Szorongsz vagy unatkozol? Ezért híztál el

nassolás szorongás stressz elhízás túlsúly unalom
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Sokan vélik úgy, a sikeres fogyókúrához elég, ha változtatnak táplálkozási szokásaikon. Helyesen látják, hogy valószínűleg többet fogyasztanak, mint amennyire szüksége van a szervezetnek, de azt, hogy miért nyúlnak automatikusan táplálék után, kevesen gondolják végig.

Ahhoz ugyanis sokszor a lélek labirintusába vezetne az út, és a titkok kiderítésére nem mindig van felkészülve a fogyásra vágyó ember. Így anélkül, hogy a túlfogyasztás valós okát térképezné fel "csak" elkezd nem enni, kevesebbet enni, vagy mást enni. Ami működik is egy ideig, egészen addig a pillanatig, amíg az "evés-faktor" meg nem jelenik újra az életében.

Forrás: Thinkstock
Forrás: Thinkstock

Jelen cikkben az unalommal és stresszel foglalkozunk, bár az unalomevés és a stresszevés mellett találkozhatunk még jutalomevéssel, örömevéssel, bánatevéssel egyaránt. A lényeg, hogy a legtöbben érzelmeik, valamint életeseményeik hatására impulzív módon táplálkoznak, vagyis nem akkor, nem úgy és nem azt, amit kellene, vagy amire szükségük lenne.

Nincs dráma, csak az unalom?

Brit kutatók a krónikus unalom mentén vizsgálták a túlevés kérdését. Arra voltak kíváncsiak, hogyan kezelik, milyen módon védekeznek az üres percek ellen az olyan dolgozók, akik munkahelyükön gyakran unják a feladataikat. Az eredmény nem meglepő: a megkérdezettek 25 százaléka állította azt, hogy nála az unalom elleni stratégia legfőbb eszköze a táplálkozás. Jellemzően csokoládét, illetve kávét fogyasztanak.

Egy népszerű hazai egyetem hallgatóit is megkérdeztük az unalomevéssel kapcsolatban. Kérésünkre nappali tagozatos hallgatók egy héten át jegyezték fel azoknak az előadásoknak a nevét és anyagát, amelyeken - titokban - táplálék után nyúltak. A "kutatásba" nem számítottak be a közvetlenül ebédidőbe is belenyúló (12-14 óra közötti) előadások, hogy a valós éhségérzet ne legyen hatással a végeredményre. A tíz fő részvételével egy hétig zajló megfigyelések a következő érdekes (de nem tudományos értékű) eredménnyel zárult: azokon az előadásokon, amelyet a hallgató unalmasnak ítélt, kétszer olyan gyakran nyúlt a táskájába édességért, innivaló után, vagy kezdett bele egy szendvicsbe, gyümölcsbe, mint ahol feszülten követte a zajló előadást. A jellemző táplálék azonban az édesség - csokoládé, túrórudi, valamint nápolyi - volt.

Szorongást tompít a stressz-drazsé

Akkor is táplálék után nyúltak azonban, ha az előadó személyével kapcsolatban negatív érzéseik voltak (nem szerették a tanárt, irritálta őket az előadásmód, stb.), és később, amikor beazonosították érzéseiket, elmondták, nem azért ettek, hogy "bosszantsák" az előadót, vagy az olcsó elégtétel miatt, csupán azért, mert azokban a helyzetekben az unalomevés stresszevésbe csapott át.

Forrás: Thinkstock
Forrás: Thinkstock

Egy hallgató, akiben az egyik előadó komoly ellenérzéseket váltott ki, arról számolt be, hogy a katedrán álló tanár félelmet keltett benne (már kétszer "bukott" nála a hallgató), és az előtte álló vizsgák rémét és a tanár miatti szorongását tompította édességgel, csokoládés drazséval.

Gazdag Enikő pszichológus szerint az unalomnak, valamint a stresszel való megküzdésnek népszerű, olcsónak és hatékonynak tűnő eszköze a táplálkozás (pedig nem az), és kifejezetten magas azoknak az embereknek a száma, akik az éles helyzetekben vagy problémáik elől a táplálkozásba menekülnek.

De mi az a stresszevés?

Az élet folyamatos kihívás, és a stressz napi szinten van jelen az életünkben. A stressz azonban próbára teszi az idegrendszert: kihívás elé állítja, a szervezet pedig olyan hormonokat termel, amelyek segítségével szeretné megoldani a problémát. Az egyik hormonnak, a kortizolnak azonban az a szerepe, hogy a "vészhelyzet" után visszaállítsa a megfelelő energiaszintet a szervezetben, így a kortizol "éhséget" generál.

Valós fizikai vész esetén ez rendben is lenne (harc vagy menekülés után), valóban fontos az elveszett energiát pótolni - a civilizációs stressz azonban nem jár feltétlenül energiaveszteséggel, de a mechanizmus működik, a stresszel küzdő ember pedig eszik.

Stresszevés oka lehet, ha valaki olyan feladattal birkózik meg, amely túlnő rajta, nincs azoknak a képességeknek a birtokában, amelyekkel azt hatékonyan tudná megoldani, esetleg az időbeosztással áll folyamatosan hadilábon. Ilyenkor ahelyett, hogy a munkára koncentrálna, belátná, hogy nem képes azt megoldani, hetedszer áll fel kávét készíteni magának, vagy újabb és újabb szelet süti, csoki után nyúl. A párkapcsolati stressz, akár a féltékenység is, vagy az át nem beszélt problémák is okozhatnak olyan feszültséget, amely miatt állandósulhat az evés.

Forrás: Thinkstock
Forrás: Thinkstock

A pszichológus szakértő szerint akár az unalomról, akár stresszről legyen szó, mindkét esetben fontos felismerni, beazonosítani a valós ingert: adott pillanatban miért nyúlunk a táplálék után.

Hogyan küzdjük le a stresszevést?

Néha elég felismerni a félelmeinket, máskor pedig az segíthet, ha tudatos életszervezéssel, sport, kirándulások, közösségi élmények segítségével próbálunk a stresszel megküzdeni. Néha pedig a munkahelyváltás segíthet, vagy ha olyan feladatokat vállalunk, amely érdeklődési körünknek, habitusunknak megfelel, és nem nő túl valós képességeinken. Vagyis munkahelyünkön nem unatkozunk, de nem is szorongunk az ott töltött idő minden percében!

Első lépésként azonban mindenképpen segíthet, ha a "csemege" nem édesség, hanem falatokra osztott gyümölcs. Vagyis csak olyan táplálék legyen kézközelben, amely nagyobb mennyiség elfogyasztása esetén sem növeli a testsúlyunkat.



Most megtudhatod, mennyire vagy stresszes!

Téged könnyen zavarba lehet hozni, vagy ember legyen a talpán, akitől megfutamodsz? Elemésztenek a gondok vagy rugalmasan kezelsz mindenféle változást? Most kiderül!

Töltsd ki az ország nagy stressz tesztjét!





Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.