Testvérek, fiatalok, sikeresek, vállalkozók

2016.02.02. 21:14

A sikerhez vezető út fiatalos lendülettel, kreativitással és bátorsággal van kikövezve - a Szántó-testvérek esetében legalábbis mindenképpen. Kitti és Norbi két éve vágott bele a vállalkozói létbe, munkájukat pedig néhány hete a Magyar Franchise-szövetség az év franchise-vállalkozója díjjal tüntette ki. A testvérpárral az általuk vezetett budapesti, XVI. kerületi üzletben beszélgettünk.

Bár sok a jó ötlet és kreatív gondolat, még mindig kevés az olyan fiatal Magyarországon, aki az alkalmazotti státusz helyett saját vállalkozásba vágna bele. A legtöbbjüket a tőkehiány akadályozza, de sokan a lehetőségeikkel sincsenek tisztában, nincsenek konkrét terveik, és nincs elég bátorságuk belevágni az ismeretlenbe.  

Kitti 24, Norbi 28 éves volt, mikor 2014 áprilisában elindították a franchise-hálózaton belül működő borüzletüket, mint mondták, azért választották ezt a modellt, mert a franchise rendszer olyan biztos hátteret tud adni a kereskedőknek, ami nagyban megkönnyíti a kezdő vállalkozók dolgát.

Szántó Kitti és Szántó Norbert

Fotó: M. Schmidt János/Origo

Ha csak az ismerősi körömre gondolok, nem sok olyan huszonévest tudnék mondani, akik az egyetem elvégzése után saját vállalkozást indítottak. A legtöbben a biztosnak vélt alkalmazotti státuszra voksolnak.

Norbi: Pályakezdő diplomásként mi is megpróbáltunk a szakmánkban elhelyezkedni. Agrármérnökként végeztem az egyetemen, szerettem volna azon a területen elhelyezkedni, de pályakezdőként főleg vidéken lett volna lehetőség, én viszont nem szerettem volna ilyen messze kerülni a családtól. 2013-ban jött az ötlet, hogy kezdjünk önálló vállalkozásba, és ebbe Kittit is bele szerettem volna vonni. Ő antropológia szakon végzett, de ekkor éppen nem volt munkája. Elkezdtünk nézelődni, információt gyűjteni, és lépten-nyomon belebotlottunk ebbe a franchise-borhálózatba.

Szinte azonnal beleszerettünk az ötletbe, az üzlet koncepciójába.

Három hónap kínkeserves töprengés előzte meg a döntést. A fő kérdés az anyagi forrás volt, de mikor ezt sikerült megoldanunk, és megszületett az elhatározás, az események nagyon felpörögtek. És azért is választottuk a franchise rendszert, mert ez egy biztos támpont volt, az eszközöket, információkat kézbe kaptuk, előre kitaposták az engedélyeztetések ügymenetét, amit aztán csak végig kellett járnunk.

Kitti: És igazából ilyen szemléletben nőttünk fel. A szüleink egész életükben vállalkozók voltak, szóval nem féltünk annyira belevágni, nem volt idegen. 

Néha persze megnyugtatóbb lenne valakinek dolgozni a biztos fizetésünkért, de abszolút szeretünk a saját főnökeink lenni, ez nagy előny.

Fotó: M. Schmidt János/Origo

Ha jól tudom, családi hitelből tudtatok belevágni.

Kitti: A szüleink úgy gondolták, hogy ha már lakást nem tudnak nekünk adni, valamiben mégis támogatni szeretnének, így nagy részben ők segítették az elindulásunkat, ezt pedig jelenleg is havonta törlesztjük nekik. A másik részt a család ismerőseitől kaptuk, amit az első évben vissza is tudtunk fizetni.

Miért volt számotokra fontos, hogy együtt dolgozzatok?

Kitti: Úgy gondoltuk, hogy sokkal inkább vágnánk bele a saját testvérünkkel, mint egy baráttal. Tudunk együtt dolgozni, együttműködni, megbízunk egymásban. Na meg persze tudjuk, hogy egyikünk sem lopná meg a másikat, hiszen a családunktól vennénk el a pénzt. 

Nincs köztetek testvéri viaskodás, családi civakodás munka közben?

Kitti: Az elején nehéz volt. (nevet) Aztán felosztottuk egymás között a munkát, hogy ki miért felelős, és így már sokkal kevesebb a súrlódás.

Hogyan osztottátok fel, ki miért felelős?

Kitti: Norbi a kapcsolattartó az ügyfelekkel, partnerekkel, és ő felel a marketingért is.

Norbi: Kitti nagyon jó üzletvezető, de ő felel az adminisztratív feladatokért is, meg a könyvelésért. A kóstolókat én tartom, de a meghívókat általában Kitti írja meg, és ő találja ki a koncepciót. Heti hét napon vagyunk nyitva, és ezt is felosztottuk egymást között, úgyhogy most már mindkettőnknek vannak fix időpontjai. De persze áldozatokat is kellett hozni,

senkinek nincs például egy teljesen szabad hétvégéje.

Fotó: M. Schmidt János/Origo

Most, a beszélgetésünk alatt is egymásnak adják a kilincset a vevők. Hogyan tudtátok, tudjátok becsalogatni őket?

Kitti: Vannak központilag meghirdetett marketingesemények, ilyen volt például a Fekete péntek nevű rendezvényünk, aminek az volt a lényege, hogy ha valaki hoz magával egy fekete macskát, akkor kap egy ajándék bort. Hoztak macskás hátizsákot, fülbevalót, de egyik vevőnk még a kiscicáját is magával hozta. Nyitás előtt már kígyózott a sor, nem hittem el, hogy ennyire megmozgatja az embereket.

Norbi: De ettől függetlenül sok egyedi kóstolót, egyedi kampányokat is szervezünk, sok kreativitásra van szükség, de ebben is jól tudunk együttműködni.

Kitti: Az emberek igénylik a közösséget, a közösségbe járást. Tartunk például nőknek szóló kóstolókat, ahova a belépő egy tálca sütemény. Imádják! Jönnek, csacsognak, örülnek, hogy a férfiakat kicsit otthon hagyhatják. Minden hónapban próbálunk valami újdonságot behozni, megmozgatni az embereket.

A Magyar Franchise-szövetség díja szakmailag már elismerte a munkátokat. A vásárlóitoktól kaptok visszajelzést?

Norbi: Úgy látjuk, a vevőknek szimpatikus, hogy mi magunk állunk a pult mögött, és nem egy alkalmazott. Ismernek már minket, ha valaki bejön hozzánk, szinte baráti a hangulat. Elbeszélgetnek velünk, elmesélik, milyen napjuk volt. 

Sokszor telefonon visszahívnak minket, és elmondják, mennyire ízlett nekik a bor, amit ajánlottunk,

sőt ha egy rendezvényre nem megyünk ki, azt is szóvá teszik, hogy miért nem voltunk. Szeretnek hozzánk járni a kóstolókra is, vannak, akik itt ismerkedtek meg, és azért járnak, hogy újra találkozni tudjanak. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk.

Fotó: M. Schmidt János/Origo

Visszatérve a szakmai díjra, számítottatok rá?

Kitti: Egyáltalán nem. Rengeteg franchise-üzletlánc van Magyarországon, és nem gondoltuk, hogy nekünk bármi esélyünk is lenne.

Norbi: Minden évben hat kategóriában oszt ki díjat a franchise-szövetség, és van egy 35 év alatti kategória, amire felhívták a figyelmünket. Megkaptuk a pályázathoz szükséges kérdéseket, egy fél napunk ráment a pályázati anyagunk összeállítására, az utolsó pillanatban tudtuk benyújtani, szinte ki is csúsztunk a határidőből. Ez volt december végén. Január első hetében érdeklődtünk, hogy van-e bármi hír, és rá pár napra kaptunk egy telefont, hogy megadhatják-e az elérhetőségünket egy magazinnak. Ebből már sejtettük, hogy valószínűleg mi nyertük meg.

Kitti és Norbert a díjjal

Forrás: Magyar Franchise Szövetség

Mit jelent nektek ez az elismerés? 

Kitti: Nagyon sokat, én személy szerint nagyon meglepődtem, mert nem tartottam akkora dolognak a munkánkat, hiszen nekünk ez a természetes, hogy mindennap itt vagyunk, és csináljuk. De a visszajelzések nagyon jólesnek.

Norbi: Megerősített bennünket, tudjuk, hogy jó irányba haladunk, jó döntéseket hozunk.

A két év alatt nem éreztétek úgy, hogy megbántátok, hogy belekezdtetek? Hogy hagynátok inkább a fenébe az egészet?

Kitti: Nekem volt mélypont, az első évben, amikor még fizetést nem tudott termelni az üzlet, hiszen az volt az első, hogy visszafizessük a kölcsönt. Voltak nagyon elkeserítő hónapok.

Amikor azt láttam, hogy az évfolyamtársaim elkezdtek dolgozni, rendesen keresnek, haladnak az életükkel, én meg egy helyben állok, nincs egy forintom sem, pedig negyven órákat dolgozom.

Nagyon el voltam keseredve.

Norbi: Igen, Kittit többször kellett felkaparni (nevet), bár azért az elején is tudtuk, hogy erre számítani kell. Áldozatokat kellett hozni, de most már szerencsére változott a helyzet. 

A második évben több mint 20 százalékos forgalomnövekedést értünk el, a vásárlói létszámot a nulláról építettük, most már közel 600 embernek van törzsvásárlói kártyája, közel ezer hírlevélolvasónk van.

Fotó: M. Schmidt János/Origo

Milyen tervekkel vágtatok bele 2016-ba?

Norbi: Tervek, ötletek mindig vannak, folyamatosan azon gondolkozunk, min kellene változtatni, mit kellene fejleszteni. Most a vásárlói rétegünket szeretnénk bővíteni, igyekszünk a fiatalokat is megszólítani, közöttük is népszerűsíteni a kulturált borfogyasztást. De két év távlatából már azt is látjuk, hogy sok időt elvesz a mindennapi üzletvezetés. Jó lenne eljutni egyszer majd arra a szintre, hogy egy alkalmazott besegítene nekünk. Bár akkor is mindenképpen részt vennénk az üzlet mindennapi életében. És mivel mindkettőnknek vannak még más-más tervei és álmai, azok irányába is szeretnénk lépni.

Címkék:
  • havi
  • heti
  • napi

Ezt olvastad már?
10 / 0