Csokoládé-hegyek – Máig tartó rejtély övezi őket

Nem, ez nem a Charlie és a csokigyár egyik kimaradt jelenetének forgatási helyszíne, a hegyek nevüket még csak nem is a rajtuk termő kakaóbabról, vagyis a csokoládé alapdarabjáról kapták. Elnevezésük okát a színükben kell keresni; a csapadékos időszakban zöldek, de a szárazban barnák, mint a csoki. Ennek oka igen egyszerű; mivel érdekes módon fa és cserje nem nő rajtuk, a fű azonban teljesen befedi őket, a nap erejétől semmi sem védi őket, és csapadék híján a fű elszárad, így téve ezeket a hegyeket különlegessé. Madártávlatból nézve épp olyanok, mint a konyakosmeggy-bonbonok.

Pontos számuk nem ismert, de az biztos, hogy a közel 150 négyzetkilométeres nemzeti parkban több száz csokihegy szaggatja a tájat. Sajnos azonban megmászni őket, és onnan megcsodálni ezt a gyönyörű panorámát 1977 óta nem szabad – mivel akkor védett természeti jelképnek nyilvánították a hegyeket.

Azt tudjuk, hogy mészkőképződmények, de a világ más tájain találhatókkal ellentétben bennük nincsenek barlangok. A kutatók a keletkezésüket illetően is csak találgatni tudnak, a legelfogadottabb álláspont szerint tengeri mészkőlerakodás eredményei – mikor a víz visszahúzódott, ezeket a rejtélyes dombokat, hegyeket hagyta hátra.

A helyieknek is megvannak a maguk „keletkezéstörténetei". Az egyik szerint két óriás összeveszett, és épp ezen a területen kezdték el egymást kövekkel dobálni. Ugyan hamar kibékültek, de a köveket ott hagyták, ahová azok estek. A másik monda egy Aragonnak nevezett óriásról szól, aki beleszeretett egy lányba. Elrabolta, de nem sokkal később a lány meghalt. Aragon fájdalma mérhetetlen volt, és sírni kezdett, a könnyei pedig a földre hullva megszilárdultak – ezekből lettek a Csokoládé-hegyek.