Connie Culp számára valóságos mérföldkőnek számít, hogy újra kirúzsozhatja az ajkait. 2008-ban végzett, úttörő arcátültetése előtt ugyanis a rúzsozás, vagy egyáltalán bármilyen smink felvitele lehetetlen feladat lett volna, miután férje, Tom, hirtelen felindulásból közvetlen közelről arcon lőtte. A lövés szétroncsolta a felső ajkát, az orrát, a szájpadlását, az egyik szemét és mindkét orcáját.
A 48 esztendős ohiói asszony most úgy döntött, hogy miután az Egyesült Államokban elsőként esett át arcátültetésen, nyíltan beszél a családon belüli erőszakról és a lövöldözésről, amit amellett a férfi mellett szenvedett el, akit állítólag a mai napig szeret. Nem sokkal a nyilvánosság előtt történő megjelenése előtt derült ki, hogy férjét szabadon engedték, miután szörnyű tettéért mindössze hét évet töltött rács mögött.
Connie elmondta, hogy az orvosok legnagyobb meglepetésére minden apró részletre emlékszik. Fel tudja idézni, ahogyan férje felemeli a puskát, majd tüzel. A pillanat, amely örökre megváltoztatta az életét, örökre belevésődött a memóriájába. Az asszony elmondása szerint már korábban is voltak jelek, amelyek a közelgő rémtettre utaltak. Bár csak egyszer-kétszer ütötte meg, Tom rendszeresen ócsárolta, és a szóbeli bántalmazás minden eszközét bevetette ellene.
"Talán mindez a közelgő eseményt jelezte előre, de el sem tudtam képzelni, hogy valaha ilyen előfordulhat" - mondja az asszony. Volt férje szörnyű tette ellenére azonban Connie még mindig szereti őt. "Valószínűleg mindig szeretni fogom, mert ő a gyermekeim apja. Ennek ellenére nem vagyok képes a közelében lenni."
Miután feleségére rálőtt, Tom önmagával is végezni próbált, de ő is túlélte a lövést. Connie elmondása szerint azóta sem ismerte el tettét, és másokat hibáztat a történtekért.
A lövöldözés után 2004 szeptemberében Connie hónapokat töltött a kórházban, ahol a sebészek sorozatos műtétekkel megpróbálták helyrehozni a károsodást. Ez idő alatt gyermekein kívül az nyújtotta számára a legnagyobb vigaszt, hogy túlélte a támadást. Miután talpra állt, azt tudta a legnehezebben elviselni, hogy a gyerekek szörnyetegnek nevezték torz arca miatt. Azzal próbálta vigasztalni magát, hogy életben van, és ott vannak neki a saját gyerekei és unokái, akik szeretik.
|
Légy egy igazán csajos közösség tagja! Csatlakozz a Life.hu-hoz az iWiWen és a Facebookon is!
|
Connie egy támadás előtti fényképen
2008 októberében aztán felkerült az ohiói Cleveland Klinika arctranszplantációs várólistájára. Az esélyek nem voltak túl jók, mert sok tényezőnek kellett egyeznie, és az Egyesült Államokban nem sokan jelentkeznek donornak. Decemberben azonban a sors úgy hozta, hogy mégis találtak egyezést: egy helybeli nő szívrohamban elhunyt, és alkalmas volt donornak. Connie-t sietve behívták a klinikára, és azonnal megkezdték a húszórás, rendkívül kockázatos beavatkozást.
Az orvosok kivájták arcának sérült részét, és a donoréval pótolták, amelyet Connie arcának műanyag modellje alapján távolítottak el. Egyetlen nagy darabban emelték le ezt a csontrészletet, amely mindkét arccsontot, a felső állkapcsot, a szájpadlást és néhány fogat is tartalmazott. Az átültetés sikeres volt, Connie azonban tudja, hogy ez az egészségügyi harc egész életében folytatódni fog. Hetente háromszor kontrollt kell végezni, hogy ellenőrizzék, a szervezete nem löki-e ki az új szervet, és minden nap több gyógyszert kell szednie, hogy a szervezete megbirkózzon a helyzettel.
"Tudom, hogy nem a saját arcom, de hálás vagyok azért, hogy egyáltalán van" - mondja.
A műtét óta emelt fővel jár az utcán, és az élet újfajta szeretete éledt fel benne. Rengeteget játszik unokájával, a négyéves Maddoxszal, és sok időt tölt gyermekeivel, Stevennel és Aliciával, akik segítenek neki a ház körüli munkákban. Fő célja mások segítése lett, ezért gyűlésekre kezdett járni, és népszerűsíti a szervadományozást.
Connie története a világ minden táján csodálatot ébresztett az emberekben. Ő maga így foglalja össze az eseményeket: "Csoda történt, amikor túléltem a lövést. Aztán egy újabb csoda történt, amikor túléltem az arcátültetést. Még mindig nagyon nehéz, de most már sokkal jobb az életem!"
