Nyílt levél egy nőhöz, aki megbámult egy fogyatékos fiút

2016.02.17. 20:39

Bár már rég nem a középkorban élünk, a fejlett orvostudománynak hála, nagyon sok betegségnek ismerjük az okait, tüneteit, lefolyását és mégis: a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban még a 21. században is sok ember fejében középkori előítéletek és babonák élnek. Ha egy sérült ember az utcára merészkedik, sajnos gyakran érezheti magát egy képzeletbeli cirkusz porondjának kellős közepén.

Az utca embere bizony sokszor tapintatlan, érzéketlen. A kíváncsiságuk valamilyen szinten érthető, viszont a fogyatékkal élők és rokonaik részéről pedig respektálható az az elvárás, hogy a környezetük ne bámulja meg tátott szájjal őket.

Forrás: Thinkstock

A következő levelet egy olyan édesapa írta, aki saját bőrén is megtapasztalta, hogy az emberek szavak nélkül is milyen mély fájdalmat tudnak okozni egymásnak.

Levél a nőnek, aki megbámulta a sérült fiunkat

Ön nem látta, hogyan csorgott a könny párom szeméből, amikor fiunknál súlyos autizmust diagnosztizáltak, és az orvos közölte velünk, hogy gyermekünk sosem fogja kimondani a nevünket, sosem fogja azt mondani nekünk, hogy szeret, vagy legalább adni nekünk egy puszit.

Ön nincs ott akkor sem, amikor a fiunk éjszaka óránként felébred, és a melatonin szintjének ingadozása miatt képtelen visszaaludni, viszont azonnali testkontaktusra van szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon. Bármilyen keveset is tud azonban rólunk, ha mi kilépünk az otthonunkból, mindig találkozunk önnel, és az önhöz hasonlókkal. 

Forrás: Thinkstock

Azok a lapos pillantások a közértben, az elnyelt rosszallások, amikor a fiunk egy étteremben visítani kezd, vagy a bámuló tekintetek, miközben a parkban játszunk vele.

Szóltak nekünk előre, hogy egy súlyosan sérült gyermekkel együtt élni nagy teher lesz, és hogy minden erőfeszítésünk ellenére folyamatosan mások ítélkező pillantásával fogunk találkozni.

Üzennél valakinek? Üzenj a Life.hu-n keresztül!
Régóta szívedet nyomja már egy feldolgozatlan sérelem? Név nélkül, mégis őszintén le szeretnéd írni gondolataidat egy családi, munkahelyi problémával kapcsolatban? Írd meg nekünk az info@life.hu e-mail címre, és öntsd ki a szíved a Life.hu segítségével!

Ahogy a fiunk egyre idősebb lesz, közte és kortársai közt egyre nyilvánvalóbbá válik a különbség, így a bámuló pillantások egyre szaporodnak majd, a rosszallások egyre hangosabbak lesznek, a suttogva elejtett megállapítások pedig egyre célzottabban fogják eltalálni őt.

Igen, tisztában vagyunk vele, hogy ő más, és szívesen elmagyarázzuk a különbségeket önnek is, ha végre kilépne az árnyékból és köszönne nekünk.

Nagyon szeretjük a fiunkat és időnk nagy részét azzal töltjük, hogy igyekszünk őt megfejteni.

Forrás: Thinkstock

Néha, amikor látom a páromon, hogy bántja őt mások reakciója, legszívesebben leállnék beszélgetni azokkal, akik a fiunkat bámulják, de nem tudom, mit mondhatnék. Hogyan kérjek meg valakit, hogy szóljon rá a gyerekére, ne utánozza és ne csúfolja a fiunkat, miközben ő maga is "furcsának", "másnak", esetleg "neveletlennek" tartja a gyermekünket. Gyakran csak állok és várom, hogy elhangzik a bocsánatkérés, és közben ismét lenyelem a dühömet.

Ha megkérdezné, miért ad ki ilyen furcsa hangokat a gyermekem, elmesélném, mekkora öröm volt számunkra, amikor először ejtett ki egy szót, ami halványan emlékeztette minket az "apa" szóra, vagy azt, hogyan próbálunk képek segítségével kommunikálni vele és hogyan ismételjük számára újra meg újra a különböző szavakat és kifejezéseket, bízva abban, hogy néhány megragad benne.

Azt is elmesélném, hogy bár szavakkal nem képes kommunikálni, a pillantásaiból, a sikolyaiból és a körbe-körbe szaladgálásából tudni lehet, hogy éppen boldog és jól érzi magát.

Forrás: Thinkstock

Ön nem tudott eddig semmit az elmaradt családi eseményekről, a nem létező ünnepekről, a soha meg nem érkező születésnapi meghívókról, a folyamatos alvásmegvonásról, ami mind együtt jár egy autista gyermek nevelésével, de most már tud. Ezért csak annyit kérek, legközelebb ne bámuljon meg minket. Vagy jöjjön oda hozzánk, vagy hagyjon minket magunkra, hogy jól érezhessük magunkat a gyerekünkkel.

Mert úgy érzem, ennyit megérdemlünk.

Címkék: