A házasság intézményének evolúciója

2018.02.13. 18:00

A házasság hete remek lehetőséget teremt arra, hogy kicsit belemélyedjünk magának a házasság intézményének történetébe, szárazságtól mentesen. Onnantól kezdve, hogy a házasság lényegében nem jelentett semmit az egyházi áldás elengedhetetlenségén át egészen a polgári szerződéssé minősítésig. Számos érdekes tényt gyűjtöttünk össze, mind világ, mind hazai tekintetben. Egész biztos, hogy lesz, ami meglep és meghökkent majd.

Nőrablás – nővétel

Ez nem egyenértékű az őskori „leütöm, behúzom a barlangomban, most már az enyém" elvvel. De akkor mit is jelent ez tulajdonképpen? Régen valóban elrabolta a leendő férj a kiszemelt hölgyet családjától, majd később alakult ki az érte nyújtott „ár" megfizetése, a bosszú elkerülése érdekében.

Régen valóban elrabolta a leendő férj a kiszemelt hölgyet családjától, majd később alakult ki az érte nyújtott „ár" megfizetéseForrás: Joseph Heicke/bav.hu

Később ez a szokás vált általánossá, azaz a férjnek valamilyen módon kárpótolnia kellett feleségének családját; ez történhetett egy másik nővel (cserebere alapon), de a legelterjedtebb a szolgálat volt - a férj a házasság előtt vagy után, a feleség családjánál egyfajta szolgamunkát végzett. Az ilyen fajta házasságok, a legtöbb régi civilizációban szokásban voltak – Mexikó, Peru, Japán, Görögország, Róma... stb. -, de az Afrikai, Ázsiai, Dél-Amerikai országokban ma is találunk rájuk példát. Magyarországon is élt ez a hagyomány, erről tesz tanúbizonyságot a vőlegény (vevő-legény) és az ara szó (eladó leány, ára). Érdekes, hogy később, épp ellenkezőleg történt; a menyasszony vitt a házasságba hozományt.

A házasság krízispontjai, amikor a legnagyobb az esély a válásra

A kiváló és hosszan tartó házasság alapja nem a szerelem. Az esküvő után, a heves érzelmek idővel lecsillapodnak, és felmerülnek olyan élethelyzetek, olyan krízispontok, melyeken csak együttes erővel lehet túljutni. Nem csak a házasság 7. éve meghatározó, több mérföldkő is felbukkan az évek alatt, mind különböző problémákkal. Ezeket vesszük sorra.

A lagzik kora

Az ősidőkben még nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a házasságnak, a mindennapi szociális közeg szerves részét képezte, ha két ember másnaptól már egy szűk közösséget alkotott. Mivel a társadalom belüli kisebb csoportok megalakulása elengedhetetlen volt a túléléshez, no meg persze alapvető fontosságú volt, hogy utódok jöjjenek a világra, így ekkoriban a házasságot még nem kötötték össze semmiféle ünnepséggel, hisz teljességgel természetes volt, annak bekövetkezte.

A házassági ceremóniák csak akkor kezdtek el kialakulni, amikor két ember egybekelésének fontosságát és „szentségét" elismertékForrás: Wikipédia

A házassági ceremóniák csak akkor kezdtek el kialakulni, amikor két ember egybekelésének fontosságát és „szentségét" elismerték. Abban a pillanatban, hogy felismerték, a házasság az élet egy új szakaszának kezdete, elkezdték ünnepelni. Az ókorban már minden népnél megvoltak a különböző szertartások. A rómaiaknál például – ahol a lány minimum 12, a fiú 13 éves kellett hogy legyen - a ceremónia közben a jegyes pár egy szelet sós kenyeret evett, majd egymás jobb kezét fogva mondták ki a boldogító igent. Ezután 10 férfi tanú előtt aláírták a házassági szerződést, mely arra is kitért, hogy mi történik, ha később elválnának. Az ifjú feleséget ezt követően átkísérték a férje házába – két fiú a kezét, egy pedig a fátylát fogta –, és ott nagy lakomát csaptak, majd a vendégek megajándékozták az ifjú párt. A legtöbb esküvőt júniusban tartották, mivel Juno istenhez kapcsolták, többek között a házasságot is. A gazdagabbak az úgynevezett confarreatio szertartás keretén belül házasodtak. Ez állati áldozatokkal – juh és disznó - és áldoztai kaláccsal egészítette ki a népi esküvőket.

A rómaiaknál a ceremónia közben a jegyes pár egy szelet sós kenyeret evett, majd egymás jobb kezét fogva mondták ki a boldogító igent"Forrás: Wikipédia "

A keresztény vallás hozta el a házasság eszményi mivoltát. Már a 12. században élt a házasság dogmája, de egészen az 1563-as tridenti zsinatig nem kellett az egyházi áldás annak érvényességéhez. Később a francia forradalom hozta meg ennek reformját. A francia alkotmány 1791-ben fogadta el, hogy a házasság polgári szerződés, és így nem feltétele az egyházi szertartás.

Magyarországon az egyházpolitikai reform keretében benyújtott polgári házasságról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk mondta ki először, hogy törvényes, az állam által elismert házasságot csak az erre illetékes polgári hatóságok előtt lehet kötni.

Tudtad, hogy összeházasodhatnál az unokatestvéreddel?

Magyarország - A házasság érvénytelensége


*1. A kötéskor fennforgó házassági akadály okából érvénytelen a házasság:


- a házasulók valamelyikének korábbi házassága, vagy bejegyzett élettársi

- kapcsolata fennáll

- egyenes ági rokonok házassága

- örökbefogadó és örökbefogadott házassága

- testvérek házassága

- cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló házassága

- teljes cselekvőképtelenség állapotában levő házassága

- kiskorú házassága, ha nincs hozzá előzetes gyámhatósági engedély (mert házasságot csak nagykorú férfi és nő köthet), de a gyámhatóság csak akkor adhat engedélyt, indokolt esetben, ha a házasuló a 16. életévét betöltötte (a törvényes képviselőt meg kell hallgatni)

- testvér testvére vérszerinti leszármazójával

- házastársnak volt házastársa egyenes ági rokonával


A két utóbbi alól felmentés adható.


* 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról

Elég egy nő és egy férfi?

A különböző társadalmakban, különböző hagyományok élnek a tekintetben, hogy hány házastársa lehet egy embernek. Ez lehet egynejűség, többnejűség, többférjűség, de ritkán előfordul az is, hogy több férfi több nővel is házasságot köt – azaz minkét nem képviselője több házastárssal bír. A ma már hagyományosnak számító egy férfi egy nő kapcsolaton kívül, a többnejűség volt a leginkább elterjedt, sőt, manapság is több civilizált társadalomban, valamint természeti népeknél is fellelhető. Jó azonban tisztában lenni azzal, hogy a legelterjedtebb az egynejűség volt, ennek pedig elsősorban anyagi és életminőségbeli okai voltak.

A ma már hagyományosnak számító egy férfi egy nő kapcsolaton kívül, a többnejűség volt a leginkább elterjedtForrás: Shutterstock

A többnejűséggel csak a megfelelő társadalmi rang és vagyon ellenében lehetett élni. Ez ma sincs másként, például az arab régióban csak abban az esetben engedélyezett több nőt elvenni, ha ugyanolyan figyelem és anyagi javakkal illetik meg a feleségeket

A többférjűség jóval ritkább volt, és ritkább ma is. Kialakulásának oka - az előzővel épp ellentétesen -, a szegénység. Akkor, amikor egy férfi nem képes eltartani egy nőt, gyakran több férj gondoskodik róla. Nem ritka, hogy a férjek egymás rokonai. Sok esetben a házasságon belül a férfiak nem egyenrangúak, a főférj távollétében gyakorolhatják csupán férfi jogaikat, egyébként házi szolgálatot teljesítenek.

A többférjűség jóval ritkább, bár Tibetben még a mai napig vannak rá példákFotó: Shariq Allaqaband

Összességében elmondható, hogy a monogám házasság volt régen is az uralkodó forma, és csak kivételes esetekben tértek el ettől. Az egyházi szerepvállalás óta, a keresztény országokban már teljességgel elképzelhetetlen, hogy a házasságban kettőnél több ember vegyen részt.

Forrás: Somló Bódog – Szociológia (1901)

többnejűségházasság heteházasságmonogámiaesküvőesküvői szokások