Törd meg a csendet! - Igaz történet: "A tanárom térdre lökött és arra kényszerített, szájjal elégítsem ki"

2014.10.08. 13:02

A fiatal nők fizikai-lelki kiszolgáltatottságára hívja fel következő történetünk a figyelmet. Arra, hogy olyan férfi is követhet el erőszakot, akivel napi kapcsolatban vagy. És könnyű dolga van annak, aki helyzeténél fogva magasabb pozícióban van, hatalmat gyakorolhat feletted, dönthet sorsod alakulásáról. Annát főiskolai évei alatt egyik tanára erőszakolta meg. Felszisszentél? Ne tedd! Anna állítja, ez mindennapos történet. Mással is megtörtént. Előtte is, utána is.

Az Anna természetesen fiktív név, a levél írója nem szeretné, hogy bárki ráismerjen, vagy ráismerjen arra az intézményre, arra a tanárra, aki ezt tette vele. Félelmet lehet kiolvasni a sorok közül. Anna most is fél.

"Nem teszek feljelentést SOHA. Évek óta próbálom feldolgozni és nehezen megy. Szerintem a fizikai erőszakon könnyen/könnyebben túl lehet lépni, lezuhanyzol, kisírod magad és mész tovább az álarc mögött. De a mentális és lelki része örökre megmarad" - írta. A levél további részét csak annyiban szerkesztettük, hogy valóban minimálisra csökenjen annak az esélye, az intézmény magára ismerjen. 

Forrás: Thinkstock

Kétértelmű megjegyzéseket tett, odatámaszkodott fölém

"Vidéki lányként többszöri próbálkozás után nagyon örültem, hogy felvételt nyertem egy vidéki főiskolára, mert előtte Budapestre hiába jelentkeztem, nem sikerült bekerülnöm. Diplomás akartam lenni, mert a családunkban én lettem volna az első. Fizetős képzésre vettek fel, de tudtam, hogy megpályázom majd az állami támogatást, hiszen enélkül nem tudtam volna folytatni.

Szóval felvettek, bekerültem, imádtam. Végre tanulhattam.
Az egyik fő tantárgy oktatója szinte rögtön kiszúrt engem. Kétértelmű megjegyzéseket tett, odatámaszkodott fölém, állandóan flörtölt velem és "véletlenül" mindig összefutottunk a folyosón, az udvaron, az ebédlőben. Még az elején imponált ez nekem (javíthatatlanul naiv vagyok), de fura, nyugtalanító érzésem volt a jelenlétében.
Majd jöttek a félévi vizsgák, ahol meglepő módon ennek a tanárnak a tárgyaiból ötöst kaptam. Szükségem volt a jó jegyekre, hiszen állami támogatásra pályáztam. A félév lezárása után jelentkeztem is, amit meg is nyertem, de a szívverésem is megállt, amikor a határozat alján a bizottsági elnökként ennek a tanárnak a neve volt feltüntetve. Tudtam, hogy bajban vagyok.
Mivel látta az indexemben, hogy melyik tárgyakkal állok hadilábon, szólt a tanároknak a jobb jegyek ügyében. Ez már csak a vizsgáknál derült ki, amikor TUDTAM, hogy nem írhattam ötöst egy olyan tantárgyból, amiből sose voltam jobb hármasnál. Nem tudtam, kinek szólhatnék, mit csináljak.

Ha jót akarok magamnak, akkor menjek oda. Mentem. Féltem.

A második félévtől már felgyorsultak az események. Volt olyan, hogy az előadásra jött be és kért el onnan, mert "halaszthatatlan" megbeszélnivalónk van. És csak nyomult ezerrel, rém kellemetlen volt. Addigra már hallottam történeteket róla, hogy melyik lánnyal mit és hogyan csinált, kit hogy "fizetett" ki. A látszatát is el akartam kerülni, hogy én is "olyan" lány legyek.
Mivel levelező tagozaton végeztem a főiskolát, nem voltam mindig ott. Utánam jött és felhívott telefonon (sosem adtam meg a számomat neki), hogy ő itt ül X kávézóban és ha jót akarok magamnak, akkor menjek oda. Mentem. Féltem.

Azt reméltem, más áldozatot talál magának

Már egyértelműen kikezdett velem, elmondta, mit csinálna velem, ha lenne lehetősége, a melleimet tevéknek hívta és dőlt belőle a nagyképű, magabiztos csajozós szöveg. Tudtam, hogy ebből nem lesz egyszerű kimászni.
Volt olyan eset, hogy felhívott külföldről, hogy ő éppen síel és rám gondolt. Mindezt szombat délelőtt, amikor jól tudta, hogy otthon vagyok. 
Szóval egyre jobban éreztem a vesztem, mert ezer szállal voltam már "elkötelezve" felé, hiszen a jó jegyek a tantárgyaiból, az állami támogatás megnyerése, és én még mindig ki tudtam vonni magam a dolgok alól. Valahol reménykedtem, hogy megúszom és majd új áldozatot talál magának, de nem így lett.

Kigombolta a nadrágját és azt mondta, hogy tudom, mi a dolgom

Egy napon behívatott az irodájába. Mézes-mázos hangon beszélt velem a folyosón, amíg hallhatta valaki. Aztán becsukódott az ajtó, bezárta és azt mondta, hogy most már el kéne számolnunk egymás felé. Próbáltam viccesre venni a dolgot vagy legalábbis húzni az időt, amíg gyorsan átgondolom a lehetséges verziókat, hogyan tudok kimenekülni onnan. A táskámat, kabátomat elvette amint beléptünk, így telefonon nem tudtam segítséget kérni.
Egyetlen lehetőségem maradt, ha kiabálok, de mintha kitalálta volna a gondolatomat, megjegyezte, hogy nyugodtan kiabálhatok, mert a titkárnőjét elküldte ebédelni vagy ügyeket intézni (már nem tudom) és a szoba egyébként is hangszigetelt.
Leült a bőrfotelbe, kigombolta a nadrágját és azt mondta, hogy tudom, mi a dolgom. Nem mozdultam, egyszerűen el sem hittem, hogy ez velem történik. Felugrott, térdre lökött és arra kényszerített, hogy szájjal elégítsem ki. Rángatta a fejem, durva volt és gusztustalan. Nem emlékszem, mennyi ideig tartott, szabadulni akartam minél előbb.
Arra tisztán emlékszem, hogy nem volt nála semmi zsebkendő és a jegyzettömbből tépkedett ki lapokat és azzal kellett megtörölni magamat és őt is.
Elégedett arccal nyitotta ki az ajtót és azt mondta, hogy mivel marha jó volt neki, így biztosan lesz még folytatása, hívni fog. Kitántorogtam, rendbe tettem magam a mosdóban.

Féltem attól is, hogy vége az álmomnak és nem lehetek diplomás

A szavát tartotta, még utána is hívogatott, utánam utazott és várt abban a kávézóban, ahol először is. Azt hazudtam neki, hogy lebuktam otthon a híváslistám miatt, csak a párom még nem tudja pontosan, ki az, de mivel egy kiszámíthatatlan állat, így jobb is lenne, ha nem derülne ki, mert balhét csinálna. Természetesen ez nem volt igaz, de akkor ez tűnt az egyetlen lehetőségnek.
A főiskolát végül befejeztem, nagy ívben kerültem minden rendezvényt, tantárgyat, ahol ott lehetett. Gyakorlatilag az eset után nem is találkoztunk többet. Innen tudom viszont, hogy minden "véletlen" találkozás jól megszervezett volt.
Soha senkinek nem beszéltem róla, szégyellem a mai napig. Biztos hibás vagyok én is, talán máshogyan kellett volna viselkednem vagy nem tudom. Féltem attól is, hogy vége az álmomnak és nem lehetek diplomás. Elégszer elmondta, hogy ugye, tudom, mit és mennyit köszönhetek neki, féltem, hogy kirúgat.
A diplomaosztómon ott volt, hiszen neki hivatalból kötelező volt és pisszegett meg kacsingatott. Undorítónak éreztem magam. Ez azóta sem változott.
Életem szerelmével tönkrement a kapcsolatunk, közvetve ezért is, hiszen kezelhetetlen lettem. Feszült voltam és megváltoztam, de elmondani nem mertem neki. Gyakorlatilag képtelen vagyok bárkit is közel engedni magamhoz szexuálisan.

Ez a tanár viszont a mai napig ott tanít, ott garázdálkodik és akkor is hallottam pletykákat, hogy miket művelt lányokkal, szóval nem én voltam az első. Gondolom, utánam is jó páran vannak még.

Egyetlen célom a levéllel, hogy felhívjam a figyelmet arra, nem a gólyatáborokkal van a legnagyobb baj. Most ez kapott nyilvánosságot, erre húzták rá a vizes lepedőt, de főiskolákon, egyetemeken hasonló gusztustalanságok mennek.

 

Címkék:
  • havi
  • heti
  • napi

Forrás: Origo Esthetichungary

Jelentkezzen még a héten! (x)

Kedvezményünk hamarosan lejár!

Ezt olvastad már?
10 / 0