Elhanyagoltság és bántalmazás – Interjú egy fiúval, aki 13 évesen került gyermekotthonba

2018.05.27. 20:00

A gondtalan gyermekévek biztos háttérként remek alapot képeznek ahhoz, hogy az emberek felnőve kiegyensúlyozottak és mentálisan egészségesek lehessenek. Ám, nem minden gyermek olyan szerencsés, hogy szerető, „normális" családban nevelkedjen. Sokan vannak, akik gyermekotthonban, intézetben vagy épp nevelőszülőknél élnek. Olvasd el, miként élte meg ezt egy fiatal.

Elméletileg 12 éves kor alatt családban, azaz nevelőszülőknél kell elhelyezni a gyermekeket. Azonban aki ennél fiatalabb, de van 12 évnél idősebb testvére, általában vele együtt gyermekotthonba kerül, hogy ne szakadjanak el egymástól. Az ilyen otthonok csoport-rendszerben működnek: egy csoportban van 10-12 gyerek, erre jut 2 nevelő és 4 gyermekfelügyelő. Így ez egyfajta nagycsalád hangulatát kelti, könnyebb az egymás iránti kötődés és bizalom kialakítása.

Élet egy gyermekotthonban

Egy budapesti gyermekotthon: hatalmas épület, barátságos légkör, elsőre egy kellemes nyári táborra emlékeztet. Az udvaron egy 5 éves kisfiú rollerezik, mosolygósan köszön nekem is, pedig még életében nem látott. Később megtudom, hogy az itt lakó kisgyerekek többsége nagyon nyitott és közvetlen – vágyják a szeretetet.

A gyermekotthonban élő kisgyerekek többsége nagyon nyitott és közvetlen (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

Ez a bűbájos fiúcska két évvel ezelőtt került ide, de az anyja – bár őt nem látogatja, csak a nagyobb testvéreit – nem akar lemondani róla, így pedig nem lehet örökbe fogadni sem. Szörnyű szembesülni azzal, hogy ez a végtelenül édes fiú nem kaphat esélyt a családban való nevelkedésre.

Azonban nem ez az egyetlen szomorú történet itt a gyermekotthon falain belül. Pár hónapja él itt nővérével egy 4 éves kisgyerek is, aki majdnem meghalt a nevelőszülőknél – drogot talált a lakásban és bevette. Két kisgyermek anyjaként egy percre félrevonulok, és megpróbálom visszafojtani a könnyeimet. Ezután leülök Szabival szemben, aki most lesz 21 éves, és 8 éve él testvéreivel egy budapesti gyermekotthonban.

Hogyan kerültetek gyermekotthonba?

13 éves voltam, amikor bekerültem a testvéreimmel. Van egy húgom és egy öcsém. Kiskorom óta anyukámmal éltünk, aztán ő összejött egy emberkével, aki eleinte normális volt, de aztán elkezdett piálni, és verni minket, meg anyát. Amikor elkerültünk otthonról, igazából örültünk neki, mert már elegünk volt.

Először 2-3 hónapra a TEGYESZ-be kerültünk – (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat – a szerk.). Az öcsémmel és másik két sráccal egy szobában voltunk, a húgom pedig külön, három lánnyal. Ott nagyon rossz volt. Amikor csak nálunk idősebbekkel voltunk együtt, állandóan ment a basztatás, a terrorizálás. Mondták, hogy ez csak átmeneti, át fogunk menni egy rendes gyermekotthonba. Utána jött is onnan valaki megnézni minket. A csoportos beszélgetés után mondta, hogy ebbe a budapesti gyermekotthonba, az ő csoportjába fogunk kerülni. Utána rá két hétre, egy tranzit kocsival hoztak át minket ide.

Szabi anyukájának barátja bántalmazta őt és testvéreit, ezért kerültek el otthonról (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

Anyukátokkal milyen a kapcsolatotok?

Folyamatosan tartjuk vele a kapcsolatot. A TEGYESZ-be is jött hozzánk látogatóba, meg volt, hogy mi mentünk hozzá hétvégére – öcsémmel még mindig látogatjuk őt, de a húgom már egy ideje nem tartja vele a kapcsolatot. Az embere már eltűnt a képből, először börtönbe került, utána meg leköltözött vidékre, mert összejött egy másik nővel.

Nem merült fel az a lehetőség, hogy visszakerültök hozzá?

Hát nem merült fel, de én örültem is neki. Szerintem jobb is így, mert én szerettem itt bent lenni. Otthon eléggé szegényesen éltünk, meg ilyenek. Szerintem a legtöbb gyereknek jobb sors jut itt bent. Voltunk minden hónapban mozizni, zsebpénzt kaptunk, voltak programok. Én – lehet, hogy ez hülyén hangzik -, de nem akartam visszakerülni a szegénységbe. Itt jobban odafigyeltek ránk, tanultunk, otthon leszartak. Anyu nagyon sokat dolgozott, hogy el tudjon tartani minket, ezért nem volt otthon senki, aki foglalkozzon velünk.

Szerintem aközött, hogy valaki gyermekotthonban él vagy normális családban, nincs sok különbség. Mi például külső iskolába jártunk, sportolhattunk, ugyanúgy elmehettünk a haverjainkkal, átmehettünk hozzájuk, ők is átjöhettek hozzánk, szóval full olyan, mintha egy nagy családban élne az ember. A nevelők is tök jó fejek. Szóval jó itt az élet. Én úgy érzem, mintha egy normális családban nőttem volna fel. Ugyanazok a lehetőségeim megvoltak, mint egy normális gyereknek, aki otthon él a szüleivel.

A gondozásban lévő fiataloknak is van lehetősége a sportolásra (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

Mi történt, amikor 18 éves lettél? Hiszen te már elméletileg kikerültél a gyermekotthon kötelékéből.

Egy gyereknek ilyenkor két lehetősége van: kiköltözik, vagy utógondozásban akar részesülni. Ha itt akar maradni, kérelmet kell írnia, és ha nem voltak zűrjei - nem szökdösött, nem drogozott meg hasonlók -, akkor az igazgató rábólinthat. Én is beadtam egy kérelmet, és azóta utógondozott vagyok.

Hogyan tervezed a jövődet?

Informatikai szakközép suliba jártam, utána pedig elvégeztem egy szoftverfejlesztői OKJ-s képzést. Egyelőre még nem tudom, hogy szeretnék-e egyáltalán az informatikában dolgozni. Még gondolkodom, hogy mi szeretnék lenni. Tetszik a tanárság, a szociális munka, de az a baj, hogy ezekkel rohadtul nem lehet keresni. A mai világban az egyik legmeghatározóbb dolog, főleg felnőttkorban a pénz. Én hiába fogom szeretni azt, amit csinálok, ha hónap végén éhen halok.

Itt az utógondozóban van két haverom, akik egy benzinkúton dolgoznak. Tök jó meló, 140 000 nettó, és napi 5-6 ezer forint jatt. Ma voltam ott állásinterjún. Jó lenne, ha felvennének, de szeptembertől kell valami sulit is néznem mellé, akkor leszek 21 éves. (A továbbtanulás a feltétele, hogy Szabi az utógondozóban maradhasson – szerk.)

Ha van kereseted, akkor nyitnod kell egy előtakarékossági számlát, és oda havonta minimum 15 ezer forintot be kell tenned. Lakhatási hozzájárulást is kell fizetned, ami a béredtől függ – nekem 6 ezer per hónap. Az étkezést, a tisztasági szereket és a ruhádat is magadnak kell megoldani, de kapsz havi 23 500 forintnyi Erzsébet utalványt. A nevelők és a csoportvezetők terelgetnek minket, tanácsokat adnak, hogy mire költsük a pénzünket, meg ilyesmi

A nevelők és a csoportvezetők tanácsokat adnak az utógondozásban lévő fiataloknak (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

Sokat segítenek, például munkát szerezni, meg lehet velük beszélni az iskolai dolgokat is.

Én max. 25 éves koromig szeretnék bent maradni. Ha addig valaki nem tud a saját lábára állni, és élvezi ezt a védettséget, abból nem tudom milyen ember lesz.

Nagyszerű, hogy neked vannak céljaid és terveid, de gondolom, nem mindenki áll így a dolgokhoz. Tudsz esetleg olyanról, aki kikerülve lecsúszott?

Igen. Az egyiknek nem adták meg az utógondozóit, mert nem úgy csinálta a dolgait, ő egy haverjánál lakott, aztán az elküldte, és most olyasmit hallottam, hogy a hajléktalanság szélén áll. A másik pedig drogozott, őt azért nem engedték utógondozóba, most falun lakik, de ott nem tud dolgozni, mert nincs munkalehetőség.

Lenne valami tanácsod azok számára, akik gyermekotthonban nevelkednek/nevelkedtek?

Hát, nem igazán, vagyis, talán ez: Mindenki meg tudja valósítani a saját célját, ha kellő energiát, meg erőfeszítést tesz bele.

bántalmazásgyermekotthonelhanyagolásnevelőszülőárva gyerekekintézetgyermekvédeleminterjú