Megfelelési kényszer, avagy bármit megteszünk, hogy elfogadjanak minket?

Forrás: Shutterstock -
közösség szerep elvárások megfelelési kényszer
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Életünk során több olyan közösségnek is tagjaivá válunk, amelyek szabályait be kell tartanunk, normáikhoz alkalmazkodnunk kell, ha a zavartalan együttélés a célunk. De vajon akkor fogadnak el minket hamarabb, ha feltétel nélkül behódolunk a csoport vagy egy tekintélyszemély akaratának, vagy ha megvillantjuk önálló gondolatainkat?

Jó néhány szerepben kell remekelnünk

Feleségként ápolt, vonzó és lehetőleg hibátlan külsővel kell tündökölnünk. Háziasszonyként olyan rendet és tisztaságot kell tartanunk, amelyen még az anyósunk sem találhat fogást. Munkavállalóként a legkisebb hibaszázalékkal kell végeznünk a feladatainkat. Gyermekként odaadóan kell istápolnunk idősödő szüleinket. Anyaként következetesen és sok gyengédséggel kell nevelnünk utódainkat. A szülői munkaközösség tagjaként minél szélesebb körben kell népszerűsítenünk az iskolát. Barátként éjjel-nappal rendelkezésre kell állnunk.

A listát a végtelenségig folytathatnánk, amelyet mindenki szabadon kiegészíthet a saját életét megnehezítő elvárásokkal. De vajon miért töltjük az életünket ennyi „kell”-lel?

Jó néhány szerepben kell remekelnünk Forrás: Shutterstock

Amikor az ember szeret valakit, valószínűleg mindent elkövet, hogy örömöt okozzon a másiknak. Hogyan érhetjük ezt el? Például úgy, ha gondolkodás nélkül teljesítjük az adott személy kívánságait és elvárásait. Ez a megoldás első ránézésre kézenfekvő és aránylag egyszerű módszernek tűnik. Hiszen „csak” el kell nyomnunk a saját érzéseinket és háttérbe kell szorítanunk a személyes vágyainkat. Az emberek egy típusa örömét leli abban, ha másokat kényeztethet. A másik csoport viszont véget nem érő bizonytalanságot érez, miközben igyekszik megugrani a mások és önmaga által felállított mércét.

De milyenek is ezek az elvárások? Olyanok, amelyeket valóban megfogalmaznak felénk, vagy csak mi gondoljuk úgy, hogy ezek teljesítése boldoggá teszi a másikat?

Érdemes ezen elgondolkodnunk. Ha elbizonytalanodnánk a választ illetően, tegyük fel kérdéseinket az adott személynek! Hiszen lehet, hogy a másiknak nem is arra van szüksége, amit mi gondolunk. Tegyünk tudatosan azért, hogy a mindennapok része legyen az őszinte és nyílt kommunikáció! Tanuljuk meg egyértelműen kifejezni érzéseinket! Bár ez egyszerűnek hangzik, mégsem olyan magától értetődő. Főleg a 21. században, amikor az emberek többsége írásban, emotikonokkal és különböző szimbólumokkal kommunikál. Ne sajnáljuk az időt az őszinte, érzelemdús mondatokra! És mindenféleképpen igyekezzünk tisztázni a másik féllel, ha az elvárásai bénítóan, betegítően hatnak ránk!

Tegyünk tudatosan azért, hogy a mindennapok része legyen az őszinte és nyílt kommunikáció Forrás: Shutterstock

Ahhoz viszont, hogy felelős felnőttként önállóan és határozottan ki tudjunk állni a saját gondolataink, nézeteink, terveink mellett, elengedhetetlen, hogy megfelelő önismerettel rendelkezzünk. Csak akkor tudjuk ugyanis hatásosan képviselni az érdekeinket, ha tisztában vagyunk azzal, mit is szeretnénk, mi tenne minket boldoggá. Szedjük össze a bátorságunkat, és nézzünk szembe a korábban elnyomott álmainkkal! Ne szégyelljük őket!

A felnőtté válás része, hogy vállaljuk önmagunkat és a felelősséget a tetteinkért, nem menekülünk el az esetleges kudarcok és konfliktusok elől, ehelyett igyekszünk kulturáltan rendezni ezeket. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a megfelelő vitakultúra elsajátítása.

Mennyivel jobb lenne, ha a többség megszólalásaiban a harag és a düh helyett az okos retorika és a higgadt, rendezett logika kapna főszerepet!

Az elfojtott vagy éppen szabadjára engedett indulatok hosszú távon egyaránt számos frusztráló következményhez vezethetnek. Amikor másoknak akarunk megfelelni, maszkot húzunk az arcunkra, hogy a másik mindig azt a részünket kapja, amelyik neki tetszik. Ezzel pedig nemcsak magunkat csapjuk be, hanem azt is, akinek a kedvében akarunk járni. Miközben mások előtt fegyelmezett, megbízható, terhelhető szerepekben brillírozunk, saját magunknak is jócskán ártunk.

Ugyanis mialatt görcsösen szeretnénk megfelelni másoknak, a spontaneitás, a felhőtlen öröm és az élet valódi élvezete veszik el a mindennapjainkból.

Amikor másoknak akarunk megfelelni, maszkot húzunk az arcunkra Forrás: Shutterstock

Amíg maximalizmustól túlfűtve azon dolgozunk, hogy a másik csak a számára megfelelő oldalunkat lássa, esélyünk sincs egy boldog és kiegyensúlyozott életre. Ha arra koncentrálunk, hogy a másik mit gondol és mennyire ért egyet egy-egy lépésünkkel, nem lehetünk elégedettek. Ez pedig egyértelműen boldogtalansághoz vezet. Hogyan lehetnénk jó gyerekek, jó szülők, jó társak vagy jó alkalmazottak, ha kivétel nélkül más elvárásainak próbálunk eleget tenni, önmagunkat pedig felőröljük? Be kellene látnunk, hogy önmagunkat az első helyre rakni nem önzőség! Sőt, valamilyen szinten egészséges túlélésünk záloga. Higgyük el, hogy ha mi rendben vagyunk magunkkal, azt a környezetünkben élők is észre fogják venni, és ebből ők is profitálni fognak.

Nyílt levél az anyámnak, aki nem tisztelte, hogy kislány voltam (18+)http://www.life.hu/csalad/20181125-nyilt-level-az-anyamnak-gyerekkori-szexualis-abuzus-18.htmlA gyermekkori szexuális abúzusról korábban már írtunk, most pedig egy olyan olvasói levelet kaptunk, amelyet mély fájdalommal olvastunk el. A családon belüli erőszak egy olyan formáját tárja elénk, amellyel jóval kevesebbszer szembesülünk. A nevét természetesen elhallgatni kívánó olvasónk saját bevallása szerint ezt a nyílt levelet egyfajta „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” felhanggal írta. Hosszú évek óta magában tartott sérelmek, kétségek és fel nem tett kérdések fogalmazódnak meg benne. CsaládOrigoA gyermekkori elhízás nem csak esztétikai probléma http://www.life.hu/csalad/20181122-gyermekkori-elhizas-nemcsak-esztetikai-problema.htmlMenzareform ide, mindennapos testnevelés oda, az elhízott gyerekek száma egyre riasztóbb méreteket ölt. Hogyan előzhetjük meg a gyerekkori elhízást? Miért baj, ha dundi a gyerek? Mit kezdjünk a válogatós csemeténkkel? A gyermekkori elhízás témájáról dr. Döncző Margit gyermekgyógyász-obezitológust kérdeztem. CsaládOrigoDrogok, amiket a gyereked akár legálisan is kipróbálhat http://www.life.hu/csalad/20181122-drogok-kabitoszerek-amiket-a-gyereked-akar-legalisan-is-kiprobalhat.htmlAz addikció mint hajlam örökölhető. Ám az esetek nagyrészében nem a függőség megélése miatt nyúlnak drogokhoz a fiatalok. Azt gondolod, hogy a herointól és az LSD-től kell féltened a gyerekedet? Hatalmasat tévedsz! Nézzük meg, melyek azok a drogok, amelyekhez könnyűszerrel hozzájuthat bárki, a tizenévesek pedig előszeretettel élnek is velük. CsaládOrigoRémálom a gyerekszobában – Az éjszakai lidércnyomás okai és feloldásahttp://www.life.hu/csalad/20181119-az-ejszakai-lidercnyomas-remalmok-okai-es-feloldasa-gyermekkorban.htmlÉjszaka üvöltve, sikoltozva találjuk gyermekünket az ágyában, kezeivel hadonászik, kis teste nedves az izzadságtól. Hiába ülünk le mellé, öleljük át, képtelenek vagyunk megnyugtatni. A lidérces és rémálmok még a felnőttek életét is megnehezítik, a kisgyerekekét pedig egyenesen megkeserítik. Ők ugyanis még a meséket sem tudják élesen elválasztani a valóságtól, így a nyomasztó és félelmetes álmokból felriadva nem csodálkozhatunk, ha még hosszú percekig képtelenek megnyugodni. Nézzük meg az okokat és a lehetséges segítségeket. CsaládOrigoCsaládon belüli erőszak: minden ötödik magyar nő érintetthttp://www.life.hu/csalad/20181115-csaladon-beluli-eroszak-nane-interju.htmlPár nap múlva kezdetét veszi a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen elnevezésű nemzetközi programsorozat. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a nők elleni erőszak minden formájára, és szolidaritásra buzdítson az áldozatokkal. Az eseménysorozat egyik fő szervezője a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület. Ennek kapcsán a NANE kommunikációs tanácsadójával, Ötvös Veronikával beszélgettem a családon belüli erőszak témájáról. CsaládOrigoIlyen volt az óvodai élet Magyarországon az 1950-es években: fotókhttp://www.life.hu/csalad/20181114-ilyen-volt-az-ovodai-elet-az-1950es-evekben-magyarorszagon-fotok.htmlAz első világháború az óvodaépületeket sem kímélte, az 1938-as adatokhoz képest a működőképes óvodák száma erősen visszaesett, de az idejáró gyermekek számának csökkenése ennél is jóval jelentősebb volt – 112 ezer helyett 1945-ben csupán 52 ezer gyerek járt óvodába. A háború után a nők tömeges munkába állása azonban erőteljes igényt jelentett az óvodai intézményekkel szemben, ami lassú, de folyamatos fejlődéshez vezetett. CsaládOrigo

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.