Választott gyermektelenség, avagy jön a III. Gyermekmentes Nap

2018.07.08. 17:00

Egyre nagyobb teret nyer a gyerekmentesség. Korábban már mi is írtunk olyan üdülőhelyekről, ahol a pihenni vágyóknak nem kell elviselniük a gyerekek hisztijét és hangoskodását. A tudatos gyermektelenség jelensége nem új keletű, jól mutatja ezt az is, hogy létezik Nemzetközi Gyermekmentes Nap, melyet minden évben augusztus elsején tartanak.

Sztárok, akik a gyermektelen életet választották
5 női sztár, akik nemet mondtak a gyermekvállalásra. Olvasd el, miért gondolkodnak így!

A Gyermekmentes Napot itthon is megrendezik, méghozzá harmadik alkalommal - Budapesten, augusztus 4-én. A rendezvényt Facebook eseményként lehet megtalálni, és a következő szerepel a leírásában:

Augusztus 1-én tartják világszerte a Nemzetközi Gyermekmentes Napot, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermektelenek is nagyszerű emberek, valamint egy csodálatos napként szolgáljon arra, hogy elősegítse a tudatosan gyermektelen életmódot választók döntésének elfogadtatását a mai társadalomban. Gyűljünk össze mi is ennek a jeles napnak az alkalmából, hogy megismerkedjünk egymással, és beszélgessünk egy jót az életünkről, döntéseinkről, tapasztalatainkról!

Nemzetközi Gyermekmentes Napon a figyelmet a gyermektelen emberek kapjákForrás: Shutterstock

Több internetes oldal működik világszerte, mely célközönségének a választott gyermektelenségben élőket tartja. A bejegyzések, cikkek java része arról szól, hogy hátrány és negatív megkülönböztetés éri őket döntésük miatt. Ami, lássuk be, valóban így van, annak ellenére, hogy ha nincs gyermek a háztartásban az élet egyszerűbb, szabadabb és gazdaságosabb. A gyereket nevelők állami támogatásokban részesülnek, de számos ünnepnap és egyéb rendezvény is köthető a szülőséghez, miközben a „nemzet gyarapítására" nemet mondókra kígyót-békát kiáltanak. Másrészt az ilyen orgánumok előszeretettel közelítik meg a gyermekvállalás humoros, vagy épp kárörvendő oldalát is. 

Ahogy ezeket a bejegyzéseket olvasgattam - kétgyerekes anyaként - gyakran jót mosolyogtam, hiszen a gyereknevelés a legtöbb esetben nem egy rózsaszín vattacukor felhő. Ugyanakkor találkoztam olyan, várandósággal, szüléssel kapcsolatos tartalmakkal, hozzászólásokkal is, melyek alapját egyáltalán nem értem. Hiszen annak, aki nem akar gyermeket vállalni, fogalma sem lehet arról például, milyen érzés, amikor egy apró baba mocorog a pocakban, vagy mivel jár egy szülés. Így az ezeken való élcelődést nem éreztem helyénvalónak. Persze ez szubjektív vélemény.

Az önként vállalt gyermektelenség egyfajta szubkultúra, az ilyen oldalak, csoportok pedig lehetőséget teremtenek az egymás közti eszmecserére, kapcsolatépítésre. Tehát van helyük, és van rájuk kereslet.

Azok, akik maguk választják gyermektelenségüket, nem járulnak hozzá a lakosság számának gyarapodásához, szinten tartásához. Időskorukra nem lesz senki, aki gondoskodna róluk és éreztetné velük fontosságukat, nem lesznek nagyszülők, nem tudják majd kinek átadni élettapasztalatukból eredő bölcsességüket, valamint rengeteg élménytől, így pedig emléktől fosztják meg magukat.

 Mi állhat a gyermektelenség hátterében?

  • valamilyen egészségügyi, meddőségi probléma
  • nincs megfelelő partner a gyermekvállaláshoz
  • az egyik fél elzárkózik a gyermekvállalástól
  • az egyik félnek már van gyermeke egy korábbi kapcsolatából, és nem szeretne többet
  • rossz családi minta, mely akár tudatosan, akár tudat alatt akadályozza a gyermekvállalást
  • társadalmi okok
  • anyagi jólét megőrzése
  • nem fér fel egy gyerek a prioritási listára
  • a test változásaitól való félelem
  • a vágy hiánya

Ezek egy része a társadalom szempontjából abszolút elfogadható okok, de akadnak olyanok is, melyeket hajlamosak egyszerű önzőségnek tekinteni. De miért ne gondolhatná valaki úgy, hogy az ő életébe, életritmusába nem fér bele egy gyerek?

Mónika (34), 13 éve házas

Nem mondanám azt, hogy mi egy tudatosan gyerektelen házaspár lennénk, hiszen ha döntésről beszélünk, kell hogy legyenek választási opciók, de nálam sosem állt szemben egy erős gyerek iránti vágy a gyerekmentes élettel. Nem emlékszem olyanra, hogy akartam volna, vágytam volna az anyaságra, vagy mondtam volna bárkinek, hogy majd én hány gyereket is akarok.

Mi nem utáljuk a gyerekeket. Sok ismerősöm gyerekével boldogan játszadozom órákig, de erre nem vágyom tartósan. Természetesen idegesítő is tud lenni néhányuk, de ez már inkább a rossz szülői nevelésnek tudható be, és olyankor is inkább csak a szülőkre haragszom. Számunkra a gyerekmentes élet épp olyan természetes, mint másnak a gyerekvállalás, nem gondolom, hogy jobb vagy rosszabb döntés egyik a másiknál, szimplán csak eredménye annak, hogy mindannyian mások vagyunk és másra vágyunk.

Nem szabad elfelejteni, hogy nem a gyerek teszi teljessé az életet, nem a gyerek határoz meg minket.

Vannak akik nem érzik magukban az anyai ösztönt: a vágyat egy baba kihordására, felneveléséreForrás: Shutterstock

Így tehát nem ördögtől való az, ha valaki nem érzi magában az apai, de leginkább az anyai ösztönt: a vágyat egy baba kihordására, felnevelésére. Szerencsére olyan világban élünk, ahol többé-kevésbé szabadon rendelkezhetünk a testünk felett. Számos fogamzásgátlási lehetőség áll rendelkezésünkre, és, ha ezek mellett mégis megtörténne a fogantatás, az abortuszt sem tiltja törvény.

Az igazság az, hogy nem is mindenkinek való gyerek. A szülőség komoly felelősség, mely az évekkel nem csökken, sőt. Nézzünk csak szét a környezetünkben, hány olyan szülőt látunk, akiknek láthatóan csak nyűg a gyerek, akik nevelés helyett csupán fegyelmezni, büntetni, elhanyagolni, vagy épp bántalmazni képesek utódaikat? Sajnos valamennyi generációban találunk olyan sérült felnőtteket, akik a gyermekkorukban elszenvedett traumák árnyékában élnek.

Gyermektelen vagyok, de mégis kinek kínos ez?

A tipikus kérdés, amikor egy pár már jó ideje együtt van, netán házasodnak, hogy mikor érkezik a kisbaba. A legtöbben döbbenettel fogadják, ha egyszerűen kijelentik, ők bizony nem akarnak gyereket vállalni. Sőt, gyakran a fejükhöz is vágják, hogy ők milyen könnyelműen eldobják maguktól ezt a lehetőséget, miközben mennyien vágynának rá, akiknek nem lehet. Az összefüggés ugyan még véletlenül se érint reális talajt, de igen kínos magyarázkodáshoz, vitához vezethet.

A gondoskodás vágya mindenkiben él. Azok, akik nem akarnak gyereket nevelni, ezt általában háziállatokkal, növényekkel pótolják.

A gyermeket tudatosan nem vállalók számára igen kellemetlen és bosszantó helyzeteket szülhet az is, amikor a barátaik, munkatársaik a babavárás, gyereknevelés szakaszába lépnek. Sok kapcsolat ilyenkor meggyengül, megszakad, egysíkúvá válik. Ez pedig minkét fél számára nehéz, mégis valamilyen szinten törvényszerű – bár ezekben az esetekben mindig a gyermektelen lesz a hibás, hiszen ő nem képes és nem is akarja megérteni a másik helyzetét. Fontos azonban a teljes képet látni. Nagyon sok friss szülő válik gyermeke megszállottjává, egyfajta anyai, apai önfeláldozásban kezdik el élni az életüket, mindig, minden helyzetben a gyermeket teszik az első helyre. Azok, akik a gyermekvállalással megszűnnek autonóm lénynek lenni, csak önmagukat okolhatják, ha gyermektelen barátaik elmaradoznak mellőlük. Még anyaként is fárasztó csak a gyerekekről beszélgetni egy-egy lopott órás találkozás alkalmával, nemhogy annak, akit ez nem érint, és nem is fog.

Azok, akik a gyermekvállalással megszűnnek autonóm lénynek lenni, csak önmagukat okolhatják, ha gyermektelen barátaik elmaradoznak mellőlükForrás: Shutterstock

A kulcs: egymás döntésének tiszteletben tartása. Egyszerűen el kell fogadni, hogy vannak emberek - és itt az ok gyakorlatilag mindegy -, akik nem vágynak gyermekre. Addig, amíg nem kezdik el festékkel leönteni a babakocsikat, vagy „minek a gyerek?” szövegekkel telefirkálni az óvodák falát, addig a gyermeket vállalóknak nincs joguk felettük pálcát törni. Ugyanakkor ennek fordítva is igaznak kell lennie.

 

Gyermekmentes Napvéleménygyermekvállalásgyermektelenségszülőnőkanyaság