Az elhagyott és elfelejtett épületek szellemének őrzője

Dózsa-Vépy Renáta

2017.05.19.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A funkciójukat vesztett házak, világítótornyok, paloták, szállodák és kaszinók, mind egy elfeledett, múltbéli részletet képviselnek. A gazdag társadalmakban az emberek egyszerűen nem törődnek a régi, elhagyott épületekkel. Ezek pedig egyfajta időkapszulaként őrzik meg nekünk a történelem egy darabkáját, amelyet most a híres francia fotográfus szemén át mi is megmutatunk. Készülj az időutazásra!

Thomas Jorion 1976-ban született Párizsban, és ma is ott él. Rengeteg helyre utazott már, de nem azért, hogy gyönyörű épületeket fotózzon, ő a romos, lepusztult helyeket keresi, és olyan szemmel láttatja kameráján keresztül őket, mely csodálatot és tragédiát egyaránt közvetít felénk. Jorion csak 2009-ben kezdett profi fotósként dolgozni, előtte jogot hallgatott, volt pénzügyi tanácsadó, de már 18 éves korától a fotózás volt a szenvedélye. A Smart Magazine-nak adott interjújában elmondta, hogy miért is választotta hivatásának a romos épületek fotózását.

Thomas Jorion

„Hogy mi érdekest találok a városi hanyatlásban? Párizs külvárosában nőttem fel, a barátaimmal gyakran kószáltunk, és néztük a lepusztult épületeket a cigaretta füstjén át. Akkoriban én meglehetősen félénk gyerek voltam, de ezek a romos és elhagyott házak nagyon erős érzelmeket váltottak ki belőlem. Rájöttem, hogy sokkal könnyebb felfedezni és megmutatni ezeket a helyeket, mint beszélgetni az emberekkel. Most már magabiztosabb vagyok ugyan, de legbelül még mindig a könnyebb utat szeretem választani; a befelé fordulást egy-egy ilyen helyen."

„Japánban például rábukkantam egy régi hotelre, amely teljesen be volt rendezve. Minden bútor és berendezési tárgy a helyén állt, csodálatos volt ott járni."

A francia fotós lenyűgöző képeivel egyszerűen nem lehet betelni, az a fajta misztikus, mégis rendkívül emberközeli stílus, amellyel megőrzi ezeknek az épületeknek a történetét, igazi művészet. Jorion a fotózást a zeneszerzéshez hasonlítja; egy jegyzetből kiindulva, fokozatosan létrehozni egy tökéletes dallamot/fotót. Képein keresztül valóban az épületek igazi arcát látjuk, hisz csak a természetes fényt használja; minden fotózásnak egy hátizsákkal és a fényképezőgépével vág neki.