Szabó Kimmel Tamás: "Szerintem ide farkasok kellenek"

2015.01.31. 21:48

Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényét már több hazai színház is feldolgozta. Az évad egyik várva várt darabja a Valló Péter rendezte adaptáció, aminek a Radnóti Színház ad otthont. 

Már az előadás előtti Ráhangoló beszélgetésen is tele van a nézőtér, de mielőtt elkezdődik a darab, több pótszéket is behoznak a hatalmas érdeklődésre való tekintettel. Ahogy felgördül a függöny, a figyelmes csend szinte tapintható.

Fotó: Daniel Domolky

"A regény eljátszhatatlan, annyira sok szálon fut, de Morcsányi Géza, a dramaturg egy érthető, letisztult kamarakrimit írt belőle. A két nő nem szerepel a darabban, nyolc férfi játssza az előadást, ami megőrizte a regényhez való hűséget" – meséli az Ivánt játszó Szabó Kimmel Tamás (akivel korábban Kultúrcsemege rovatunkban találkozhattatok). 

A történetben a fő szerepet a zsarnok apa és fiai között feszülő konfliktus kapja. Már az első jelenetben megjelenik a dilemma - lehet-e bármilyen legitimációs okot találni arra, hogy ember embert öljön, vajon létezik-e isten vagy ördög, és halhatatlan-e a lélek? A papnövendék Aljosa és a természettudományokkal foglalkozó Iván örök vitatémája ez, de egyikőjük sem tudja meggyőzni a másikat a maga igazáról. Tulajdonképpen végig ezek a kérdések lebegnek a fejük felett - a gyilkosság, a szerelmi háromszög, az alantas vágyak adják a keretet lelki vívódásaikhoz.

Fotó: Daniel Domolky

Tragédia ez, egyéni, családi és társadalmi léptékkel mérve is. Amikor Iván előtt végső őrületében megjelenik az ördög, levezeti neki a legfontosabb kérdést: ha az ember megtagadja istent, akkor lerombolja önmagát, ezáltal megjelenik az emberisten - de ha egy istenség számára nincs törvény, akkor annak mindent szabad? Lehet ez a legitimációja a gyilkosságnak? Bekövetkezhet-e ez az állapot?

A színpadi megjelenítés nagyon izgalmas. Nem használnak túl sok kelléket, viszont minden fejezet előtt kivetítenek egy-egy mondatot, amely a következő jelenetekből származik, egy mondatot, ami összefoglalja a rész mondanivalóját.

Fotó: Daniel Domolky

A próbafolyamatokról és a színészi hivatásról így mesélt Szabó Kimmel Tamás: "Olyan nem létezik, hogy valaki mindig ugyanazt a szintet hozza. Nincs két egyforma előadás, két egyforma próba, mert rengeteg dolog múlik a körülményeken. Azon, hogy milyen az idő, hogyan keltél fel aznap, milyen a közönség, mennyire passzol hirtelen minden. Az esetek nagy részében nem passzol. Ez egy borzasztóan bonyolult szakma, amit tanulni kell. Persze, nem lehet mindig ugyanolyan őszinte könnyeket ejteni, de ha megtanulsz egy szerepet, akkor az onnantól kezdve benne van az idegrendszeredben, az nem fog onnan kimenni. Szerintem ide farkasok kellenek."

Annak ellenére, hogy egy végtelenül nyomasztó, nehéz témát dolgoz fel a történet, sikerült mégis humoros köntösbe öltöztetni. Nevettünk, de nem kínunkban, hanem őszintén, hiszen hogyan is lehetne kibírni mosolygás nélkül azokat a gesztusokat, mondatokat, amelyek végig oldották a feszült hangulatot? A telt házas előadás végén állva ünnepelt a közönség, kétszer is leengedték a függönyöket, mire elcsendesedett az ováció.

 

IstenSzabó Kimmel TamásrepertoárKaramazov testvérekgyilkosságelőadáserkölcsRadnóti Színház