A történelem legnagyobb szexbotrányai: a hívő római feleség és a sakálfejű csábító

2018.07.09. 13:58

Új cikksorozatunkban régi koroktól kalandozunk egészen a közelmúltig, és olyan pikáns, pajzán és polgárpukkasztó eseteket gyűjtünk össze, amelyek a maguk idejében világraszóló skandalumot okoztak. A második részben az ókori Róma egy kissé túlságosan vallásos asszonyának és a rá sakálmaszkban vadászó hódítójának esetét meséljük el.

Miután a cikksorozatunk első részében egy ókori kínai királynő és a hatalmas szerszámú titkos szeretőjének szexbotrányát göngyölítettük fel, most utunk az antik Rómába vezet, ahol az időszámításunk előtti első században komoly kultusza kezdett kialakulni az egyiptomi isteneknek. Olyannyira, hogy ie. 43-ban még egy templomot is emeltek Ízisznek, akinek a kisded Hóruszt dajkáló ábrázolásai később erősen hatottak a Szűz Mária-ikonográfiára is. Az egyiptomi istenek követőinek száma gyorsan nőtt, köztük mindenféle rendű és rangú rómaival, így Tiberius uralkodásának idejére (iu. 14-37) már egyre jelentősebb tényezőnek számított az erre épülő egyház.

Az emtített követők egyik legbuzgóbbika volt egy Paulina nevű fiatalasszony, akit a történelmi források nem csak erényesnek, de rendkívüli szépségűnek is írnak le. Nem csoda hát, hogy szép számmal akadtak hódolói, és közülük a legnagyobb rajongóvá egy Decius Mundus nevű gazdag nemesember vált, aki gyakorlatilag megszállotja lett Paulinának.

Decius Mundus és PaulinaForrás: Wikipedia/Josephus's Jewish Antiquities

Olyannyira, hogy miután sokáig sikertelenül ostromolta, végül már a korban egész vagyonnak számító 200 ezer drachmát ajánlott neki egyetlen közös éjszakáért cserébe — de a nő visszautasította ezt is.

Decius Mundus ettől annyira depressziós lett, hogy elhatározta: halálra éhezteti magát. Egész jól is haladt vele, de egy háztartásában dolgozó, Ide nevű felszabadított rabszolganő megakadályozta végül a lassú öngyilkosságban. Nem tudjuk, hogy azért-e, mert ő meg Decius Mundus iránt táplált gyengéd érzelmeket, vagy pedig látott némi pénzkereseti lehetőséget a dologban, mindenesetre az ura elé állt, és azt mondta: majd ő elintézi neki ezt a Paulina-ügyet. Erre a célra mindössze 50 ezer drachmát kért Deciustól, és nekiállt megvalósítani a tervét, ami nem ott akarta megfogni Paulinát, ahol nem lehetett (a pénzzel), hanem ahol igen (a vallásos buzgalommal). Ide elment az Ízisz templomának papjaihoz, és a kapott pénz feléből lefizette őket, cserébe a papok felkeresték Paulinát, és azt mondták neki: Anúbisz isten csodálója lett a hitének és szépségének, így szeretne személyesen is találkozni vele egy meghitt vacsora és közös éjszaka keretében, természetesen a templomukban.

Azt nem tudjuk, hogy Paulina férje miért és hogyan ment bele ebbe az ottalvós buliba, de végül elengedte a feleségét, és létrejött a vágyott találkozás.

A hívő római feleség és a sakálfejű csábítóForrás: Fortunino Matania

Hisz azon az éjszakán a sötét templomban a sakálfejű Anúbisz istennek öltözve természetesen Decius Mundus várta Paulinát, és miután még jól meg is váratta és felcsigázta az érdeklődését (a vacsorát a hölgy még egymaga költötte el, hogy ne bukjon le kajálás közben „Anúbisz"), egy mellékteremben egymáséi lettek. A történet szerint közös megelégedésre, ami végülis hihető: hisz mindkettejüknek élete vágya teljesült, ha némi hazugság árán is. Életük vágyának teljesülésével viszont aztán mindketten eldicsekedtek, ami kevésbé bizonyult jó ötletnek. Paulina a vallásos élmény tetőfokaként számolt be mindenkinek az istennel történt egyesülésről, és nyilván már ez is keltett némi megütközést a környezetében.

Az meg pláne, amikor Decius Mundus beállított hozzá, és közölte a nővel, hogy jó volt a menet, és kösz, hogy megspórolt neki 200 ezer drachmát (igazából ugye 150 ezret, de hát ezt Paulinának nem kellett tudnia).

Paulina összeomlott, bosszút és büntetést követelt, és addig rágta a befolyásos férje fülét, amíg az személyesen Tiberius császár elé terjesztette az ügyet. A büntetések a következőképpen néztek ki: Idét és Ízisz papjait keresztre feszítették, a templomot lerombolták — ez utóbbi talán nem volt független politikai szándékoktól sem. Decius Mundus viszont mindössze egy Rómából való száműzést kapott, ami ugyan a státuszának elvesztését jelentette, de ettől még vígan élhetett tovább bárhol a nagy Római Birodalomban. A kérdés már csak az, hogy a boldog tudattal-e élete legtöbbe kerülő éjszakájára gondolva, avagy sem?

Rómatörténelemszexbotrányidőszámítás