"Beleszúrták a kést. Ömlött a vér. A bácsi meghalt. Én féltem, és éjjel visszajött a bácsi. Ide a szobámba." A fenti mondatokat Bálint, egy ötéves középső csoportos óvodás mondta, amikor megkérdeztük, látott-e már a televízióban halált. Látott. Bálint ötéves, és száz meg száz halál látványán is túl van már. Ezek egy része filmbéli, mesefilmbéli élmény, másik része híradóból ellesett pillanatai a halálnak vagy az erőszaknak.
A felnőttekre is hat
Zsu 35 éves óvónő. Lassan húsz éve dolgozik gyerekek között, és maga is három kicsi fiú édesanyja. "Egészen addig a pillanatig csak hivatalból tettem az ellen, hogy a gyerekek minél kevesebbszer találkozzanak az erőszak látványával, amíg magam bele nem szaladtam egy máig feldolgozhatatlan videóba. Persze, tanultam, láttam, tudtam, hogy a brutalitás puszta látványa is okozhat sérüléseket, szorongást a gyerekeknél, de azért azt gondoltam, a felnőttek fel vannak vértezve az erőszak hatásai ellen. Hát nem így van. Néhány hónapja az interneten rábukkantam egy olyan kisfilmre, ahol orosz kamaszok egy halottnak tűnő fiatal nőt csonkítottak meg. Az egyik fiú videózott, míg a másik levágta a lány fülét. És tudtam, nemcsak azért, mert így is tálalták a filmet, hanem mert annyira valóságos volt az egész, ahogy nem ment könnyedén a dolog, ahogy nyúlt a bőr, ahogy szivárgott a vér... igen, volt vér is, vagyis ha halott volt, akkor csak rövid idővel a meggyalázása előtt ölhették meg. Aztán kiszúrták az egyik szemét, majd levágták, vagyis megpróbálták lenyiszatolni a csuklóját. Közben a 'műveletet végző' kamasz is rosszul lett, öklendezett, elfordult, szemlátomást ő maga is elborzadt mindattól, amit eleinte olyan lelkesen bevállalt. Nem tudom, miért néztem végig. Talán a székhez, a képernyő elé szögezett a borzalom. És nem hittem el, hogy ez létezhet, de megdöbbentem a film hatásától is. Én is rosszul lettem. Szó szerint. Szédültem, felkavarodott a gyomrom. Pedig nem a szemem előtt, nem előttem zajlott az egész, hanem tőlem ezer meg ezer kilométerre, és mégis. Tudtam, hogy igazi, tudtam, hogy az úgy megtörtént. És akkor értettem meg, hogy a gyerekekre is így hat, és hogy milyen hatalmas a felelősségünk mindebben, hogy ne találkozzanak ezzel, hogy a mi kötelességünk megkímélni őket az agresszió és az erőszakos halál látványától."
Hogyan hat az agresszió valójában?
Szakemberek szerint három nagyon fontos fogalom tartozik a média által közvetített erőszak hatásaihoz:
TanulásE megközelítés szerint az ember a másik egyed vagy egyedek magatartásának megfigyelésével sajátítja el azokat a viselkedésformákat, amelyek aztán később személyiségébe beépülve, saját megoldásaivá válnak. Ezért ilyen nagy a jelentősége mindannak, ahogy viselkednek a szülők, és kevésbé hatékony a verbális fegyelmezés és nevelés, mert a gyerek azt fogja elsajátítani, amit lát. Ez azonban nemcsak az előtte lévő, élő, kézzelfogható példaszemélyekre vonatkozik, de a gyerek modellálja azt is, és nagyon erősen, amit a televízióban lát.
Immunizálódás
A másik fogalom a nagyon sok veszélyt rejtő hozzászokás, az immunizálódás, vagyis az a folyamat, amely során a gyerekre (vagy a felnőttre) ömlő agresszióhoz "hozzászokik" vagy látszólag hozzászokik a lélek. Ez azért nagyon veszélyes, mert a valóban kézzelfoghatóan megnyilvánuló erőszak is közömbös magatartást válthat ki a gyerekből. Nem lesz érzékeny a másik ember fájdalmára, szenvedésére. A válaszai is ennek megfelelőek lesznek, és nem is érti, miért baj, ha nem húzhatja erővel a másik haját, vagy miért baj, ha felrúgja, más esetben nem segíti fel a társát. Egyféle szociális apátia léphet fel, amely a közösségi magatartást torzítja.
|
Légy egy igazán csajos közösség tagja! Csatlakozz a Life.hu-hoz az iWiWen és a Facebookon is!
|
StimulálásA harmadik, nem kevésbé elgondolkodtató fogalom a stimulálás. Eszerint a televízióban (neten) látott agresszív jelenetek hatására a gyerekben (felnőttben is) feszültség lép fel. Ingerültté válnak az agresszív élmények hatására, és ezt az ingerültséget le kell vezetni. Bár a megfigyelések alapján a feszültség rövid időn belül elmúlik, nem nehéz elképzelni azt, hogy ha naponta, hetente tucatjával kell megbirkóznia a gyereknek ezzel a rossz feszültséggel, az hány erőszakos tettre sarkallhatja.
Gazdag Enikő pszichológus véleménye:
"A gyerekek számára sokszor feldolgozhatatlan élményt adnak a filmekben, vagy egyáltalán a médiában megjelenő dolgok. Az erőszakkal átszőtt filmkockák félelmet ébresztenek bennük, és nem tudják hova tenni azok látványát. Szülőként, ha azt érezzük, hogy a gyermekünket foglalkoztatja egy-egy ilyen történet, mindenképpen beszélgessünk vele róla, magyarázzuk el, hogy csak film, színészek, játszmák és nem a valóság. Sokszor még olyan jelenetek is befolyást gyakorolhatnak gyermekünkre, amelyekről nem is gondolnánk. Ismerek egy kisgyereket, akinek nemrég halt meg a nagymamája rákban. A TV-ben, az egyik sorozatban ezzel a témával foglalkoztak, műtötték az illetőt, ellentétben a nagymamával, aki műthetetlen volt már. A gyerek megkérdezte az anyukáját, hogy az ő nagymamáját miért nem mentették meg, ha a sorozathőst igen. Bűntudatot keltett benne egy olyan esemény, ami a valóságban másképpen történt. Ebben a korban (kisgyermekkor) még azt hiszik a gyerekek, hogy mindenhatóak, és képesek ők, vagy szüleik a helyzeteket uralni. Ez volt az első szembesülése azzal, hogy ez nem így van. Ezekről mind-mind érdemes és nagyon fontos beszélgetni, így segíthetünk nekik abban, hogy a helyére rakják a dolgokat."
.
