Városlakók: Fedél nélkül

2013.12.25. 22:30

Városlakók című fotósorozatunkban a Life.hu-n kéthetente mutatunk be olyan embereket, akikkel akár nap mint nap találkozhatsz, de adott esetben talán még a nevüket sem tudod. Legutóbb a karácsonyi felhajtás közepén a Központi Vásárcsarnok standjai mögött álló eladókkal beszélgettünk, ezúttal pedig a nehézsorsú hajléktalanok élete volt a téma. Kérdeztük őket arról, hogyan csúszott ki a kezeik közül az életük irányítása, milyen élmények érik őket nap mint nap az utcán, és hogy hol töltik az ünnepeket.

 Rozika néni, 14 éve él az utcán

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Minden nap hajnali háromkor kel, fél négykor már az utcán van, hogy gyűjtse az üvegeket, palackokat. Másokhoz képest tehetséges, mindig jókor van jó helyen, így szép összeget sikerül összegyűjtenie a darabonként 2 ft-ért beváltható palackokból, ezért viszont nagyon sokat dolgozik. Rozika néni 62 éves lesz, és a Lélekprogram keretein belül felajánlottak neki egy lakást, azonban ennek az a feltétele, hogy 0-24 órában rányithatják az ajtót, hogy fogyasztott-e alkoholt. Tisztességes néni, akit sokan ismernek és segítenek a saját kerületében. Legrosszabb élménye az utcán az volt, amikor egy téren aludt és arra ébredt fel, hogy egy férfi le akarja vizelni.

 

János, 15 éve él az utcán

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

55 éves, konzervgyári anyagmozgatóként dolgozott, de pár évet eltöltött az építőiparban is. 2002-ben elütötte egy autó, azóta egyáltalán nem tud dolgozni. Családját egy tragikus balesetben veszítette el. Öregségi nyugdíja 25.000 Ft/hó, ebből él. Pozitív szemléletű, máskülönben nem tudná feldolgozni a vele történteket. Kellemes emlékként mesél arról, hogy évekkel ezelőtt, amikor még a Városligetben volt a legtöbbet, addig a rendőrök mindig vigyáztak rá, többen hoztak neki ételt és az emberek kedvesek voltak vele.

 

Aranka és Miklós, 3 éve házasok

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Aranka intézetben nevelkedett, Miklós 7 éves kora óta él az utcán. 2002-ben ismerkedtek meg egymással, egy hajléktalan-szállón töltik a Karácsonyt. Miklós rokonai Göncön élnek, de nem tartják a kapcsolatot vele. Aranka szintén pszichiátriai beteg, Miklós vigyáz rá. Gyógyszerei teljes mértékben támogatottak, azonban 3 hónapba telik, amíg megkapja őket.

 

Sándor, 20 éve él hajléktalan-szállókon

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Édesanyjáról egyetlen emléke, ahogy állnak a kapuban, az asszony arcon csókolja és elköszön tőle. Ezután intézetben nevelkedett. Régebben szobafestő volt, de leszázalékolták, mert pszichiátriai beteg, szuicid hajlamai vannak, többször próbált öngyilkos lenni. A pszichiátrián évekkel ezelőtt terápiás kezelésként festenie kellett, és miután kijött, ezt a szokását folytatva azóta is naponta megfest vagy rajzol egy képet.

 

Anikó és Sanyi, 3-4 éve élnek hajléktalan-szállókon

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

3 éve vannak együtt. Anikóval eredeti lakhelyén embertelenül bántak, ezért jött el onnan, azóta szállóról szállóra jár, de Angliában is élt 8 hónapig. Sanyi azért jött el a családjától, mert beleszeretett egy nőbe, akit a családja nem fogadott el, ezért eljött onnan. A karácsonyt a Dózsa György úti szállón töltik, mert ott ilyenkor karácsonyi bulit szerveznek a nehézsorsú emberek számára. Több százan vesznek részt ezen az eseményen, ilyenkor ételt és ruhát kapnak, gyerekműsorokat néznek, táncolnak.

 

Katalin, 7 éve él hol az utcán, hol hajléktalan-szállókon

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Katalin férje megvárta, amíg gyermekeik felnőnek, majd 7 évvel ezelőtt elhajtotta otthonról az asszonyt. Az önkormányzati lakást közösen kapták, azonban bérlőként csak a férfi van bejegyezve. Kati néni az egészségügyben dolgozott, később pedig több helyen is takarított. Későbbi élettársát elveszítette, gyermekeivel a mai napig tartja a kapcsolatot, férjével pedig papírforma szerint még a mai napig házasok.

 

 

a nap cikkehajléktalanszállóhajléktalan