"Ha nagy leszek, Mária hercegnő leszek" - A diótörő karácsonyi varázsa

karácsony Magyar Nemzeti Balett balett A diótörő
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Nincs karácsony Kevin, az Igazából szerelem, a bejgli, az angyalkás díszek, a szaloncukor, a habkarika, a csillagszóró nélkül. A sor persze végtelenségig bővíthető, de nálam van egy tétel, ami nem maradhat ki a listából, ez pedig A diótörő. Csajkovszkij utolsó színpadi műve, pont azt hozza vissza az adventi időszakba, ami az elmúlt évtizedekben kikopott az életünkből: az ünnep varázsát.

Lehet okolni persze emiatt sok mindent, kezdve az üzletekkel, akik már októberben karácsony díszbe öltöztetik a kirakatot, folytatva a rádiókkal, akik szintén túl korán nyomatják az All I Want for Christmast, de szerintem belőlünk tűnt el valami, amitől sokkal nehezebben tudunk ráhangolódni a karácsonyra. Mintha idővel egyre halványulna bennünk az a gyermeki rajongás, amivel bámultuk a nappaliban ágaskodó karácsonyfát, amit attól függetlenül óriásinak láttunk, hogy csak 50 centis volt. Ezt a gyermeki rajongást hozza vissza A diótörő amit, mint minden évben, idén is megnéztem a Magyar Nemzeti Balett előadásában.

A diótörő elhozza neked az ünnep varázsát Forrás: opera.hu

Már a színházhoz érve megüti a fülem, ahogy három kislány a bejáratnál rohangálva beszélget.

– mondja az egyikük. Én pedig boldogan nyugtázom, hogy A diótörő Máriája is lehet akkora kedvenc a szemükben, mint a Jégvarázs Elzája. A nézőtéren már 20 perccel a kezdés előtt ott futkároznak az öltönyös kisfiúk és a legcsillogóbb, legflitteresebb ruhájukban tündöklő kislányok. Felváltva húzzák fel a székből anyut, aput, a nagymamát, vagy a nagypapát, hogy együtt nézzék meg, hogyan hangol az előadásra a zenekar. Az esti időpont ellenére is tele van a nézőtér gyerekkel, akik még a büfében kicsit ásítva várakoztak, néhány perccel az előadás előtt, már érdeklődve várják a kezdést.

Ámulatba ejtő a balett előadás díszlete Forrás: opera.hu

Mikor a fények kihunynak a nézőtéren, megérezzük a jellegzetes sültalma illatot és a zenekar rákezd A diótörő ismert dallamaira. A gyerekek ficánkolni kezdenek, mire egy mögöttem ülő 17 éves lány megjegyzi a mellette ülő fiúnak, hogy „Nahát, itt élő zenekar van!". Fél percig értetlenül bámulok, és mérgelődöm a lány mondatán, akinek zenei ismerete, gyanúm szerint az Éjjel-Nappal Budapestben hallható tuc-tucra korlátozódik. És akkor felgördül a függöny, a „korcsolyázó" szereplőket pedig tátott szájjal nézik a legkisebbek, ahogyan a hatalmas karácsonyfát, és Drosselmeier varázslatait is. A szülők és a nagyszülők vastapssal jutalmazzák a tánckar gyermekeit, de őket igazán a második és a harmadik felvonás varázsolja el. Mert annyi könnyes tekintetű felnőtt embert ritkán látni a nézőtéren, mint A diótörő előadásain. Amikor a hópelyhek táncához érkezik a darab, akkor varázsolja vissza végérvényesen az ember szívébe újra a karácsonyi hangulatot A diótörő.

Amikor a harmadik felvonás végén közel a kilenc órához kiféle sétálok a színházból, még elkapok egy beszélgetést. „Miért sírtál nagyi?" – kérdezi egy kislány a mamájától. „Mert minden a gyerekkoromra emlékeztetett"- felelte a nagymama.

Mivel 2019-ig az Operaházat felújítják, idén az Erkel Színházba költöztek az előadások, így A diótörő is. És tényleg egy szavunk nem lehet, hiszen a 2013-ban felújított épületben is kulturált környezetben nézhetjük meg a karácsonyi időszak legfontosabb darabját, nekem mégis felemás érzéseim voltak, az előadás közben. A diótörőhöz ugyanis hozzátartozik az Operaház pazar környezete, persze így sem lehet okunk a panaszra. A diótörő az Erkelben is káprázatos, aki tudja, még decemberben nézze meg.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.