A Pappa Pia elődei: a kedvenc magyar zenés filmjeink

10 millió fizető néző: a maga idejében ekkora, mai szemmel nézve hihetetlen méretű tömeg váltott jegyet a Mágnás Miskára, amivel máig rekorder. Akkoriban a zenés film persze operettet jelentett, a Szirmai Albert 1916-os zenés műve alapján készült Mágnás Miska pedig egyszerre épített a két világháború közti filmek iránti nosztalgiára, és jelezte egy új korszak kezdetét az arisztokraták parodisztikus kifigurázásával.

Az operett után a musical volt az a műfaj, amely meghatározta a magyar zenés filmeket (is), az első magyar musicalt pedig Hubay Miklós, Vas István és Ránki György alkotta meg a hatvanas évek elején. Ez volt az Egy szerelem három éjszakája, melynek második világháború idején bujdosó, költő főhősét Radnótiról mintázták az alkotók. Néhány év múlva pedig elkészült belőle a moziváltozat is, amely így persze az első magyar filmmusical is lett.

A hatvanas évektől, a beatkorszak beköszöntével persze a könnyűzene is egyre nagyobb hatást gyakorolt Magyarországon, és ez a jelenség idővel a mozivásznakon is megjelent. Akár játékfilmekben (Ezek a fiatalok), akár dokumentumfilmekben (Extázis 7-től 10-ig, Rock térítő), vagy épp egy olyan „áldokumentumfilmben”, mint a címben jelzett Kopaszkutya, amiben Hobóék félig saját magukat játszották - és egy zenei szubkultúrán át generációs életérzést tudtak kifejezni a nyolcvanas évek elején.

Noha filmként nem több, mint egy szabadtéri, nagyszabású színházi előadás ilyen-olyan rögzítése, de az István, a király megkerülhetetlen jelenség, ha a 20. századi magyar tömegkultúráról beszélünk. Sőt a 21. században is rendületlenül játsszák a Szörényi-Bródy rockopera dalait, és viszik színre újra és újra közérdeklődés közepette.

Az úgy nevezett „jukebox-musical” régóta virágzó (al)műfaj Amerikában, nálunk viszont egy olyan film vitte sikerre, ami rögtön csavart is egyet rajta: Tímár Péter a maga (akkoriban még) szokásos groteszk látásmódjával nyúlt a zsánerhez, és állított görbe tükröt a Kádár-korszak, meg az iránta meglévő nosztalgia jelensége elé.

A Made in Hungaria viszont már egy ízig-vérig jukebox-musical lett 2009-ben, valami olyan, mint amilyen most a Pappa Pia is szeretett volna lenni. Szintén Szabó Kimmel Tamással a főszerepben, a Fenyő Miklós fiatalkorának eseményeit lazán feldolgozó színpadi darab nyomán, és olyan alkotók révén garantálva az írói-rendezői minőséget, mint Tasnádi István, Fonyó Gergely és Köbli Norbert.

A legutóbbi kedvenc magyar zenés filmünk egészen különleges darab: Szimler Bálint rendező és alkotótársai (köztük az új magyar operatőrsztár Rév Marcell) 17 mai magyar zenekart hozott össze benne Quimbytől Soerii & Pooleken át a Punnany Massifig. Az első közösségi finanszírozásból készült magyar filmben minden zeneszám egy külön kis történet, élőben rögzített zenével, pazar vizuális ötletekkel, és persze végig különféle balatoni élményekhez kapcsolódva.