Régi idők szexszimbólumai: az 1970-es évek és Farrah Fawcett

Szabados Dániel

2018.04.07.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Cikksorozatunkban régi korokba teszünk utazásokat, hogy a történelem kezdeteitől egészen a közelmúltig egy-egy ikonikus nőalak figuráján keresztül megvizsgáljuk: mi számított az adott időszakban szépségideálnak és kívánatosnak. A legújabb részben az 1970-es évekbe és minden idők legnépszerűbb plakátlányához teszünk látogatást.

Miután a cikksorozatunkban kitárgyaltuk már az őskor, az ókor, a középkor, a reneszánsz, a 18. század, a 19. század, a 20. század első évei, az 1920-as évtized, az 1930-as, az 1940-es, az 1950-es és az 1960-as évek egy-egy szépségideálját-szexszimbólumát, most következzen a hetvenes évtized, és Charlie egyik angyala, akinek a frizuráját boldog-boldogtalan utánozta akkoriban.

1960-ban a felmérések szerint a 19 éves (és hajadon) amerikai nők legalább fele nem rendelkezett semmilyen szexuális tapasztalattal. 1980-ban az amerikai lányok kétharmada nem volt már szűz 18 évesen. Ez a két adat is elég jól mutatja, milyen változás következett be a szexuális forradalom következtében — amely a hatvanas években indult, de a hetvenes években fejtette ki igazi hatását.

Ami ugyanis a kezdeti években egy radikális jelenség, néhány fiatal hippi forradalma volt, abból a következő évtizedben lett a hétköznapok része, ami már szinte mindenki életére hatással volt, még ha nem is tartozott a „szabad szerelem" szószólói közé. Megváltoztak a fiatalok ismerkedési szokásai, mások (vagy inkább sokfélék) lettek a mindennapi öltözködés ruhadarabjai, elterjedt a fogamzásgátló tabletta használata, megindultak az emberi szexualitás komolyabb tudományos kutatásai, megnyíltak a világ első melegbárjai és pornómozijai, és így tovább. Ezzel párhuzamosan pedig a kultúra is változott: megszületett például a diszkózene, a hatvanas évek radikálisan újszerű filmjeinek rendezői elkezdtek kommerszebb sikerfilmeket készíteni — és a szórakoztatóipar ebben az évtizedben kezdte el igazán direkten és látványosan (sokak szerint szégyentelenül) használni a szexualitást.

Korábban például nem nagyon fordulhatott elő meztelenség a mozivásznon, a hetvenes évek botrányfilmjeiben pedig ennél sokkal több is történt már.

Ezek a folyamatok kihatottak közvetve az olyan óvatosabb műfajokra is, mint a tévésorozatok. Amikor elindult a Charlie angyalai, amiben három modellkülsejű lány lenge ruhákban és humoros beszólások kíséretében üldözte a rosszfiúkat, óriási siker lett azon nyomban.

Charlie angyalai: Jaclyn Smith, Kate Jackson és Farrah Fawcet Forrás: AFP

Amikor láttam, hogy az induló sorozat harmadik lett a nézettségi listán, azt hittem a szenzációs munkánknak köszönhető. Amikor láttam, hogy néhány hét múlva már magasan az első volt, tudtam: ez annak köszönhető, hogy a sorozatban egyikünk sem hordott melltartót

— mondta erről Charlie angyalainak leghíresebbje, Farah Fawcett. Az ő helyzete felemás volt ebben a vonatkozásban: az alsó-középosztálybeli texasi családba született lányra a szépsége miatt figyeltek fel az iskolában, a feltűnő külseje jutatta el Hollywoodba és egy sikersorozat főszerepéhez — ugyanakkor nem szerette azt, hogy ezt a szépséget csak kihasználja a szórakoztatóipar, és idővel igyekezett inkább drámai szerepekben, a színészi képességei révén bizonyítani.

De csak a hetvenes évek befejeződése után, mert abban még szépségideál és szexszimbólum volt, akár akarta, akár nem. Erről a Charlie angyalai mellett egy híres fotó tehetett leginkább, ami Fawcettet piros fürdőruhában ábrázolta, és amiből a világ máig legtöbb példányban eladott posztere lett (jó eséllyel az is marad örökre, hisz manapság már alig vesz valaki ilyesmit). Fawcett külseje egyszerre volt a hatvanas évek ideáljának továbbvitele, és egyben egy kiglancoltabb, kommerszebb változata is: nyúlánk, karcsú, lányos alkat, hosszú combokkal és nagy szemekkel, ugyanakkor már inkább egy „tipikus amerikai szépség" szabályos vonásaival, látványosan egészséges, kicsattanó mosollyal — és nagyon belőtt frizurával. Farah Fawcett külsejéből ugyanis a haja lett a leghíresebb: ezt a lépcsőzetesre vágott, hullámos, hamvasszőke frizurát a hetvenes évek második felében egy komplett generáció próbálta meg utánozni, és később is hosszú ideig megmaradt divatosnak.

Farrah Fawcett a híres piros fürdőruhás képen Forrás: AFP

Farah Fawcett rövidebb ideig maradt divatos, mint a haja, de ezt valószínűleg ő sem bánta, és tett is érte. A nyolcvanas években már csak akkor vetkőzött a filmvásznon, ha ezt egy komoly, drámai alkotás története tette szükségessé, és jellemzően inkább ilyenekben játszott: az Elszabadult indulatok című mozifilmért még Golden Globe-ra is jelölték.

A magánéletében egy fiatalkori, rövidebb házasság utána a színész Ryan O'Neal-lel 17 évig kapcsolatban élő (és közben Tatum O'Nealnek életet adó) Fawcett a kilencvenes években már egyre ritkábban vállalt színészi munkákat, ebből a korszakból leginkább még a Dr. T és a nők című filmből, vagy az Ally McBeal egyik epizódjából emlékezhetünk rá. 2009-ben, mindössze 62 évesen hunyt el, miután elvesztette a rákkal folytatott többéves küzdelmét. De a híres frizuráján sohasem változtatott.