„Nem váltak el a szüleim, pedig jobb lett volna” – Amikor a gyerek szenvedi meg a tönkrement házasságot

Forrás: Thinkstock -
házasság párkapcsolat válás szülő napidoktor gyerek
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Tanulságként mesélem el az én történetem, hogy minél több olyan szülő hallja meg, aki arra való hivatkozással tartja fent az alapjaiban megromlott, boldogtalanná, elégedetlenné, lelki beteggé tevő házasságát, mert szerintük a gyereknek így a legjobb. Mert azzal áltatják magukat, hogy a gyerek így nem sérül, családban nő fel, így a helyes... 

Igazi alfahím volt az apám, ősösztönös, keménykötésű, de a szíve mélyén érzékeny bipoláris ember, beteljesült álmok helyett szakmai karrierrel. Az anyám pedig egy szorgalmas, ranglétrán lépegető, tudatos, de magáért kiállni mégis képtelen minisztériumi dolgozó. Nem voltak ők rossz páros az elején, közös úton indultak, lekötötte őket a családalapítás és otthonteremtés.

Forrás: Dreamstime

Később az apám nagyságrendekkel eltérő vágyai felszínre törtek, hatalmas társasági életet élt az anyám mellett, szerelmes is lett, amiről az anyám igyekezett tudomást sem venni, és várni, hogy majd elmúlik. Hát nem így lett.

Én 8 év körüli gyerekként

végig éreztem, hogy itt valami nincs rendben.

Apám kimaradt, mindig hazudott valami elfogadhatót, anyám el akarta hinni, én már akkor világosan értettem, miről van szó, pedig nem voltam felvilágosult gyerek. Apám viszont nagyon szerelmes lett, munkahelyi feszültségei is voltak, amit az alkohollal igyekezett elfojtani. Agresszív részeg volt. Rettegtem, amikor este hallottam zörögni a kulcsot a zárban. Tudtam, hogy ha meglát, belém köt, vagy anyámba, és annak nemcsak ordítás lesz a következménye, hanem tettlegesség is jöhet.

Forrás: Thinkstock

Teltek az évek, én nőttem, a viszonyuk nem változott, néhány napig bírta az apám, aztán berúgott, hazajött, és kezdődött az ordibálás elölről. Nem is terhelnék senkit azzal, hogy gyerekként miket éltem át, milyen abszurd helyzeteket produkált az otthoni élet, mert nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy a GYEREK – vagyis én – egyáltalán nem volt tényező.

Amikor két ember veszekszik, vitatkozik, minden energiájuk a harcra megy el. Észre se veszik, hogy mindezt a gyerek végigszenvedi. A gyerek – akinek érdekében ez az egész elvileg zajlik – láthatatlan a szülei számára ilyenkor.

De mégis hogyan lehet valakiből egészséges lelkületű felnőtt, ha ilyen családban kell felnőnie? A történet folytatását a Napidoktor.hu-n olvashatod el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.