A kurtizánok élete: kik voltak a régi idők előkelő örömhölgyei?

2018.06.12. 20:00

A szépségüket és a szexuális szolgáltatásaikat bocsátották áruba, de nem voltak utcalányok, gyakran a társadalom legmagasabb köreiben forogtak és igazi hírességnek számítottak, ám az „erkölcstelen nő” bélyegétől sosem szabadulhattak. De kik, miért és hogyan lettek kurtizánok?

Maga a kurtizán szó a 16. században bukkant fel először a nyelvemlékek szerint, és „udvari hölgyet" jelentett, mely kifejezésben jelen esetben az udvar persze a nemesi, akár királyi udvarokat hivatott jelölni. Hisz a kurtizánok a társadalom legmagasabb köreiben forogtak, igazi hírességnek számítottak: amolyan korabeli celebeknek, akikről mindenkinek megvolt a véleménye, de mindenkit érdekelt a csillogó életük (és mögötte esetleg a személyes tragédiáik) — és bizony sokan titokban irigykedtek is rájuk.

A kurtizánok igazából prostituáltak is voltak meg nem is: a szépségüket bocsátották áruba, a szexuális vonzerejüket és szaktudásukat is bevetve, ugyanakkor nagyon messze állva az utcalányok világától. Hisz a kurtizánok esetében a szex csak a „csomag" egyik eleme volt, sőt gyakran nem is volt része: esetükben a gazdag urak egy előkelő, művelt, elbájoló, finom hölgy társaságát vették meg.

Forrás: AFP

Leginkább a japán gésák európai megfelelőjeként lehetne tekinteni rájuk, és a párhuzam azon a téren is áll, hogy egy kurtizán is jellemzően csak egyetlen úr kitartottja volt egy időben. Aki fizette a költségeit, a ruházkodását, a háztartását, és aztán élvezte az ezzel járó örömöket — de leginkább talán az ezzel járó népszerűséget, figyelmet és persze férfiúi öntudatnövekedést. Ilyen értelemben a kurtizánok nem is olyan nagyon különböznek azoktól a mai nőktől, akiknek semmilyen más foglalkozásuk és teljesítményük nincsen azon kívül, hogy szépek és valaki barátnői — és ezért celebek. Illetve mégis van egy jellemző különbség: a műveltség, a kurtizánok javára...

Meg persze az is, hogy egy alapvetően a kereszténység által meghatározott korabeli társadalomban valamennyire mindig kívülállónak számítottak az „erkölcstelenségük” miatt, amely felett ha szemet is hunyt a nagy többség, de bizonyos ajtók mindig zárva maradtak a kurtizánok előtt. És a társadalmi pozíciójuk persze nagyon törékeny volt, könnyen a mélybe zuhanhattak: számos kurtizánt fogtak vádba például boszorkányság vádjával, de a konkrét bűnügyek sem álltak távol a világuktól, akár szerelemféltésből elkövetett támadások, akár egymás rivalizásból történő hátba szúrása (akár szó szerinti értelemben...) formájában.

Suzanne Derval és Liane de Pougy, francia kurtizánok egy magazin címlapjánForrás: AFP

A leghíresebb kurtizánokat Franciaország adta: itt „félvilági nőknek" hívták őket, és ők persze örömmel használták ki azt a hírnevet külföldön is, amit a világ mindig is a franciákhoz kötött a szexualitás terén. Angliában például igazi eseménynek számított egy-egy híres francia kurtizán látogatása, tiltakozókkal és rajongókkal egyaránt, ahogyan azt kell. És nem csak a férfiakat hozta lázba egy-egy ilyen esemény: sok nő is felkereste a kurtizánokat, hogy tanuljon tőlük a legújabb szexuális technikákról — vagy mert maguk is kurtizánok akartak lenni.

De hogyan vált valakiből kurtizán? Legfőképp sok-sok tanulással, amit leggyakrabban egy már híres és sikeres, idősebb kurtizán amolyan asszisztenseként-kísérőjeként évek alatt végeztek el. A kurtizánok amúgy rendkívül sokféle háttérrel rendelkeztek: akadt köztük szegénysorból származó-feltörekvő vidéki lány, olyan színésznők, akik a színészkedést és a csábítást a színpadon kívül is folytatni akarták, fiatalon megözvegyült szépségek...

Ami közös volt bennük a szépségen kívül, az pedig a szabadság: hisz ezzel az életformával a jóléten kívül leginkább azt érhették el, hogy a többi korabeli nővel ellentétben maguk dönthettek a sorsukról, vagy akár a mindennapi tetteikről, nem pedig egy felettük álló férj. Az őket fizető szeretők ugyanis előállhattak persze kérésekkel, de nem kötelezhették semmire a kurtizánokat — maximum nem fizettek nekik többet, a kurtizán pedig választott egy új kitartót.

Jeanne du Barry, XV. Lajos kitartottja (balra) és Madame Valtesse de la Bigne-ről készült festményForrás: AFP

Mindez szépen hangzik, de mi lett a kurtizánokkal, amikor megöregedtek, és már nem számítottak szexinek? Nos, egyrészt a korábbi évszázadokban még a megöregedés eléggé mást jelentett, mint manapság, hisz az átlagéletkor sokkal-sokkal alacsonyabb volt — az emberek egyszerűen nem terveztek a távoli jövőre, mert úgysem érték meg azt. Másrészt a kiöregedő kurtizánok számára is voltak menekülőutak: többen például addigra olyannyira fontos helyet vívtak ki maguknak a társasági életben, hogy megkerülhetetlen személyiséggé váltak, és szex nélkül is találtak finanszírozókat. Az okosabbak a sikeres évek alatt félre is tehettek annyi pénzt, ami aztán nyugalmas „öregkort” biztosított a számukra. Persze az aranyévek elmúltával a többség azért lecsúszott: sokan szegénysorba kerültek, és akár arra is rákényszerültek, hogy férjhez menjenek...

kurtizánszexualitásörömlány