Áztasd be az ametisztet - mit tud a drágakővíz?

A víz "intelligens" viselkedését, valamint az ásványi anyagok gyógyerejét ötvözi a többezer éves szer, a drágakővíz, amelyet a leírások szerint hatékonyan használtak fel a legkülönbözőbb megbetegedések gyógyítására. Különösen ajánlották azoknál a problémáknál, ahol gyorsan és komplex módon - kívül és belül is sürgetve a gyógyulást - próbáltak változást elérni.

Drágakövek a gyógyítás szolgálatában

A következő ásványokat használták a leggyakrabban "drágakővíz" készítésére:

Hegyikristály - a gyógykövek királyának is nevezett kristály szinte a szervezet egészére hat. Segít a súlyos bélproblémákon, a menstruációs panaszokon, kiegyensúlyozza az idegrendszert, méregtelenít és nyugtat.
Ametiszt - óriási segítség a cukor-, az anyagcsere-problémában szenvedőknek, valamint a hormonzavarral küzdő betegeknek. De használatos általános erősítőként, valamint légúti betegségek esetén is.

Citrin - a méregtelenítésben van jelentős szerepe. Segíti a máj, az epe és vesék munkáját. Ám az égési sérülések esetén is előszerettel alkalmazzák regeneráló hatása miatt.
Rózsakvarc - súlyos fertőzések kiváló ellenszere, de erősíti a nemiszerveket is. A férfiaknál a herék betegségei ellen, a nőknél a petefészekgyulladás esetén nyúlnak a rózsakvarc után.
Karneol - erősíti az ereket, segít menstruációs fájdalmak esetén, valamint a fogászati problémák kiváló gyógyszere.
Kalcedon - elsősorban a vérkeringésre van jó hatással, s állítólag a tejképzésben is szerepet játszik, miközben erősíti a szervezet öngyógyító képességét.
Ónix - a szépség ásványaként tartják számon. Erősíti a hajat és a körmöket, valamint a vázrendszert.
Achát - lázcsillapító, salaktalanító, és segít memóriazavarok esetén is.

A türkizt, a malachitot valamint a lapis lazulit nem érdemes drágakővíz, se elixír készítésére használni, mert porózus szerkezetük miatt magukba szívják a vizet és elveszítik eredeti pozitív tulajdonságaikat.

Achátszörp, hegyikristálytea vagy amit akartok

Amennyiben nyitott vagy erre a többezer éves gyógymódra és egyébként is szívesen viselsz ásványból készített ékszereket magadon, vagy ásványból készített tárgyakkal díszíted az otthonod, akkor lehet, érdemes próbát tenned a drágakővíz elkészítésével. Ha másért nem, akkor azért, mert a puszta kifejezés is finom a fülnek. Ráadásul különleges gasztronómiai fogás lehet egy csajos vacsoránál, ha a barátnőidnek (vagy a párodnak) achátból, rózsakvarcból vagy hegyikristályból készített frissítőt kínálsz.

Így készítették a drágakővizet

Ügyeltek arra, hogy a felhasznált ásvány csiszolt legyen, így még véletlenül sem hasadhattak le róluk apró, esetleg veszélyessé váló szilánkok. A másik szempont, hogy az ékszernek használt ásványok nem alkalmasak drágakővíz és elixír készítésére, mert az ásvány csak önmagában tudja kifejteni gyógyhatását. A medál kampója, vagy a fémalkatrészek akadályozták volna a gyógyhatást.

A megtisztított, csiszolt ásványt (néhány darabot) üvegkancsóba tettek, és feltöltötték annyi tiszta vízzel, amennyit egy nap alatt kívántak elfogyasztani. Általában az ablak közelében tárolták, legalábbis olyan helyen, ahol a vizet érte a napfény. Körülbelül fél nap "áztatás" után már iható a drágakővíz, de akár 24 óráig is hagyták, hogy a víz átvegye az ásványoktól az "információkat".

A drágakőelixír készítése abban különbözik a drágakővíztől, hogy az ásványokat csak annyi vízzel öntötték fel, hogy épen ellepje azokat, tehát a gyógyhatású folyadék így "töményebb". Az elixírt cseppenként adagolták. A drágakővizet a tehetősek nemcsak ivásra, de főzésre és fürdésre is használták.