Rózsaszín Bőrönd Expedíció szerelmes üzenet ex-szerető sms megcsalás szakítás
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Olivia vagyok, 29 éves, és sohasem vágytam kényelmes turistautakra. Azt akarom látni, hogyan élnek, szeretnek, sírnak az emberek. És minél távolabb utazom, annál messzebb vágyom.

Nézzük otthon a romantikus filmet. Notebook a címe. Darcy nagy erőkkel nyomul.
- Akkor most azt, amit én szeretnék, a Departurest!
Oscar-díjas japán film. Végül is Japánban vagyunk, nem? Nagy sztori, arról szól, hogyan lesz hullakozmetikus egy pasiból, és hogyan zajlik az élete. Forog Darcy gyomra, de tűri. Aztán a film felénél elkezdi csókolgatni a vállam. A nyakam. "U so sexy" - suttogja. Nem nézek rá. Háttal vagyok neki. Csukva van a szemem. Nagyon jólesik.

Forrás: Thinkstock



Aztán a mellemre téved a keze. Majd a melltartóm alá. És a nyakamra. Kicsit megszorítja a nyakam. Uh, ezt nagyon jól csinálja. Elájulok. Aztán kérem, hogy csinálja még. Ettől teljesen beindul. Megfordít és végigcsókolja minden porcikámat. Mint az oroszlán, akit elfelejtettek megetetni, és hosszú idő után kiszabadul a ketrecből. Szinte felfal. Teljesen elveszíti az eszét. Most már én is beszállok a buliba. Viszonzom a csókot és ölelést. WHY NOT? Olyan finom minden, mint anno, Pesten. A nyálát szeretem a legjobban, olyan forró, és valósággal megvadulok tőle. Eszméletvesztésig csókolózunk. Aztán minden lehetséges pózban, amit el tudtok képzelni. Alul, felül, oldalt.

De nem járatunk csúcsra egyetlen helyzetet sem. Csak játszunk, ezt szeretem a legjobban a szexben, az előjátékot. A férfi-női játékot. A mozdulataink értik egymást. Mintha évek óta ezt tanultuk volna, és most vizsgaelőadást tartanánk. Excellent.
- Excellent! Exc...!! - visítom, hát most megtörténik a csoda.

Az összes feszültség, ami eddig halmozódott, most aztán kijön belőlem. Lüktetek és remegek a kéjtől. Darcy nyaldos, mint egy bolond, eszét vesztett kutya. A kezemet csókolja. Kérdezi, hogy vagyok. "Soha jobban, son" - felelem. Erre elkezdünk nevetni, röhögni, hahotázni. Mindenen. Egymáson. Magunkon. Az elmúlt napokon. Azon, hogy élünk. Hogy itt fekszünk meztelenül egymáson.

De minden csodának vége szakad egyszer. Nagyon kell pisilnem. Kiszabadítom magam a karjaiból. Négykézláb mászom le az ágyról. Ezen persze megint nevetünk. Darcy visszahúz, és csókol, puszil, ahol csak ér.
- I must go, son - mondom.

Kirontok a fürdőszobába. Ráülök a vécére, megkönnyebbülök. Hallom, hogy Darcy énekel. A Titanicot énekli, de parodizálva. Konkrétan dörmögi. És elnyújtja ott, ahol nem is kellene. Hirtelen a szemembe tűnik Darcy telefonja, melyet a mosdón felejtett. Még ilyet! Pedig még a vécére is azzal megy. Amikor ezt szóvá tettem, azt mondta, beteg az anyukája, bármikor hívhatják. És hát ő nagyon szereti az anyukáját. Semmi probléma, mondtam, az anyukámat én sem kapcsolnám ki semennyi pénzért sem.

De ez a telefon itt nem hagy nyugodni. Belenézzek vagy ne? Csiklandoz az ördög. Nem. Csak nem fogok nyomozni a semmi után! De, sajnos azon kapom magam, hogy halkan megfordítom a kulcsot a zárban. Nem bírom ki, hogy ne nézzem meg. Ez van, gondoljatok rólam, amit akartok! És különben is, az vesse rám az első követ, akinek nincs mobilja. Kicsit remegek. Kezembe veszem a telefonját. Új SMS. Lora Jane-től. Hát ez nem az anyukája! Nem hinném, hogy így hívja.

Forrás: Thinkstock

És ekkor pokoli erő kap el. Mennem kell előre, nézni, olvasni, összeadni, értelmezni, levonni a konzekvenciát. Dönteni. Most jövök rá, milyen gonosz vagyok. Minden porcikám azt kívánja, hogy szerelmes üzenetekre leljek. De hát miért? És megtörténik, amit úgy óhajtok, szerelmes üzenet. Nem is egy. "Honey... u must be busy I have waited for ur call all day. Can't wait to kiss u again... 3 more days... missin ya."

Na, itt megáll bennem az ütő. Megszűnik körülöttem a világ. Azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok. Csak azt, hogy mindjárt elájulok vagy hányok. Öklendezem. Maradék erőmmel végigszaladok a híváslistán. Minden nap beszéltek. Ez a volt nője, akiről azt mesélte, hogy már utálja.

Rózsaszín Bőrönd Expedíció

A 2015-ös év sikergyanús kötete valós élményeken alapul. Ha kíváncsi vagy a kalandregény folytatására - a legpikánsabb vagy épp a legundorítóbb sztorikra -, akkor a könyvet kedvezményesen előrendelheted Olivia blogján. Lájkold a Facebookon is!

Hazudott. De annyira tudtam! Aztán magamat hibáztatom, hogy nem vagyok elég jó. Leülök a hideg kőre. Össze kell szednem magam. Felállok. Egy négyzetméteren járok fel s alá. Itt a vége! Feltépem az ajtót. Kiviharzom a fürdőből. Hozzávágom a telefonját. Get out now. Nyugodtan fekszik, nem vágja, hogy neki szólok.
- Are u all right, son? - kérdezi.
- Nem, nem vagyok all right! Get out!

Lerántom róla a takarót. Ott fekszik meztelenül. Lemászik így, mert semmivel sem tudja magát takarni. Áll velem szemben meztelenül.
- What's up? - kérdezi.
Nem érti az egészet. Én meg, mint egy eszelős, rángatom össze a cuccait, dobálom a bőröndjébe. Kapkod a ruhái után. Add ide az ingem, mondja. Rádobok valami ruhadarabot. A bőröndje perceken belül az ajtón kívül áll. Még jó, hogy nem nagyon pakoltuk ki a síelés óta.
- U joking me? - kérdi.
- No, son, it's over. Go and fuck ur girlfriend.

Hadd magyarázzam meg, mondja. Nem, értsd meg, hogy vége, mondom, és tolom ki az ajtón.
- Wait, u crazy - mondja döbbenten - please, son!
Annyira ijedt, de annyira megérdemli. Én meg, ha valamit elkezdtek, akkor be is fejezem. Ez olyan oliviás. De még itt is megdobban a szívem. Adok neki egy névjegykártyát. Egy vendégemnek kapszulahotelje van.
- Go there, it is cheap.

Bevágom az ajtót. Kb. 10 perc alatt zajlott le ez az egész. Csend. Halálos csend. Aztán kopog. Nem felelek. Könyörög. Felöltözöm. Kimegyek. Ott áll a csomagjaival. Nagyon szerencsétlenül. Azt hiszi, meglágyulok, mert nyilván ehhez van szokva. Illetve ahhoz, hogy megy át mindenen és mindenkin. És közben mosolyog.

Tudjátok, miért mentem ki? Hogy odadobjam a táskájára az óvszert. Mert azt nálam felejtette.
- U might need this at home.
"Erre még szükséged lehet otthon" - ismétlem meg magyarul is. És elviharzom. Gondolom, mire visszajövök, már nem lesz itt. Szép ez a pillanat. Ahogy megyek az utcán egyszerre szabadnak és könnyűnek érzem magam. Azt hiszem, Roosevelt mondta, hogy tegyünk meg valami olyat minden nap, amitől félünk. Na, én ezt ma teljesítettem.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.