A Pszichológus Pasi: mi áll a szurkolás hátterében?

Empatikus emberek számára nem jelent újdonságot a jelenség, amikor teljes mértékben átélik egy hozzájuk közelálló személy által előadott történet legapróbb mozzanatait és érzéseit – legyen az akár jó, akár rossz.

Az empátiára való képesség neurológiai alapokkal bír, és pontosan ugyanez zajlik akkor is, amikor meccset nézünk: teljesen azonosulunk a csapattal, szurkolunk nekik, átéljük a küzdelmüket, és bár a mérkőzés nézése távol áll attól az erőfeszítéstől, amit a sportolók visznek véghez a pályán, a testünkben mégis hasonló folyamatok zajlanak le.

Kutatók például megfigyelték, hogy a tévé előtt szurkolók tesztoszteronszintje ugyanúgy megemelkedik a játék közben, mint a sportolóké, győzelem esetén pedig ugyanúgy átélik a siker élményét. Mindez nem merül ki a szurkolásban, és nem korlátozódik annak időtartamára.

A szurkolók egy részénél megfigyelhető, hogy a meccs másnapján jobban éreznek önmagukkal kapcsolatban, mint előtte: mintha ők érték volna el a komoly eredményt az előző napon. Ez ritkán tartós, ám az élmény intenzitásán ez mit sem csökkent. Egyesek számára ez akár olyan lehet, mint egy drog, amit utána újra meg újra keresni fognak.

A Eb-n aratott magyar siker után senki sem azt mondja, hogy „győzött a magyar csapat," hanem egyszerűen csak annyit: „győztünk!" Mindez azzal magyarázható, hogy közös győzelemként éljük meg mindezt. Ez az azonosulás azonban gyakran csak addig tart, amíg a csapatnak jól megy: míg a csapat győzelmének dicsfényében bárki szívesen fürdőzik, a veszítés és a leszerepelés élményétől már inkább elhatárolódnának. Nem véletlenül hangzik el ilyenkor a mondat: „szurkoltam nekik, de vesztettek".

Nem szereted a focit, miközben a párod feszült figyelemmel követ minden meccset, és jaj neked, ha megzavarod? Gondolj a kedvenc könyvedre, filmedre vagy sorozatodra, hogy megértsd, hogyan is működik a jelenség háttere: ugye itt is vannak olyanok, akikkel szimpatizálsz, akikkel azonosulsz, és drukkolsz nekik, hogy jól alakuljon végül a sorsuk? Ugyanez megy végbe meccsnézés közben is.

A modern társadalomban sok helyen keletkezik feszültség, ám mindez kevés helyen vezethető le. A foci remek platformja ennek: itt kiadhatjuk magunkból, ami pedig bizonyos szintig még egészséges is.