Pilát Gábor: "A rosszul megfogalmazott cél zsákutcába visz"

A „de jó lenne ha...” kezdetű mondatok már pusztán nyelvtanilag is nehezen formálhatók olyanná, hogy valós célt tartalmazzanak. Az elszántság maximum annyi bennük, mint amikor bizonyos ételek csomagolására ráírják, hogy nyomokban mogyorót és dióféléket tartalmazhat.

Mégis legtöbbször kerülő úton, közvetett célokon keresztül igyekszünk efelé, és amikor elérjük, azt mondjuk: boldog vagyok, „mert megkaptam a magasabb pozíciót a cégben”, „mert van egy párkapcsolatom”, „mert van pénzem és így anyagi biztonságom”. Azonban a boldogság, mely ezekre építkezik, illékony, mint a szaunában használt illóolaj. Az állásunk megszűnhet, a kapcsolatunk zátonyra futhat, a pénzünk is elfogyhat, és akkor a boldogságunk is kisiklik a markunkból. Ebben az esetben már kényszeresen fogjuk hajszolni a célt, hogy visszakapjunk az öröm vélt forrását. Külső okok ezért sosem lehetnek a tartós öröm valódi eredői.

A boldogság egy októl független tudatállapot, és a „boldognak lenni” sem azt jelenti, hogy minden tökéletes, csak néha ott gyakoroljuk a felejtés képességét, ahol nem kéne.