Törd meg a csendet - "iszonyúan szégyelltem magam, még kiabálni is féltem"

2014.12.03. 21:20

A szexuális jellegű erőszakoskodás, zaklatás is kibillenthet egy fiatal lányt a lelki egyensúlyából, és átírhatja a férfiakhoz fűződő alakuló viszonyulását is. Ez történt Ritával, aki elmesélte történetét a Life.hu-nak.

Akkor most én is leírom. Még soha senkinek nem mondtam el. Nyári munkát kaptam egy papírboltban. Nagyon megszerettem ott, és mikor lejárt az egy hónapom, még meghosszabbították 2 héttel. Bár ne tették volna.

Egyik délután bejött 2 munkás a közeli építkezésről és ceruzát vásároltak. Egyikük alacsony volt, rikító szőke hajú. Egy bordó munkaruha volt rajta. Odaállt a pulthoz, én meg megállapítottam, hogy milyen undorító koszos, izzadt, gyászkeretes körmű az illető.
Beütöttem a gépbe a ceruzák árát, fizetett. Közben megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok, és hogy mióta dolgozom itt.
Mondtam, hogy nyári munkás vagyok, egyébként meg 8. osztályos. Ő megdöbbent, nem hitte el. Idősebbnek gondolt. Közben annyira bámult, hogy kezdtem zavarba jönni. Szinte csorgott a nyála.

Forrás: Thinkstock

Bepánikoltam, undorodtam tőle
Hálistennek elmentek. De másnap megint megjelent. Mindenféléről kérdezgetett. Én egyre jobban undorodtam tőle. Amikor pedig azt tudakolta hány órakor zárunk, bepánikoltam. Onnantól kezdve pokol volt a bolti életem. Kolléganőim is megjegyezték, hogy ez a fiú mindig idejár, de más egyebet nem tettek. Amikor megjelent pánikba estem. Egyik alkalommal egy hölgyet szolgáltam ki, ő meg ott állt az ajtónál és bámult. Annyira ideges voltam, hogy az egész polc tartalmát levertem, Hatalmas robajjal értek földet a különböző irodaszerek.
Mindenki látta rajtam, hogy mennyire ideges vagyok a sráctól, de senki nem tett semmit.Igaz, azonkívül, hogy bejárt most már napjában kétszer vizslatni, semmi nem történt.Csak bámult, szinte levetkőztetett a tekintetével. Általában a hátsó ajtón távoztam, kolléganőkkel együtt sosem egyedül. Bár mindig kijelentette ellentmondást nem tűrően, hogy munka után megvár, szerencsére nem történt meg, csak egyszer. Akkor is hátul szöktem ki, aztán rohantam a buszmegállóhoz. Hazáig remegtem.

Az izzadt arcára emlékszem, és arra ahogy fogdos
Aztán egyik nap, mégiscsak elkapott a hátsó ajtónál. Én rettenetesen bepánikoltam. Nem emlékszem mit mondott, csak az izzadt arcára és hogy fogdos.Iszonyúan szégyelltem magam, féltem kiabálni is. nem is tudom hogy, de valami módon sikerült kiszabadulnom a kezei közül és futottam a buszmegállóba.

Otthon közöltem, hogy másnap nem megyek dolgozni, betegnek érzem magam. Nem mentem többet oda, azóta sem láttam soha. De sokáig rettegtem. Féltem, hogy megadják neki a címemet, telefonszámomat. Azt a páni félelemet, amiben leéltem akkor a napokat, soha nem felejtem el. Hónapokig rettegve mentem ki a lakásból és mindig körülnéztem ki van a közelemben.

Forrás: Thinkstock



Senkinek nem mondtam el. Pár napig gondolkodtam azon, hogy felhívom valamelyik fiú osztálytársamat, hogy jöjjön elém a bolthoz, és mutatkozzon be mint a barátom, de elvetettem az ötletet.
Nálunk bizalmas a légkör. Mindent elmondhatok a szüleimnek, néhány igazi barátomnak. De erről soha senkinek nem beszéltem. Képtelen voltam. Ma sem. Nem tudom miért.Nincs rá konkrét érzésem, mert nem szégyen, nem félelem. Nem tudom mi. De képtelen lennék róla beszélni.

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!
Szexuális erőszak esetén hívható a NaNE segélyvonala is a 06-80-505-101 számon (hétköznap este 6 és 10 között), illetve a KERET koalíció is elérhető az ingyenesen hívható kék számon, a 06-40-630-006-on!
Mindhárom vonalon felkészült szakemberek fogadják a hívásokat.

Mindent csak mímelek, kifosztott lettem
Hogy lettek-e következményei? Igen. Kerültem a fiúk társaságát 14 éves koromtól kezdve. Nem volt bennem félelem, lenézés, semmi. Csak nem akartam őket a közelemben. ha kezdeményeztek, én elmenekültem. Álmodozni álmodoztam róluk, de konkrét kapcsolatba nem kerültem velük. Lett egy élő álomvilágom.
Aztán majdnem 30 éves koromban megismerkedtem valakivel, akivel ma együtt élek, és jövőre tervezzük az esküvőt. Azt mondta rólam, egy istennő vagyok. Az ágyban is. Csak én tudom, hogy mindent csak mímelek. Képtelen vagyok elengedni magam. nem akarok benne lenni a szexben, közben csak vagyok valaki, aki eljátsza amit kell, de én a személyemmel nem akarok benne részt venni.


Ha lányom lesz, fogalmam sincs mit fogok neki mondani.Hogy óvom majd meg. Az egész életemre rányomja a bélyegét. Megfosztott sok szép kamaszkori érzéstől, a felszabadultságtól, a normális szerethető női test birtoklásától. Felnőtt vagyok, mégsem vagyok képes ezt kezelni.

Köszönöm nektek, hogy leírhattam.

Forrás: Origo

Deáki Tímea, a Life.hu szakértője, párkapcsolati tréner, párkapcsolati szakértő vélemyénye szerint a tény, hogy az ember tehetetlen bizonyos dolgokban, hogy nem irányítója az élete egy részének, igen bénítóan tud hatni. Ahogy a történet szereplője is írja, a fiú durva nyomulása majd erőszakossága kihatással volt az egész életére. A tini korban megélt félelmeket annak ellenére nem könnyű leküzdeni, ha később soha nem találkozott ilyen jellegű erőszakossággal. Főleg, ha nem beszélt róla senkivel. 
 
A lány teljesen jogosan hangsúlyozza, hogy annak idején a kolléganői nem tettek semmit, csak megjegyezték, hogy a sokat jár oda a fiú. Ez igenis felveti a környezet felelősségének kérdését. Egy 14 éves lány, aki nyári munka keretében most ismerkedik a munkafolyamatokkal, azzal, hogy miként kell emberekkel bánni, sok új dolognak van kitéve eleve. Ha ehhez még ilyen durva érzelmi és testi félelmeket is meg kell élnie, joggal gondolhatta, hogy egy zárt munkaközösség sem elég erős ahhoz, hogy megvédje őt az erőszakos emberektől.  Ha a kollégák tudták, hogy azért távozik mindig a hátsó ajtón, mert fél, tehettek volna valamit annak érdekében, hogy csökkentsék a félelmét. Például felvethették volna, hogy beszélnek a szüleivel. Így sajnos úgy ment el élete első munkahelyéről, hogy meg sem tudta magyarázni az okát, ráadásul életre szóló negatív élményeket kapott.
Mindennek ellenére érdemes volna megvizsgálni, hogy a mai napig fennálló szexuális problémája valóban csak erre vezethető- e vissza. Azért is fontos ez, mert ahogy írja, komolyabb elköteleződésben gondolkodik párjával, ahol nem lenne helye az őszintétlenségnek. Ahogy írja, fél attól, hogy majd hogy védi meg jövendőbeli lányát. Amíg nem dolgozza fel a múlt sérelmeit, addig majd csak a jelenlegi félelmeit tudja gyermeke felé közvetíteni. Ha így marad, megfosztja őt attól, hogy saját érzések alapján vélekedjen a férfiakkal kapcsolatban, amihez pedig minden embernek joga van. Szakember segítségével tisztázhatná a benne dúló félelmeket. Lelki egészségének rendbetételével olyan felszabadító érzéseket tudna átélni, ami az élete számos területén pozitívan hatna.  

 

 

zaklatáskamaszfejlődésszexuális erőszakTörd meg a csendet!