Az eldobható mobiltelefonok világában miért állapodjunk meg egy "hibás" ember mellett?

2016.02.13. 22:00

Míg száz évvel ezelőtt, vagy akár csak néhány évtizede is, a fiatalok elsődleges életcélja a(z előnyös) házasságkötés volt, addig manapság a szertartásos fogadalomtevés helyét a szingliség, az együttjárás vagy együttélés intézménye vette át. A házasság világnapja alkalmából Deáki Tímea párterapeuta segítségével vettük górcső alá az egyre csökkenő házasodási kedv okait.

A házasság világnapját világszerte február második vasárnapján ünneplik, ami idén pont egy napra esik a szerelmesek ünnepével is, azaz a Valentin-nappal. Ezen a két jeles napon elgondolkodva bennem rögtön az a kérdés vetődött fel, hogy vajon azok a párok, akik most megünneplik a Bálint-napot, egyszer a házasság világnapjáról is meg fognak emlékezni? Hogy kicsit pontosabban fogalmazzak:

vajon hány jelenlegi szerelmespárból válik majd az évek során házaspár is?

Forrás: Thinkstock

Nem költői kérdés volt, nagyjából meg tudom saccolni: évente ugyanis 35 és 45 ezer között van azon pároknak a száma, akik szertartásos kereteken belül is kimondják a boldogító igent Magyarországon.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2015 januárja és novembere között 43 190 házasságot kötöttek. Csak a viszonyítás kedvéért: 1990-ben ez a szám 66 405 volt, ám az utóbbi 25 évben igencsak visszaesett. A házasságkötések száma – az első világháborús évektől eltekintve – 2010-ben érte el mélypontját, akkor ugyanis 35 500 pár állt az anyakönyvvezető elé. Bár a csökkenés az elmúlt néhány évben megállt, sőt lassú emelkedés is kezdődött, egy trend azonban mindenképpen megfigyelhető: 

egyre kitolódik a házasságkötés időpontja, és a házassággal szemben jelentősen nőtt az élettársi kapcsolatok aránya.

Az első házasságkötés átlagos életkora ugyanis 1990-től folyamatosan emelkedett : akkor a nők átlagosan 21,5 évesen, a férfiak pedig 24,2 évesen házasodtak először. 2013-ra ez 29,5, illetve 32,3 évre tolódott ki.

A szerző szemszögéből

Hogy mi ennek a jelenségnek az oka?  A világ változását mindenki a saját bőrén is megtapasztalja. Felgyorsult az életed; folyamatos időhiányban szenvedsz; robotolsz, hiszen valamiből meg kell élni; nem találod azt a bizonyos igazit; túl magas elvárásokat támasztasz a másik irányába; vagy éppen teljesen érthető elvárásaid vannak, csak nem a megfelelő személy irányába; ha elromlik valami, nem javítod meg, inkább újat keresel; annyira rágörcsölsz az akarásra és erre az egész párkapcsolat témára, hogy már a saját megszállottságod lesz a legnagyobb akadály. 

Forrás: Thinkstock

És persze azt se felejtsük el, hogy míg 100 évvel ezelőtt sok nőnek csak a házasság és gyermekszülés volt az egyetlen lehetőség az önmegvalósításra, addig ma már - szerencsére! - egészen más a helyzet. Dolgozol, élvezed, ha sikereket érsz el, élvezed, ha megbecsülik a munkádat, mellette szórakozol, utazgatsz, próbálod megragadni a lehetőségeket. Ez nem jelenti azt, hogy te mint "karrierista" nő ne vágynál majd egyszer az anyaságra és a házasságra is - persze van olyan, aki tényleg nem vágyik rá -, csak előtte egy kicsit élni is szeretnél.

Holtomiglan-holtodiglan tartó kötelezettségek nélkül.

Nem fog mindenkinek tetszeni, de véleményem szerint ez rendben is van így, magyarul nem feltétlenül baj a házasságkötés halogatása, és az együttélések számának növekedése. Miért kellene huszonegy-két évesen, egy szinte "diákszerelem" miatt örök életére elköteleznie magát az embernek? Persze tény, hogy van, aki már 20 évesen érett személyiség, és ilyen fiatalon is képes megtalálni élete párját, de valószínűleg nem ők vannak többségben.

20 évesen, szinte még gyerekfejjel sok olyan dolgot megtesz az ember, amit később megbán. Jusson erre a sorsa a házasság is?

Forrás: Thinkstock

A szakértő szemszögéből

A Life.hu szakértőjét, Deáki Tímea párterapeutát is megkerestem a témával, így most az én laikus véleményem után jöjjenek a szakértő szavai a feltett kérdéseimre.

Deáki Tímea párterapeuta szerint

Manapság egyre gyakoribb, hogy a párok élettársi kapcsolatban élnek házasság helyett. Mi lehet ennek az oka? Milyen előnyei vannak a házassággal szemben? Miért nem vonzó egy huszonéves számára a házasság intézménye?

A házasság egy olyan elköteleződési forma, ahol felvállaltan elfogadjuk, hogy a mellettünk élő emberrel közösen alakítunk ki számunkra fontos szabályokat, és együtt hozunk döntéseket a minket érintő folyamatokban, mindezt persze hosszú távon. Annak ellenére, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy a házasság is felbontható, abban a pillanatban, amikor kimondjuk, hogy mi igenis a másikat akarjuk magunk mellé, elhisszük, hogy ez a pillanat örökké tart, és mi azon kivételek egyike leszünk, akik ezt képesek is betartani.

Azok, akik előnyben részesítik a házassággal szemben az élettársi kapcsolatot - s itt a több éve együtt élőkről beszélünk -, még nem készültek fel a házassággal szemben támasztott fent említett íratlan szabályokra. Sokan mondják, hogy a házasság pont olyan könnyen felbontható végeredményben, mint az élettársi kapcsolat, de ez nem igaz. Mert lehet, hogy a hivatalos része nem tart sokkal tovább, de egy házasság megszakadása egészen más törést okoz az ember lelkében. Élettársi kapcsolatból kihátrálni szintén lélekromboló érzés, de nincs benne a örök szó kitaszítása, hiszen soha nem tettünk a másiknak ezzel a szóval is ígéretet. Nem úgy a házasságkötés során, ahol ez a szó többször is előkerül a szertartás alatt. Ha már itt tartunk, a házasságkötés valóban szertartás keretében zajlik, megadtuk a módját, készültünk rá, és szeretteink előtt is nyilvánvalóvá tettük, hogy hivatalosan is összetartozunk. Amikor ez felbomlik, azt kiabáljuk ki, hogy ez már nem így van, és ennek minden ismerős, barát és családtag felé történő kommunikálása lelki megterhelést okozhat.

Az együttélésnek vannak előnyei és hátrányi, attól függően, hogy melyik félnek mi a preferenciája. Az elköteleződés mellett voksoló fél számára inkább hátrány, de aki nem tud egyértelműen dönteni, és a felelősségvállalás is nehezebben megy neki, annak kifejezetten előny egy együttélési kapcsolat.

Ma már nem azt a kort éljük, amikor a huszonévesek elsődleges célja a házasságkötés volna, ez utoljára évtizedekkel ezelőtt volt így, amikor nem volt ilyen rohanós a világ, és a szülők is komolyabb döntési helyzetben voltak gyermekül választását illetően. A legtöbb dolgot azonnal elérő világunkban nem kedvező egy ilyen fiatal számára, hogy pont az érzelmei felvállalásában kelljen egyértelmű döntést hoznia. A kapcsolatépítés számos módja olyan nagy merítési lehetőséget ad, amit az ilyen korú fiatalok szívesen kipróbálnak és tesztelgetnek. A kapcsolat komollyá tétele pár évvel később lesz fontos a feleknek.

Nemcsak a házasság kevesebb, hanem egyre többen élnek szingli életet, mondván, hogy nem találják meg a megfelelő társat. Megváltoztak az elvárások? Túl magasra emelik a lécet?

Miközben "mindenki" a társát keresi, és a boldogságra vágyik, elképesztően nagy azok száma, aki egyedül vannak. Ennek számos oka lehet. Van, aki kialakított magának egy egzisztenciát, és nem szívesen enged be az életébe olyat, aki nem üti meg ezt a mércét. Az is lehet, hogy olyan régóta él egyedül, hogy a kialakult szokásai gátolják ebben. Ugyanígy a másik ember szokásai és kialakult sémái is zavaróak lehetnek az ember számára. Sajnos ma nem divat energiát "pazarolni" arra, hogy a másikat megismerjük, ahogy az elfogadás is egy nehéz kérdés. A legtöbben idegenkednek attól, hogy változzanak, miközben egy jól működő, több éve tartó kapcsolatban is helyénvaló a változás mindkét fél részéről. De az évente eldobható mobiltelefonok világában miért kéne megállapodni egy "hibás" ember mellett, amikor van még idő tovább keresni... Baj akkor van csak, amikor kiderül, hogy már nincs annyi idő, és szűkös a merítési lehetőség is...

 

Címkék: