Tücsköt-bogarat saslikpálcán

Szekeres Zsolt az elmúlt hét hónapban Bangkokban egy szegénynegyedben, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek között végzett önkéntes munkát. Elsősorban angolt tanított. Önkéntes segítőként helyiekkel lakott, étkezett. Mielőtt megérkeztem, pusztán annyit tudtam a thai konyháról, hogy sok zöldséget és rizst fogyasztanak és - mint Ázsia legtöbb országában - kedvelik a csípős ételeket. - kezdi élménybeszámolóját Zsolt, aki a középiskola elvégzése után önkéntesként utazott Thaiföldre.

Bangkok egyik nyomornegyedében, s szerencsétlen sorsú gyermekekkel foglalkoztunk a táborban. Mivel együtt éltünk, mi is a helyi, olcsó ételeket kaptuk. Reggelire rizst és különféle zöldségek pürésítésével készült könnyű szószt, ehhez vizet ittunk (ballonokban szállítják, mert a csapból folyó vizet még a helyiek számára sem iható, mosogatásra, tisztálkodásra használják). Van egy nagyon érdekes teának nevezett italuk, amelyben a teafűszerűvel forralt vízbe tejet öntenek és csokigömböcskékre emlékeztető valamit szórnak rá. Rettenetes íze van, fogyaszthatatlanul édes. Általában édesszájúak, nagyon kedvelik a boltokban kapható édes kekszeket, de maradjunk annyiban: jobb, ha nem tudjuk miből készült.
Imádják az apró tengeri halat, amelyet ropogósra sütve fogyasztanak. Irgalmatlanul sós, amit a csípős szósz - préselt, pépesített chili és cseresznyepaprika - tovább fokoz. Ez a szósz egyébként ott minden ételhez dukál: akár erős már, akár nem! Különleges csemege a polip csápja, a csípős szószban sütött-főzött kagyló (amelyet héjastól készítenek el), de békát és bogarakat is esznek. Bármit, ami ehető! Igyekeztem - néha a látványtól, illattól elvonatkoztatva - a lehető legtöbb ételfélét megkóstolni, de a saslikpálcikán sütött csótány bevallom, meghátrálásra kényszerített. Persze fogyasztanak sertés-, marha- és csirkehúst is.

Érdekesség az állatok levágásának módja. Buddhista vallásuk - ők vannak jelentős többségben - tilt mindenféle gyilkolást. Beleértve ebbe az állatok levágását is. A vágóhídon, ahol jártam, a marhát és a csirkét muszlimok ölték le, a sertést pedig a keresztény hitűek. A fogyasztásra a buddhizmus nem fogalmaz meg tiltást, így a levágott állatok minden porcikáját, ami csak a csontról leszedhető elfogyasztják valamilyen formában. Legkedveltebb alkoholos italuk a whisky és a szaké - természetesen mindkét ital thai módra, helyben készül (hasonlóságot nem kell keresni az eddig ismertekkel) igazi szeszesitalt csak a fejlett nagyvárosokban élő felső középosztály engedhet meg magának. A sört is - amit jégkockával fogyasztanak - nagyon szeretik. Borkultúrájuk nincs, csak a gazdagabbaknak adatik meg, hogy a városi boltokban megfelelő minőséget találjanak. Mi, bátor önkéntesek egyszer megkóstoltuk a helyben készített thai bort. Erről csak annyit, hogy a maradék ételünket mindig kitettük az ajtónk elé, amely pillanatok alatt elfogyott, bármi is volt benne. A thai bor két nap elteltével ugyanott volt, ahová letettük! A Thaiföldön töltött hét hónap alatt remélem sikerült hasznos munkát végezni, számomra pedig rengeteg élményt, tapasztalatot, nyújtott. Azt is mondhatom, hogy sok tekintetben azóta másként látom a világot, megváltozott az életszemléletem, azt hiszem most kaptam meg valójában az érettségi bizonyítványom.