Amikor gyermekünk kórházba kerül, avagy ilyen lenne egy családbarát kórház

2018.08.14. 18:00

Minden szülő rémálma, amikor gyermeke állapota valamilyen betegség miatt olyan súlyosra fordul, hogy kórházba kell vinni. Az emberben ilyenkor egyszerre kavarog a félelem, a bizonytalanság, a tudatlanság és a kétségbeesés. Abban, hogy a kórházban töltött napok szülők és gyerekek számára egyaránt elviselhetőbbek legyenek, sokat segíthet a kórház rugalmas, nyitott, családbarát szemlélete. De mitől is lesz egy osztály családbarát? Ebben a cikkben ezt a kérdést járom körül.

Amikor egy gyermek – legyen kisebb vagy nagyobb – kórházba kerül, elengedhetetlen a gyógyulásához, hogy a szülő minél több időt töltsön vele vagy akár mindvégig mellette maradjon. A gyermek számára ugyanis a szülő jelenti a biztonságot az ismeretlen és emiatt szorongásokkal teli, szokatlan helyszínen. Jó lenne elérni, hogy minden édesanya vagy édesapa esetleg nagyszülő a kisdedekkel maradhasson a kórházban. Ideális esetben minden gyermek mellett lehetne egy családtag, aki méltó fekhelyet kaphatna a gyermeke közelében és nem egy ócska, kényelmetlen széken, esetleg otthonról bevitt polifoamon görnyedve kellene aludnia

Amikor a gyerek a kórházba kerül, elengedhetetlen a gyógyulásához, hogy a szülő minél több időt töltsön veleForrás: Shutterstock

A szülőknek automatikusan kellene, hogy járjon a napi háromszori étkezés is. Hogy ez mindenhol így van-e, arról nem vagyok megbizonyosodva.

Lássuk be, a kórházban nem igazán lehet pihenni. Az egyágyas szobák meglehetősen ritkák, így aztán kettő, négy, hat vagy esetenként akár nyolc ember igényeit és napi ritmusát kell összehangolni. Lehet, hogy valaki TV-t nézne, telefonban ordibálna, zenélő játékokat nyomkodna, „kaszinózna”, más pedig aludna. A kórtermekben a kislámpák éjszaka is égnek, így aki sötétben szokott aludni, a kórházban nem sok pihenésre számíthat. A zajos látogatókról pedig még nem is beszéltünk. Emiatt a páciensek kimerültek, türelmetlenebbek, ingerültebbek. Ez pedig melegágya a fel-felmerülő kórházi konfliktusoknak. Jó lenne, ha módjában állna a kórházaknak egyágyas szobákat fenntartani arra a célra, hogy a kimerült szülők néhány órát nyugodtan pihenhessenek, alhassanak, amíg például egy kórházi óvónő lefoglalja a piciket. A legideálisabb persze az lenne, ha több beteget tudnának egyágyas szobában elhelyezni.

Ha valakinek kifogása merül fel a kórházi ellátással kapcsolatban, kulturáltan természetesen hangot adhat a nemtetszésének. Néhány kórházban hangzatos plakátokat helyeznek ki a betegjogokról. Kérdés viszont, hogy vajon melyik szülő lenne képes arra, hogy teljes mellszélességgel kiálljon az őt megillető jogokért, miközben a gyereke egészsége a tét.

Jó lenne, ha a kimerült szülők néhány órát nyugodtan pihenhetnének a kórházbanForrás: Shutterstock

Értelemszerűen az ember összehúzza magát, ha ki van szolgáltatva a saját, de legfőképp a gyereke egészsége – vagy akár élete – egy nálánál nagyobb hatalomnak. Mivel a szülő a legjobbat akarja gyermekének, többnyire hűségesen követi az orvos utasításait és egy percre sem kérdőjelezi meg az egészségügyi személyzet döntéseit. Hiszen mindenki el tudja viselni néhány óráig, napig vagy hétig, hogy megfosszák szabad akaratától, ha így biztonságban tudhatja a gyermekét.

Szülőként a szokványos mindennapok mellett is lehetnek nehezebb időszakaink, amikor viszont a gyerekünk egészségéről van szó, hamarabb kap el minket a kétségbeesés, a bénult tehetetlenség, a kiszolgáltatottságotok felett érzett düh, a sírás és a csüggedés. Valószínűleg minden, gyermekével kórházban fekvő anyuka átél egy-két mélypontot, amikor az aggodalomtól meggyötörve egyszer csak eltörik a mécses, és egy észérvekkel apróságnak tűnő jelenet miatt megállíthatatlan zokogásban tör ki. Ekkor van szükség a kórházi dolgozók együttérzésére és egy-egy vigasztaló, bátorító szóra. Ha ugyanis a szülő teljesen átadja magát a reményvesztettségnek és a csüggedésnek, nem tudja kellő mértékben támogatni a gyógyulásban gyermekét.

Az aggódó szülőknek szükségük lenne a kórházi dolgozók együttérzéséreForrás: Shutterstock

Egy kórházi osztályt véleményem szerint az tesz családbaráttá, ahogyan a dolgozók a betegekkel – gyerekekkel, szülőkkel – bánnak. Az emberség, a jó szó, a betegek felé fordulás, a figyelem semmibe nem kerül. A családbarát kórház elsősorban tehát nem pénzkérdés. A legmodernebb, legkényelmesebb bútorok vagy a vizsgálókban sorakozó divatos játékok mind elhagyhatóak. Bár azért jó lenne, ha az ügyeletes nővér nem forgatná a szemét amiatt, mert kifogyott a család a pelenkából és kér egyet, amíg az apuka hozza az új csomagot. Persze az sem hátrány, ha van szappan a mellékhelyiségben, hogy a higiéniára ügyelve az ember elkerülje, hogy a boldog hazatérést egy újabb fertőzés felhőzze be.

Összességében tehát elmondható, hogy egy családbarát kórházban a dolgozók tisztában vannak azzal, milyen kiszolgáltatottak és sérülékenyek az ellátásban résztvevő szülők és gyermekek, így ennek megfelelően bánnak, kommunikálnak velük. Elengedhetetlenek az érthető magyarázatok, a megfelelő, minden kérdést megválaszoló tájékoztatás, valamint az összefüggések feltárása. Szintén fontos a rugalmas hozzáállás és a nyitottság, illetve az egyenrangú, partneri viszony ellátó és ellátott (családtagja) között. Szerencsére mindenhol akad néhány segítőkész, odaadó, elhivatott nővér és orvos, aki angyali jósággal és őszinte együttérzéssel fordul a gyermekek felé. Ők azok, akik megállás nélkül lótnak-futnak, hogy megkönnyítsék a kórházi napokat. Köszönet nekik ezért!

beteg gyerekcsaládbarát kórházszülőkórházi ellátás