Törd meg a csendet! - "Inkább ittál volna velem, te ribanc"

"16 éves voltam, és meghívást kaptam egy házibuliba, ahol a közeli barátokon kívül a haverok haverjai és azoknak a haverjai is ott voltak, szóval szép számú társaság gyűlt össze. Senki sem gondolná, hogy a barátaink ránk veszélyes embereket hoznak magukkal.

Az a szoba tabu

Éjfélkor már mindenkiben volt egy kis töltet, én nem sokat ittam, mert egy nőnek alapból nem szép, meg egyébként is émelyegni kezdtem. Megkértem a tulajt, hogy mutasson egy helyet, ahol lepihenhetek egy kicsit. Azt mondta, az emeleten van a szobája, oda bemehetek, mert az tabu a vendégeknek, ott nyugtom lehet. A lépcső közepén egy erősen illuminált fiú ütközött nekem, a bocsánatkérése után elmondta, hogy már régóta figyelt, és ihatnánk valamit, mire én elutasítottam, a problémámra hivatkoztam és felmentem a szobába. Látszott rajta, hogy nem fogadta valami jól a 'nemet', nézett, míg be nem csuktam az ajtót. 20 perc is eltelt, elbóbiskoltam. Arra ébredtem, hogy felhangosodott a zene, majd ismét elhalkult, valaki kinyitotta az ajtót és bejött a szobába.

"Tudom, hogy te is akarod, ne kapálózz"

Felültem, de semmit sem láttam, olyan sötét volt. Elindultam, hogy felkapcsoljam a villanyt, de valaki elkapta a kezem és magához rántott. Persze rögtön szabadulni akartam, de sehogy sem sikerült, túl erős volt az 'ellenfelem'. Az a fiú volt, akit a lépcsőnél elutasítottam.
Az ágyra lökött és nekem esett, azt hajtogatta, hogy 'Tudom, hogy te is akarod, ne kapálózz', 'Hmm, az ilyen vadóc lányokat szeretem', 'Inkább ittál volna velem, te ribanc' - és egyre jobban hergelte magát. A 'kapálózás' mellett kiabáltam is, nem sok sikerrel, mert a lentiek semmit sem hallottak a zenétől, ezért ő sem izgatta emiatt magát.

Csak felidegesítettem a kiabálásommal, egyre durvább lett

Egyre durvult, és akármit csináltam, nem jutottam előrébb, nem tudtam szabadulni tőle. Már levette a felsőm, csókolgatott, teljesen kétségbeestem, aztán egyszer csak sikerült egy hamutálat megkaparintani az éjjeli szekrényről és fejbe vágtam, de gondolom, az alkohol miatt tompán érzett, szóval ez is csak annyit ért, hogy felhúztam. A végén már úgy üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért, és már a nadrágomat rángatta, mikor a legjobb barátom és két haverja berontottak és leszedték rólam. Kiderült, a fiúk a fenti mosdót használták, ezért hallottak meg.

Hetekig takargattam a kék foltjaimat, nem is tudom, mi lett volna, ha senki nem segít. Azóta jól vagyok, de évekig kísértett ez az egész. Még ma is van, hogy eszembe jut, de senkinek sem mondtam el, csak a mostani páromnak, és persze csak azok tudják, mi történt velem, akik aznap este megmentettek.

Azt tanácsolom a lányoknak, hogy soha egy pillanatig ne maradjanak egyedül semmiféle buliban és mindig jól látható helyen legyenek."