A gyerekvállaláshoz most még elég fiatalnak érezzük magunkat. Még egy kis időt együtt szeretnénk tölteni, szeretnénk építeni a karrierünket. De természetesen tervezünk családot, néhány év múlva, ha eljön a maga ideje.

Decemberben tartottátok az esküvőt, hogyan telnek a házas hétköznapok?

Barna: Nagyon jól, ha lehet, most még jobban szeretjük egymást. Nagyon jó, hogy eddig nem éltünk együtt, mert most fürdünk abban, hogy végre együtt lehetünk. És mindannak ellenére, hogy nem kértem, hogy Abbe főzzön rám, és hogy kijelentette, hogy nem szeretne háziasszony lenni, ő mindennap finomságokkal vár, amivel ismét csak boldoggá tesz.

Abbe: Igen, az a vicces, hogy ha nem kötelesség, akkor nagyon szívesen csinálja az ember. (nevet)

Címkék:
  • havi
  • heti
  • napi

Ezt olvastad már?
10 / 0