Jó estét! Szeretném véleményét kikérni párkapcsolatomról, problémámról. 19 éves tanuló vagyok, a barátom 24 éves, dolgozik. Szeptemberben (ha minden jól alakul) főiskolás leszek Debrecenben, ahová a barátom nem biztos, hogy velem fog tudni jönni. Másfél éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk az utóbbi fél évben romlott meg. Ő és én mindenhová együtt mentünk hétvégén bulizni. Neki és nekem sem voltak barátaim, ám az utóbbi fél évben ő talált ismerősöket egy helyi kis kocsmában, valamint újra felvettük a kapcsolatot egy közös unokatestvérünkkel. Most már ott tartunk, hogy nekem egyre kevesebb időm és kedvem van hétvégén hajnalig elmászkálni. Eleinte még engem is hívtak magukkal, ám általában hajnali 1-kor én már haza vágyom és ennek hangot is adok. Emiatt már nem hívnak sehova és ma jutottunk el arra a szintre, hogy a szakítás került szóba az ő részéről, mivel nem szeretném, hogy elmenjen minden egyes hétvégén, pénteken és szombaton is. Én hiába mondom, hogy maradjon velem itthon, gyakran már sírok is, de ő csak azt mondja, hogy önző vagyok, hogy nem gondolok bele abba, hogy ő dolgozik és beszélgetni akar a haverjaival Lehet, hogy tényleg önző vagyok, de nem szeretek itthon maradni egyedül. Úgy érzem, hogy ebbe pedig ő nem gondol bele, hogy én minden hétvégén itthon ülök és őt várom. Aludni sem tudok, mert óránként felkelek, mert aggódom érte, mivel a telefont nem veszi fel, mert egy zenétől hangos helyen vannak. Idegileg nagyon megvisel a dolog, annyira hogy már szerelmeskedni sincs kedvem, mikor így itt hagy. Az lenne a kérdésem, hogy nekem kellene nagyobb pórázra engedem és hagyjak had bulizzon hajnalokig vagy jól látom a helyzetet? Sajnos elkeseredettségemben már nem látok tisztán. Nem tudom, hogy az én hibám-e, hogy én értem el azt, hogy már nem akarja velem kettesben eltölteni a hétvégéket. Segítségét előre is köszönöm. Üdvözlettel: Eszter

Kedves Enikő! Tanácsot kérnék számomra nagyon fontos lenne.Párkapcsolatban élek (éltem)a párommal 8 hónapja.A baj az volt hogy ő Romániában él én pedig Magyarországon. A távolság miatt átlagban egy hónapban egyszer tudtunk találkozni (persze nyáron többet voltunk együtt). Most a hétvégén voltam kinn nála Temesváron, és láttam rajta hogy valamiért olyan furcsa volt, de azt mondta hogy semmi baja. Viszont mikor hazajöttem utána beszéltünk, és mondta hogy ez neki nagyon nehéz, és nem igazán tud fenntartani egy hosszútávú kapcsolatot, de szeret engem és megpróbálja. Hozzátette hogy ő olyan barátnőt szeretne aki ugyancsak temesvári, és akkor láthatja amikor csak akarja,(de elmegy jövőre Svédországba tanulni, ekkor az megint egy hosszútávú kapcsolat) és nem olyan nagy a korkülönbség mint most kettőnk(5év) között(Egyébként nyáron megkérdeztem hogy zavarja-e azt mondta hogy nem, neki csak az számít hogy mi van a szívemben és a fejemben nem pedig a kor). Mondta hogy megpróbálja fenntartani, de nem tudja meddig fogja tudni, és biztosan tudja hogy nem akarja folytatni. Másnap is beszéltünk, és akkor azt mondta hogy már február óta gondolkozik ezen, és hogy ő ezt nem szeretné folytatni és hogy legyen vége. Megkérdeztem hogyha meg tudnám oldani hogy minden 2. hétvégén ott tudjak nála lenni akkor együtt maradnánk e, és azt felelte hogy nem, és hogy már nem úgy szeret, mint ahogy pár hónappal ezelőtt, és elmúlt számára, de a hétvégén pedig mondta hogy szeret.Azóta nem beszéltem vele, nem kerestem, de mikor megcsörgettem hogy jöjjön fel a netre beszélgetni (előző nap este mikor már úgy volt hogy szakítunk) akkor rögtön feljött. Viszont azt nem értem miért nem mondta akkor amikor ott voltam nála a hétvégén... Nagyon szeretem,nem szeretném elveszíteni, megbeszéltük hogy várni fogunk egymásra..akármeddig tudnék rá várni.. Mit tehetnék ez ellen? Tanácsod előre is nagyon köszönöm!!Remélem tudsz segíteni!

Jó estét! Tanácsot kérnék ha lehetne.Van egy nagy jelentőségű probléma a párkapcsolatunkban. A párommal 1 év 2 hónapja vagyunk együtt. Igazából két fő ok van, ami nem viszi előbbre a kapcsolatunkat. Az egyik a különböző személyiségünkből fakad. Én skorpió vagyok, ő meg bika. (Nem kicsi jelentőséget tulajdonítok ennek :( )Az ő lazasága, bohémsága, túlzott vicceskedése, és a szeretetének fizikai hiánya a gond. Én mint egy átlag nő, igénylem a törődést, a simogatást, a bújást, míg ő nem ilyen. Közös fényképezkedések is irritálják. Ennek oka az előző kapcsolata, ami 4 évig tartott, és ahol a lány kisajátította őt. Mikor szakítottak, elmondása szerint a padlóra került,és egy fajta burokkal védte magát.. ez lehet az oka a felém való ridegségének.Nem tudom mi tévő legyek? A másik gond, az én horkolásom. Nagyon zavarja, és mér rágörcsölve alszik el mellettem, Hetente kétszer alszunk együtt, de így is irritálom! Orrsövényferdülésem van, amit műtéti úton kellene kezelni, és akkor a gondjaink megszűnnének.Nem tudom, hogy megérné-e a dolog, a kapcsolatunkért! Mindketten tudjuk hogy változni kell, alkalmazkodni, de nem minden áron. EZ még beletartozik? Nehéz eldönteni a dolgot, pedig szeretjük egymást, csak kérdés, mennyire? Segítségét előre is köszönöm!! Vica

Kedves Enikő! A párommal a szexuális életünk nem olyan aktív mint eddig volt és kétségbe vagyok esve nem tudom mit csináljak és hogy mennyire komoly probléma ez. Én 27 ő 34 éves. A kapcsolatunk pár héttel azelőtt kezdődött miután meghalt az édesapám. Ez nekem nagyon nagy traumát okozott. Magamba folytottam a bánatomat, érzéseimet. Keménynek és sebezhetetlennek tűntem. Ekkoriban fél éven keresztül nagyon bunkó voltam vele mások előtt, miközben ő a csillagokat is lehozta nekem, tűrte egy darabig a viselkedésemet, míg nem ¾ év után meg nem csalt. Én nekem ekkor nyílt ki a szemem, úristen hogy bántam vele és rájöttem szeretem őt és hogy az miatt mert elvesztettem az apukámat, féltem kimutatni az érzelmeimet attól tartottam h őt is elvesztem. Ezután 1 hónapig külön voltunk, vagyis se veled se nélküled. Aztán mindketten rájöttünk, hogy szeretjük egymást és újrakezdtük, tiszta lappal. A kapcsolatunk elejétől kezdve ő nagyon kívánt engem hetente többször is szeretkeztünk és mindig ő kezdeményezett! Miután kibékültünk összeköltöztünk és harmónikusan élünk, veszekedésmentesen, csak a szex részéről elkezdett ritkulni, kb. heti 1x szeretkezünk, de van hogy 2 hetente, ami nekem nem elég és ezt próbáltam vele megbeszélni, de azt mondja hogy a munka miatt stresszel mert visszavették jóval a fizuját és erre fogja. Én szeretem őt, de nem érzem így felhőtlenül boldognak magam és én nem akarom őt megcsalni azért,mert nem kapom meg tőle azt amire vágyom. Pedig sokszor utaltam már arra és mondtam neki hogy min szeretném ha változtatna. Az utóbbi időbe szinte nincs is köztünk nyelves csók, max sex közben, és ez is hiányzik nekem. Ha szeretkezni szeretnék vele 10-ből 9x visszautasít, hogy nincs kedve stb. Akkor van ha ő rám mászik miután elaludtam. Jó vele, de hiányzik a szenvedély belőle az ami régen benne volt. Pedig mondja hogy szeret. ezt Mit tehetek ez ügyben még hogy javuljon a kapcsolatunk? Sosem voltam ilyen helyzetben hogy ne kívántak volna. Kezd elfogyni az erőm és a kitartásom a sorozatos visszautasítások miatt. Nem tudom mitévő legyek. Mit tegyek?

Kedves Enikő! Párommal 2 és fél éve vagyunk együtt. Mindketten 27. életévünkben járunk. Nagyon szeretjük egymást, ez látszik is. Annyi lenne a gondom, hogy mivel már nemsokára 27 éves leszek, nagyon vágyom a biztonságra a családra, hogy gyerekünk szülessen. Egyszer még egy jegygyűrűt is mutattam neki, hogy mennyire tetszik és mennyire jó lenne ha komolyabbra fűznénk a szálakat közöttünk. Nem szeretnék még házasodni, csak annyit, hogy megkérje a kezem. Nem tudom miért de nekem nagyon jól esne ha megtenné, valahogyan biztosabb lennék a kettőnk dolgában. Mert 27 évesen 2 és fél év után "csak" a barátnőnek lenni, hát furcsa érzés. Együtt is élünk. Mit tegyek, ha már ezt elmondtam neki, de erre annyi volt a válasza, hogy majd egyszer meg legyek türelemmel. Nem erőszakoskodom, de néha az orra alá dörgölöm, hogy igenis jó lenne már egy szinttel feljebb lépni. Mit tegyek? hagyjam őt, és várjak? Előre is nagyon köszönöm a választ! Andi