A tévéből ismerős arc: Kincy, a Noé Állatotthon szóvivője

Jelenleg a jogszabályi módosításokat előkészítő civil csoportban ténykedik, hogy ne csak azoknak legyen biztonságosabb életük, akikre ő vigyáz, hanem minden állat számára biztosítottá váljanak az élethez méltó feltételek. Kinga nem volt mindig főállású állatvédő. Gyermekkorában édesanyja félt a kutyáktól egy baleset miatt, de a kislány unszolására végül a szülei kilencéves korában megajándékozták egy kutyával, akivel a boxerek iránti rajongása is megteremtődött. Felnőttkorában komolyabban kezdett foglalkozni a fajtával, vizsgázott küllembíró, sok kiállításon bírált is. Kiállítási boxereivel bejárta egész Európát, számtalan rangos kiállításon vett részt, többször nagyon szép eredménnyel.

Mivel diplomája, tapasztalata a kommunikáció és reklám területéhez volt, egyre többet segített az alapítványnak ilyen témákban, majd lassan az ideje nagy részét ezek tették ki. Eljött az a pont, amikor az állatvédelmi tevékenység már nem volt összeegyeztethető a civil munkájával, ekkor lett a Noé Állatotthon főállású munkatársa.

Van olyan dolog, amiről az állatok mentése miatt le kellett mondanod?

Én kerek egésznek érzem az életem. Imádom a munkám, imádom a helyet, ahol dolgozom, az embereket, a munkatársaimat, az önkénteseket, akik körül vesznek. Boldog, kiegyensúlyozott családban élek a kedvesemmel és az állatainkkal. A szüleim nagyon büszkék rám, és a mai napig óvó szeretettel egy igazi védőburkot vonnak körém. Nagyon sok barát és remek ember vesz körül. Semminek nem érzem a hiányát. Három éve újra beültem az egyetemi padba is, koncertekre, színházba, nyaralni, bulizni járok. Egy dolgot azért tudok mondani: évek óta áll a gyönyörű, hatalmas motorom a garázsban, arra sajnos már nem tudok időt szakítani. A motorozás élménye, bevallom, hiányzik.

Hogyan egyezteted össze azt a magánéleteddel, hogy az arcodat a Noé Állatotthon szóvivőjeként ismerheti az ország?

Nagyon sok vicces történet kapcsolódik ehhez, de számomra megszokhatatlan. Zavarba ejt, és mindig nagyon sete-sután reagálom le, ha megismernek, és név szerint megszólítanak. Ugyanakkor természetesen jólesik, mert ez egyfajta pozitív visszajelzése a munkámnak. Azt azért sosem felejtem el, hogy ez a fajta ismertség nem elsősorban nekem, hanem a Noé Állatotthonnak szól.

Mit látsz az állatvédelmi tevékenység legnagyobb kihívásának?

Az emberek szemléletének a formálását. Addig csak szélmalomharcot vívunk, amíg az emberek nem gondolkoznak felelősen a természetről és az állatokról. A mi egyik legnagyobb feladatunk, hogy kedvesen, türelemmel, de határozottan és hatékonyan megváltoztassuk az emberek viszonyát a környezetükhöz, az állataikhoz. Hiszem, hogy ebben kulcsszerepe van a gyerekek nevelésének, éppen ezért az egyik legkedvesebb feladatom a Noé Állatotthon oktatási csoportjának vezetése.

A Noé Magyarország egyik legnagyobb menhelye. A kutyákon kívül számtalan egyéb állatot mentetek. Hogyan tudtad megszokni ezt a helyzetet? Van közülük személyes kedvenced?

Jelenleg nagyjából 1100 állat él nálunk, a kutyákon és cicákon kívül körülbelül 30 másik faj is képviselteti magát. Nagyon sok kedvencem van, még számba venni is nehéz: Pepe, a vénséges makákó, Bruce, az aranysakál, az öreg lovak, a birkák, a kecskék, a libák és persze a disznók. Ők indítottak el a vegetarianizmus útján, és miattuk most már évek óta nem eszem húst.

Kinga több saját kutyával és macskával él együtt, közülük a szem nélkül élő boxere a közelmúltban esett át egy daganateltávolító műtéten. A sok gazdátlan állat mellett most az ő hogyléte van a középpontban, amíg nem érkezik meg a szövettan, addig marad az aggodalom. Reménykedünk, hogy ahogy a mentések során sok-sok esetben, most a saját kutyája esetében is pozitívan alakul majd a jövő.