Normális, ha a gyerek a szülő agyára megy - Vekerdy nevelésről, óvodáról, iskoláról

2018.06.18. 18:00

Vekerdy Tamás évtizedek óta fogja a szülők kezét a gyereknevelés rögös útján. Könyvei, újságcikkei, előadásai tömegeket vonzanak. Megállapításai ma már szállóigévé váltak, például a jó anya nem vasal, a gyerekek lerágják a húsunkat és kiszívják a vérünket, a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. A tanár úr munkásságát én is évek óta figyelemmel kísérem. Magától értetődőnek bizonyult tehát, hogy részt veszek a soron következő előadásán. Most ennek rövid összefoglalása következik.

Hős anyák

A jó hangulatú előadás azzal a megállapítással kezdődött, hogy a világon egyetlen olyan civilizáció sem volt a miénken kívül, amely úgy gondolta volna, hogy egy egyedülálló anyának segítség nélkül kellene nevelnie a gyerekeit. Száz-kétszáz ével ezelőtt a nagy családok vagy a nagy cselédség megoldást jelentett az anyák túlhajszoltságára. Ma ezzel szemben egy anya egyedül küzd.

Dr. Vekerdy TamásForrás: Facebook/Dr. Vekerdy Tamás

Ahol volna pénz bébiszitterre, ott sem vesznek igénybe segítséget. Az anyák hősök akarnak lenni, és azt hangsúlyozzák: „Mindenki kibírja. Én is ki fogom." Ez így viszont nem helyes. A közönségben nagy derültséget váltott ki, mikor a tanár úr kijelentette, hogy a gyerekek nagyon fárasztóak, „kiszívják a vérünket és lerágják a húsunkat", nem hagynak aludni és időnként megőrülünk tőlük. Ezért fontos, hogy igénybe vegyük mások (szomszéd, játszótéri ismerős, nagyszülő) segítségét, mi pedig fordítsunk a párkapcsolatunkra is időt.

Információs társadalom

Ezután a kütyük használatáról esett szó. El kell fogadnunk, hogy a gyerekeknek nagy a képéhsége. A gyerek képet készít, de csak a hallott meséhez. A külső kép azonnal blokkolja a belső képet és nem történik feldolgozás. A belső kép ezzel szemben segít feldolgozni a külvilág ingereit. Nem is gondolnánk, de ha csak természetfilmeket néznek a gyerekek, attól is agresszívebbek vagy depressziósabbak lesznek. Lényeges, hogy a gyerek csak közösen kiválasztott műsort, limitált időben, maximum napi 20 percben és a szülővel közösen nézzen TV-t. Legyünk észen, ha digitális eszközökről van szó, mert hihetetlen gyorsasággal alakulnak ki önjutalmazó rendszerek és függőség; nem mi használjuk a kütyüket, hanem ők használnak minket.

Így kezeld a gyerekhisztit Vekerdy szerint

A Tanár úr nem csupán remek pszichológus, de a szülők nyelvén is fantasztikusan ért. Az ő szavai mögött nem kell keresni titkos értelmezéseket, hiszen mindent kerek-perec kimond. Stílusa egyszerre borzasztóan őszinte és megnyugtató, tőle még az is jólesik egy anyának, ha rájön, valamit nagyon nem csinál jól. Olvasd tovább!

Mire való az óvoda?

Az óvodának nem az iskolára kellene felkészíteni. Az óvoda arra való, hogy a gyerek szükségleteihez teret adjon és lehetőséget teremtsen a szabad játékra, amely a legfejlesztőbb tevékenység. A gyereknek legyen része az óvodában is minden nap hallott mesében, sok jól utánozható tevékenységben, szabad mozgásban és beszédben!

Aki minden nap hall mesét, az iskolakezdésre másfél évvel előzheti meg érettségben azokat a társait, akik nem rendszeresen hallgatnak mesét.

Tévedés azt hinni, hogy abból a gyerekből lesz topmenedzser, aki már az óvodában elkezd idegen nyelvet tanulni és különórákra jár. Az lesz sikeres felnőtt, akinek felhőtlen óvodáskora volt, és lehetett hanyag kamasz.

Aki minden nap hall mesét, az iskolakezdésre másfél évvel előzheti meg érettségben a társaitForrás: Shutterstock

Mi a baj az iskolával?

Az első alapszabály az, hogy az iskola a gyerek dolga. Ha a gyerek sorozatosan otthon felejti a felszerelését, és (törvényellenesen!) egyest kap érte, a negyedik egyes után tudni fogja, hogy a tornazsákért ő a felelős. Hagyjuk ki az otthoni tevékenységekből a közös tanulást! Amikor a szülő elkezdi korrepetálni és nyaggatni a gyerekét, gyorsan megromlik a családi atmoszféra, a szülő elkezdi utálni a gyerekét, a gyerek pedig a szülőt. Fontos viszont, hogy segítsünk a gyereknek, ha erre kér minket. Ha kell, legyünk a cinkosai! Ha kell, diktáljuk le neki a fogalmazást, és ne kezdjünk el késő este prédikálni a fáradt gyereknek, ne oktassuk ki! És ne féljünk attól, hogy emiatt felelőtlen, lusta felnőtt lesz! Akkor se ijedjünk meg, ha csak egy-két tárgyban teljesít kimagaslóan, ugyanis az igazán tehetséges gyerekek nem tudnak minden tantárgyból egységesen jól teljesíteni.

Mit kezdjünk a kamaszgyerekkel?

A kamaszkor a második születés ideje. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a kamasz belefárad a növésbe. Az agyban rohamos változások zajlanak: új rendszerek jelennek meg, régiek tűnnek el. A gyerek bezárkózik, új személyiség születik, amit neki kell kihordania. Ebben az életkorban a kamasz nem tud nem szemtelen lenni. Az is teljesen normális, ha a tekintete azt üzeni, hogy a szülő hülye.

Ebben az életkorban a kamasz nem tud nem szemtelen lenniForrás: Shutterstock

Ne hagyjuk magunkat felmérgelni és ne menjünk bele vitákba, mert a kamasz azt érzi, mindenféleképpen neki kell győznie! A kamaszt szabadon kell engedni. A gyerekkori meleg testi-lelki ölelések meg fogják menteni. Ha zuhan, kapjuk el szemrehányás nélkül! Ettől ő majd biztonságban érzi magát, és kedves, fiatal felnőtt lesz.

Látjuk, tehát, hogy van remény. Türelemmel, szeretettel, elfogadással remek felnőttet nevelhetünk gyerekünkből. Ha néha elbizonytalanodunk, kérjünk bátran segítséget! És bízzunk magunkban, elég jó szülők vagyunk! Legfőbb feladatunk az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Aki tökéletes anya akar lenni, az megőrül, ráadásul a gyerekét is megőrjíti. A gyereknek laza és oldott szülőre van szüksége. Élvezzük az életet gyerekkel és gyerek nélkül is!

Vekerdy Tamásóvodaiskolaszülőgyerekgyereknevelés