Holokauszt: zsidóüldözés, haláltáborok, gázkamrákban végződő értékes emberi életek

2005-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) januér 27-ét, az európai zsidóság kiirtására tett kísérlet gócpontjának tekintett Auschwitz-Birkenau-i tábor felszabadításának napját a Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapjává nyilvánította. Ezen a napon emlékezik meg a világ arról a 6 millió emberről, aki 1933 és 1945 között Hitler beteg elméjének áldozatául esett.

Mi a holokauszt?

A holokauszt 1933 januárjában kezdődött, amikor Adolf Hitler és a náci párt hatalomra került Németországban. Innentől Hitler célja az európai zsidóság üldözése és kiirtása volt, államilag megtervezett és irányított módszerekkel, melyeket a náci német rezsim és szövetségesei, valamint a velük együttműködő, kollaboránsok hajtottak végre. Az Auschwitz-Birkenau-i tábor felszabadításáig, azaz 1945. január 27-ig tartó időszak alatt 6 millió zsidó embert gyilkoltak le. 

A holokauszt nem tömeggyilkosságokkal kezdődött. A kormány a hatalomrakerülésekor olyan döntésekkel alapozta meg az üldözést, melyekkel kirekesztheti a zsidóságot a német társdalomból. A diszkriminatív törvényekkel, antiszemita intézkedéssekkel manipuláló Hitler és pártja erőszakos akciókat szervezett a zsidók ellen, melyek egyre radikálisabbá váltak, míg végül a „zsidókérdés végső megoldásaként” megkezdődött a zsidóság tömeges lemészárlása.

Miért akartak megszabadulni a zsidóktól?

A holokauszt alapja az antiszemitizmus, mely nem a német náci párt találmánya, valójában évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. A középkorban a korai keresztény hiten alapult, valamitn azon a legendán és meggyőződésen, hogy a zsidók a felelősek Jézus haláláért. A kirekesztés az újkor hajnalán is megmaradt, ám ahogy világiasodott Európa, úgy szüntették meg az országok az akkor még csak vallási antiszemitizmuson alapuló jogi korlátozásokat. A 18-19. században megjelent a vallási antiszemitizmus mellett a gazdasági, a nacionalista és a faji antiszemitizmus is (a korszak tévhite volt, hogy a modern ipari társadalom számos szociális és politikai problémjáért is a zsidük okolhatók). 

A német náci párt mindezek közül a faji antiszemitizmusra épült. A német elképzelés szerint léteznek magasabb és alacsonyabb rendű fajok. A nácik magukat a legmagasabb rendű árja fajnak tartották, szemben a zsidókkal, akiket a legalacsonyabb, legveszélyesebb fajnak kiálltottak ki, ami okot adott arra, hogy tagjait kivesse magából a német társadalom. Ez azokra a zsidó származású németekre is vonatkozott, kik vallásukat nem gyakorolták, sőt, keresztényként határozták meg magukat. 

Hogyan kezdődött és mi volt a célja a zsidóüldözésnek? 

Miután Adolf Hitlerből kancellár lett, a kormányával, mely magát Harmadik Birodalomként határozta meg, olyan döntéseket hozott, melyekkel azonnal kizárták a zsidókat a gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális életből. A cél ekkor még az volt, hogy minél több zsidót kényszerítsenek emigrálásra, azaz, hogy a német zsidóság hagyja el az országot, máshol élje tovább az életét. 

1939-ben Hitlernek köszönhetően kitört a II. világháború. A német megszállás nyomán több millió zsidó került náci felügyelet alá, és ezt csak tetézte, hogy a nácik több európai állammal megegyeztek, így gyakorlatilag a teljes európai zsidóság német ellenőrzés alá került.

 A zsidóüldözés többféle módon jelent meg Európában, nem minden európai zsidó élte át ugyanabban formában, nagyban befolyásolta, melyik országban élt. Ám minden zsidó érezte a hatásait, következményeit. 

A holokauszt megjelenési formái az antiszemita törvények, például a nürnbergi faji törvények, da nyilvános megbélyegzés, a zsidó vállalkozások bojkottálása, a karszalag és a sárga csillag kötelező viselése, szervezett erőszakos csekmények, emigrációba kényszerítés, kitelepítés, akár kiutasítás, deportálás és gettókba tömörítés is az eszköztárba tartoztak. Ahogy a koncentrációs táborokba vagy kényszermunkára hurcolás is, melyek sorn embertelen körülmények uralkodtak, és aho, ha nem az erőszakba, az éhezésbe, valamilyen betegségbe haltak bele az ádozatok. A zsidókértékeinek, vagyonának eltulajdonítása, lopás, fosztogatás szintén jellemző volt.

Tömeges agyonlövések, a haláltáborok gázkamráiban végződő értékes életek, a nyomor, a kezeletlen betegségek, éhezés és a rajtuk végzett kísérletek tehát 6 millió emberéletet követeltek, köztük várandós anyák, gyermekek haltak meg, értelmetlenül. Az európai zsidósg kétharmadát irtották ki a nácik. S noha az értelmi szerző Hitler volt, a kegyetlenkedésekért nemcsak ő a felelős, és nem is csak a végrehajtói, hanem civilek is, akiktől senki nem várta el, mégis, maguktól jelezték a hatóségoknak, ha a szomszédjukban zsidó család élt vagy megtudták, hogy valaki zsidókat bujtat. 

De nem kizárólag zsidókat érintette az üldözés, bár kétségtelen, hogy a legnagyobb számban ők voltak az áldozatok. Ám a cigánysággal és a lengyel értelmiséggel szembeni kegyetlenkedések, illetve az szovjet hadifogjok és tisztviselők lemészárlása is a nácik rémtettei közé tartozott.

A holokauszt vége

1945 májusában a szövetséges nagyhatalmak —Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió — legyőzték a náci Németországot. A koncentrációs táborokat felszabadították, a túlélőket kiszabadították és felszabadítottak az úgynevezett halálmenetek túlélőit. Az elveszett otthont, egzisztenciát, de leginkább az eltűnt, meggyilkolt családtagokat, szülőket, gyerekeket, testvéreket sirató holokauszttúlélőknek új életet kellett kezdeniük.

2006 óta a világon mindenütt január 27-én, az Auschwitz-Birkenau-i haláltábor felszabadításának napján emlékeznek meg a népirtás hatmillió áldozatáról. Hogy többé soha ne fordulhasson el faji vagy bármilyen alapon történő megkülönböztetésből kiinduló népirtás.