"Semmivel nem vagyunk rosszabbak, mint a nők" - Így védik meg magukat az apukák

2015.07.04. 23:22

Apa nélkül apák napján (is) című opuszunk után rengeteg hozzászólás érkezett, miszerint "ganajok vagyunk", illetve hogy aligha látott már a világ ennyire undorító cikket. Mondván szemét dolog apák napja előtt egy ilyen írás. Nos, akinek a már leírt okok miatt nem szerepel a szótárában az apa szó, azt aligha érintik rosszul a negatív visszajelzések, akik viszont megszólítva érezték magukat, rögtön a saját védelmükre keltek. Érdekes apa-, illetve önképek és kommentformátumú, online görbe tükrök következnek.

John Smith:

"Ennyire undorító cikket! Szemét dolog apák napja előtt egy ilyen írás. Tegnap egy étteremben ültem családommal, amikor a mellettem lévő asztaltól a nő (nem tudom kisebb betűvel írni) felpattant, és otthagyta Apát a három lányával. Az a pánik, ami a három lány arcán volt, leírhatatlan! Mindig kettőn áll a vásár! Ja, és igen, én is elváltam!"

Forrás: Thinkstock

zzzz:

"Bújjon el szégyenében a cikkíró és minden elvakult kommentelő is... Apák napját pont azzal kell bevezetni, amit a cikk sugall, hogy ők azok, akik elhagyják a családjukat? Esetleg nem azokról kellene szólni, akik összes energiájukkal a család fenntartásáért küzdenek? Aki azt mondja, hogy ez a kisebbség, az feminista barom.

És ha válás? Tényleg olyan egyértelmű, hogy ez mindig és kizárólag a férfi hibája? Én úgy gondolom, hogy legalább annyira a nők is hibásak, ha erre kerül a sor. És hibás az igazságszolgáltatás is (bocs, ilyen Mo.-n nincs, még jogszolgáltatás is alig...), mert elvakultan és előítéletesen feminista (nem csoda, a legtöbb bíró nő...), amit ők "gyerekközpontúságnak" neveznek.

A férfi egy válóperben alaphelyzetben vesztesként indul

emiatt, a gyerek, bármekkora is, alaphelyzetben az anyáé, aki sokszor olyan körülményeket teremt a válás után, hogy szinte lehetetlenné teszi az apának a normális kapcsolattartást... Nem beszélve azokról a válóperekről, ahol tudatosan és előre megfontoltan a férfi kisemmizése a cél.

Vegye tudomásul mindenki, hogy az apák semmivel se rosszabbak átlagban, és ugyanolyan jók is átlagban, mint az anyák!

Csak marhára divatos szidni őket, és marhára népszerű az elhagyott, gyerekét egyedül nevelő nő mártírszerepében tetszelegni (miközben lazán zsebreteszi a százezres tartásdíjat, egyedül él a közösen felépített lakásban, és folyamatosan intrikál az apa ellen).

A nők és a férfiak általános hozzáállásbeli különbsége onnan is látszik, hogy anyák napja előtt férfiak tollából nem szokott gyűlölködés áradni, az ellenkezőjére pedig itt a példa."

Az apa is ember
Tagbaszakadt, hegyomlás nagyságú férfi tipródik a folyosón. Jön-megy. Faltól falig csapódik, aztán gyerekesen himbálva magát álldogál. Néha a szeméhez szorítja az öklét, nagyokat fújtat, égő szemekkel szuggerál egy ajtót. Bent a műtőben épp a feleségéből emelik ki a babáját. Annyira, de annyira szeretne ott lenni! De sajnos nem minden kórházban lehet ott az apa, ha császáros a baba. Aztán egyszer csak kinyílik az ajtó, egy nővér dugja ki rajta a fejét. "Megszületett a kislánya, egészséges! Most már jöhet, apuka" - mondja. "És a feleségem?" - kérdez vissza mélyről jövő, bugyborékoló hangon. Hadas Kriszta igencsak tanulságos jegyzetét az apaságról itt érheted el.
Forrás: Thinkstock

ignal:

"Amikor az önzőség találkozik a butasággal, onnan nincs visszaút... Én is elvált apa vagyok, és örülök, hogy az előttem szólók rávilágítottak helyettem is, hogy nem minden az anyákról szól. Az apák nem minden esetben nagy gyerekek, felelőtlen, részeges állatok, így egyféle tisztelet nekik is jár.

Nem csak addig kellenek, amíg a kórháztól elintézik a fuvart hazáig..."

lapostetű:

"Elvált apaként engem nagyon megvisel, hogy két napot láthatom csak hetente a most ötéves kisfiamat. Mert tudjátok, kedves édesanyák, az apa is ugyanolyan szülő, mint az anya. Se nem jobb, se nem rosszabb. Úgyhogy a váláskor kib*****ból az apától elszeparálni a kisgyereket a lehető legrosszabb döntés.

Tartsák már az apákat is ugyanolyan szülőnek, mint az anyákat! Mármint a jó apákat..."

Catia (moderálva):

"Sajnos ezen a téren nemcsak a nők (nem mind persze, most általánosítok), hanem a bírók is gyerekcipőben járnak. Onnantól kezdve, hogy megfogant, teljes mértékben ugyanolyan joga van az édesapának is, mint az édesanyának. Az anyának nincs több joga a gyermek fellett attól, hogy az ő testében van a magzat.

Forrás: Thinkstock

Ahogyan a nők meg magukhoz "láncolják" egy-egy váláskor a gyermeküket, egyenesen kiábrándító. Az ilyen kijelentések meg, hogy "az én gyerekem", "mindig az enyém lesz", "senki nem veheti el tőlem" stb., egyenesen pszichés problémákra utalnak. Nem értem, és nem értettem sosem ezt a birtoklási vágyat az anyák részéről. Hogy lehet egy emberről egyáltalán úgy nyilatkozni, hogy az "az enyém"? Mint egy tárgy... Szánalmas. Minden ilyen édesanyát megvizsgáltatnék szakemberrel. Csak a szakemberek is olyanok manapság, mint a bírók..."

AKalozPapagaja:

"Nagycsaládos apaként meghatottan olvastam ezt a hiánypótló cikket az apák jelentőségéről és a megerősítő kedves kommenteket. Ezúton szeretném hálámat kifejezni, hogy a Life.hu szerkesztői és olvasói végre észrevették, hogy mi apák is érző, szerető és szerethető emberek vagyunk.

Boldog apák napját mindazoknak, akiknek senki más nem mond ezért köszönetet!"

apák napjaapaságapa