Amikor a szer nem ereszt: a legsúlyosabb filmek a drogfüggésről

Igen, az alkohol is drog, méghozzá egyike a legkeményebbeknek, és attól még, hogy legális, ugyanolyan pusztítást tud végezni egy ember életében, mint a tiltott társai. Billy Wilder remekművét pedig nemcsak azért válogattuk a listánkra, mert érzékletes drámaisággal mutatja be egy férfi kétségbeesett küzdelmét az alkoholfüggőséggel egy magányos hétvége történetén keresztül, hanem mert a maga idejében hatalmas visszhangot váltott ki azzal, hogy elsőként mert foglalkozni Hollywoodban ezzel a témával.

A hetvenes évek Nyugat-Berlinje teljesen úgy néz ki ebben a filmben, mint a kilencvenes évek végi Budapest, de ennél sokkal hátborzogatóbb élmény szembesülni azoknak az egészen fiatal lányoknak-fiúknak a sorsával, aki az állatkerti metrómegálló környékén lógva fokozatosan sodródnak bele a függőségbe, ami aztán egészen pokoli helyzetekig viszi őket.

A kilencvenes évek egyik kultfilmjében a tizenéves Leonardo DiCaprio mutatja meg, hogy nem véletlenül vált aztán belőle világhírű filmsztár és a szakma legkiválóbbjai közé emelkedő színésznagyság: megkapó tehetséggel és természetességgel formálja meg annak a Jim Carrollnak a fiatalkori, utcagyerekként drogozó énjét, akiből aztán Amerika egyik nagy költője lett.

Minden idők talán leghíresebb drogfilmje, örökzöld klasszikus, amihez nemrég folytatás is készült: Renton, Begbie, Spud és a többiek hányattatásai a skót heroinszcéna legsötétebb bugyraiban világsztárrá tette Ewan McGregort és elindította a rendező Danny Boyle Oscar-díjig érő pályáját is. A csecsemőt a plafonon pedig sosem feledjük!

Egyszerre szomorú szerelmi történet és sötét drogfilm, amelynek hangulatától (és zenéjétől!) nehéz szabadulni, ha valaki egyszer látta. Ráadásul azt is bemutatja, hogy fiatalok mókaként induló, majd egyre komolyabb következményekkel járó szerhasználata mellett létezik ennek a műfajnak egy legális, otthon űzhető, idősebb és konszolidált polgárokat érintő verziója is.

Ryan Gosling első nagy színészi sikerét és első Oscar-jelölését hozta el ez a független dráma, ami egy drogfüggőséggel küzdő fiatal tanárról szól — akinek egyik diákja felfedezi a titkát, ez pedig egy különös barátságot indít el kettejük között, ami végül mindkettejük életét megváltoztatja.

A legtöbb drogtémájú film azok történetét mutatja be, akik belesodródnak a függőségbe, majd megküzdenek vele, ilyen-olyan végeredménnyel. Ritka az, hogy a hozzátartozóik szemszögének bemutatása is beleférjen, pláne olyan hitelesen, mint a Csodálatos fiú esetében, ami két könyv alapján készült: apa és fia egyaránt megírta, mi mindenen estek át ők ketten. A főszerepekben ráadásul két, a generációjuk legkiemelkedőbb színészei közé tartozó sztárt láthatunk: Steve Carellt és Timothée Chalamet-t.