Kérdések azok nevében, akik itt maradtak a veronai buszbaleset után

Írását változtatás nélkül közöljük.

Ez a tragédia már mindenkinek fáj és fájni is fog. Ebben segítenek a készülő, illetve már elkészült rendelkezések is. Nincsenek könnyű helyzetben azok, aki az idei szezonban még a síutazás előtt állnak. Meg kell birkózniuk a rájuk nehezedő lelki teherrel, sok esetben át kell szervezniük az utazást, ami többletkiadásokkal is jár.

Mindenkiben ott bujkál kimondva, kimondatlanul a kérdés:

• Ilyen szerencsétlenség velem is megtörténhet?
• Miért akkor történt?
• Miért pont velük történt?
• Mitől függ, hogy kik élték túl?
• Hogy lehet ezt túlélni?

Felmerül a kérdés, hogy a kötelező változtatások valóban megvédik a gyermekeinket? Van egyáltalán bármi mód, hogy megóvjuk őket?

Legyünk őszinték, és merjük bevallani, hogy nincs. Ha megoldható lenne, akkor ez a tragédia sem történt volna meg. A sorsát senki nem kerülheti el. Hogy kinek mi adatik meg? Azt nem tudhatjuk.
Meg kell tanulni a szépet és a jót észrevenni. Ma kell megélni az örömöt, átölelni a családot, és megmondani nekik, mennyire szeretjük őket, hiszen nem tudhatjuk, mi vár ránk holnap, és ehhez nem szükséges egy busztragédia.

A mostani ismereteink szerint a jelek arra mutatnak, hogy igen. Mind a szervezés, mind a technikai körülmény rendben volt. Ha ez tényleg így van, akkor ezt ennek megfelelően kellene kezelni és elfogadni, hogy vannak olyan dolgok, amikre nincs ráhatásunk. Még akkor sem, ha a legnagyobb körültekintéssel jártunk el. Nagyon együtt érzek azokkal, akik ezt a tragédiát megélték, de ebből az esetből következtetően új szabályokat hozni vajon mennyire megfontolt döntés?

Bevallom, nem értem az új rendelkezések értelmét. Mi alapján hozták ezeket az intézkedéseket? Óhatatlanul is felvetődik a kérdés, ha másképp történik a baleset, más szabályokat hoztak volna?

• Mi lett volna, ha nem éjszaka történik a baleset?
• Mi lett volna, ha az elindulást követő első órában történik, amikor még mindenki pihent az éjszakai alvás után?
• Mi lett volna, ha már Magyarországon történik a baleset?
• Mi lett volna, ha el sem hagyták volna az országot, és megtörténik a baleset?
• Mi lett volna, ha nem gyerekekkel történik a baleset?

A környezetemben legalább 20 éve járnak síelni iskolák gyerekekkel. Ez idő alatt még szerencsére soha nem hallottam hasonló tragédiáról, és nagyon bízom abban, hogy nem is lesz ilyen. Én hiszek abban, hogy ez egy szerencsétlen véletlen volt, és hagyni kellene megnyugodni a lelkeket. Attól tartok, hogy ezek a változtatások csak arról szólnak, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket, hogy tettünk valamit, de sajnos azt nem vesszük észre, hogy ez nem valódi segítség, sőt megnehezíti a jövőben utak megszervezését.

A féltő szülők, akik eddig is szorongó szívvel engedtél el gyermeküket egy utazásra, most még nehezebben fogják megtenni, hiszen ki szeretne ilyesmit átélni?

• Vajon tényleg az a megoldás, ha éjszaka nem utazhatnak a gyereket?
• Vajon az iskolák is meg tudják adni ugyanazokat a garanciákat (például kötelező vagyoni biztosíték, szakirányú szakmai ismeret, gyakorlat), amit az utazásszervező irodák kötelezően nyújtanak?
• Vajon lesz ideje az oktatási államtitkárságnak mindegy egyes utat felügyelni, vagy emiatt elmaradnak utak?
• Vajon ez után mennyi időt fog igénybe venni egy kirándulás megszervezése, míg minden engedély az apparátuson keresztül megy?
• Vajon hogyan megvalósítható, hogy 7 fő fölött a busz iskolabusszá minősüljön? Az ezzel járó többletkiadásokat ki fogja állni?
• Vajon ezek az intézkedések tényleg a gyerekek érdekeit védi?