Pilát Gábor: "Az egó egy csaló"

2018.05.03. 21:00

Érzelmeid, értelmed paravánja mögött ott lapul a hamis énképed, vagyis az egód. Az egó egy
álarc, amely mögé rejtőzöl, mert elhiteti veled, hogy félned kell a környezettől, és azt is, hogy
ő lesz a védelmeződ a világban. Mivel az egó nem a valódi lényed, hanem egy szélhámos,
ezért félelemben él. Folyamatosan elismerésre, visszaigazolásra és hatalomra vágyik, amit a
legjobban úgy tud megkapni, hogy uralkodik rajtad és irányít téged.

Amikor lehangolt vagy, félelmet, kétségbeesést érzel, netán aggodalom vagy nyugtalanság
érzése lesz úrrá rajtad, az egód irányítása alá kerültél. Minden alkalommal, amikor ilyen
érzések kerítenek hatalmukba, lehetőséged van lefülelni az átverést. Haragudnod nem kell rá,
csak a túlélésre törekszik, aminek zálogát a gyönyörhöz való ragaszkodásban, és a fájdalomtól
való menekülésben látja.

Azonban ha eluralja az életedet, és az önazonosságod ehhez kötődik, akkor az életed minden pillanata bizonytalan és ingatag lesz.

Léteznek olyan állapotok, aminek a megismeréséhez át kell élned azt, viszont nem kell azzá
válnod. Az önsajnálat is ilyen. Ha hagyod, hogy az apró kudarcok szemétként rakódjanak le
benned, előbb-utóbb az önbecsülésed eltűnik a hordalék alatt, és az önsajnálat veszi át a
helyét.

Az egó egy álarc, amely mögé rejtőzöl, mert elhiteti veled, hogy félned kell a környezettőlForrás: Shutterstock

Amikor ezt tapasztalod, ne ess kétségbe, és főleg ne akarj pozitív gondolkodást erőltetni
magadra, mert kisebb eséllyel indulsz, mintha egy felesleges tízezrest feltennél egy ismeretlen
lóra. Ugyanis ebben a duális világban nem minden pozitív, még akkor sem, amikor minden
testnyílásodat ezzel akarják teletömni, jó esetben segítő szándékkal.

Semmi szükség a gondolataid manipulálására, és nem kell kötelezően pozitívan szemlélned a nehéz élethelyzeteket sem.

Ez ugyanis mesterkélt volna, aminek a hátterében szintén az egó húzódik meg, csak nem annyira feltűnően, mintha mindent negatívan és borúsan látnánk. Az életben minden változó és múlandó, mert a világ természete már csak ilyen. A bátorság félelemmé válhat, aki ma él, az holnap meghalhat.
Egy mondás szerint „az élet folyója a gyönyör és a fájdalom között áramlik" és az ember a
sodrásában mindkét partot érinti, mindkét oldalba beleütközik. Nem ez a baj, ez az élet rendje.

A baj ott kezdődik, amikor valamelyik oldalon elkapsz egy ágat és belekapaszkodsz. Ebben a duális világban a gyönyör és a fájdalom olyanok, mint a délibáb. Nem több, mint az ellentétek bizarr játéka. Tehát nem arról van szó, hogy minden élethelyzetben pozitív hozzáállást kell magadra erőltetned, és nem is arról, hogy el kell utasítanod a szomorúságot. Sokkal inkább arról, hogy az ember legjobb állapota a természetesség, ezért fontosabb, hogy békés és csendes legyen az elméd, mintsem az, hogy pozitív. Meg kell tanulni túllépni a negatív és a pozitív gondolkodásmódon egyaránt, mert a lélek nem a kényelmes vagy zaklatott élet helye, a lélek a nyugalom birodalma.

Forrás: Pilát Gábor
Pilát Gábor
Ez a világ a vágyak és félelmek lakhelye. Költözhetsz bármely részére a Földnek, ezek mint a testet az árnyék, mindig követni fognak, így a békéd is csupán töredékes lehet. Létezik azonban egy hely, pontosabban fogalmazva egy állapot, ahol nem kell könnyekkel fizetned az örömért, nem szükséges senkinek bebizonyítanod a rátermettségedet, és arról sem kell tanúbizonyságot tenned, hogy a kapuhoz érve alkalmas vagy a bebocsátásra. Az ajtó kulcsa most is a kezedben van, mint ahogy mindig is ott volt, azonban két dolgot meg kell tenned. Állandó lakhelyként be kell költöznöd a jelenbe, és fel kell ébredned abból az álomból, ahol az elme az altató.
Pilát GáboregoegóTabuk nélkül a párkapcsolatról