Majsai László pszichopedagógus

Szakértőnk hivatása a kamaszok, szenvedélybetegek, kapcsolati problémákkal küzdők, iskolai nehézségektől szenvedő gyermekek megsegítése.

1982-85 között közalkalmazottként dolgoztam műtősként, szülészsegédként, műtéti másodasszisztensként és képesítés nélküli pedagógusként is. 1985-89 között a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola nappali tagozatán végeztem oligofrénpedagógia-pszichopedagógia szakon, kitüntetéses oklevéllel. Főiskolai éveim alatt képzettséget szereztem még a "Családgondozás mint szociális gondozói tevékenység", valamint a "Hivatásos pártfogói és utógondozói tevékenység" területein is.

Jelenleg a gödöllői Egyesített Pedagógiai Szakszolgálat munkatársa vagyok. Rendszeresen vezetek tréningeket és trénerképzéseket. Vállalok szülő-, család- és párterápiákat. Oktatási-nevelési intézményekben tartok ismeretterjesztő előadásokat, illetve tematikus beszélgetéseket pedagógusokkal és szülőkkel-nevelőkkel egyaránt.
Boldoggá tesz, ha együtt lehetek azokkal, akiket szeretek, a színház, az élő természet csodálása, az autóvezetés, találkozás és beszélgetés olyan emberekkel, akikkel jó ezeket csinálni, zenét hallgatni vagy a csöndet, enni-inni és mindemellett sokat nevetni és nevettetni.

E-mail címem: majsailaszlo@gmail.hu

Kérdezd a szakértőt!
Figyelem! A kérdés és a válasz nyilvános lesz. Olyan becenevet adj meg, amely alapján nem lehet azonosítani, mert a kérdésed mellett ez a név fog megjelenni.
Nem kaptál választ a kérdésedre? Ne keseredj el, inkább olvasd el a korábbi válaszokat. Lehetséges, hogy korábban már valaki ugyanazt megkérdezte, amit te is. Számtalan megkeresés érkezik a Life.hu szakértőihez, akik megadott szempontok alapján döntenek arról, mely kérdésekre válaszolnak. Megértésedet köszönjük!
Írd be a mezőbe a képen látható kifejezést:
PANNI 2015-03-15 18:27

Igaz- e az az állítás, hogy mindaddig amíg maga a szenvedélybeteg el nem határozza, hogy szakít a szenvedélyével, bármit tehet a környezete a családja, eredményt nem ér el ?

2015-03-15 20:56

Kedves Panni! Közel 20 éve próbálkozom a szenvedélybetegségek megelőzésével, szenvedélybetegek megsegítésével és ez a tapasztalat arra tanított, hogy elfogadjak néhány igaznak "tűnő" állítást: 1. a szenvedélybetegek sikeresen, csak magukat tudják "gyógyítani", ez külső segítséggel persze sokkal könnyebb!!!!, 2. csak annak lehet segíteni, aki kéri és elfogadja a segítséget 3. a szenvedélybetegség alapvetően rossz döntések sorozata, a szakítás melletti döntést is a betegnek kell meghoznia, 4. a szenvedélybetegségek tulajdonképpen egészségkárosító pótcselekvések, amiket az egészségre ártalmas pótcselekvésekkel lehet "kiirtani". Egy dolgot biztosan tehet a család: ott áll a beteg mellett, erőt ad neki a döntéséhez/elhatározásához (úgy, hogy nem dönt/határoz helyette, még ha szinte elviselhetetlennek érzi is a helyzetet. Figyelemmel, elfogadással (ha megértéssel nem is?!), türelemmel... nő az esély, DE bevált módszer, vagy tuti tipp nincsen!!!...még egy gondolat, keresni kell egy "csatornát", amivel megközelíthetővé tehető a beteg, vagy legalább egy embert, akivel egyáltalán szóba áll (sajnos sokszor nem családtag!!).

házasság 2015-03-13 14:18

Tisztelt Uram!
Az én feleségem nem szereti a szexet, ami nekem gond. Azt mondja, hogy nem érti, hogy az Isten hogyan teremthetett ilyen undorító dolgot...ezzel magára az aktusra, és a ondóra is gondolt! 30 éves vagyok, ő 29, 10 éve vagyunk együtt, 6 éve házasok! Amikor szeretkezünk, akkor sokszor nem is élvezem, mert úgymond miattam csinálja, és ezért nem lesz benne érzelem a részéről! Esetleg van valami ötlete? Köszönöm!

2015-03-15 21:08

T. Kovitami! Azzal kezdem, hogy szerintem a szakértőtársaim közt többen is vannak, akik ehhez a problematikához jobban értenek, írjon Nekik! DE véleményem azért van: először is ez igen komoly probléma egy párkapcsolatban, semmi esetre sem olyan, ami felett "át lehet lépni"!, ugyanakkor, valószínűleg nem most vált ilyenné a felesége viszonya a testi szerelemhez(10 év alatt már rég orvosolni, vagy elfogadni kellett/lehetett volna a helyzetet). Tehát - ha már kissé késve is! - , de egy kis "oknyomozás nem ártana!!!! A legfontosabb az lenne, ha Önök, egymással beszélnének nyíltan és őszintén erről a gondjukról, de szerintem elengedhetetlen egy külső szakember bevonása, ha tényleg "gyógyulni" akarnak. Az, hogy a felesége Ön miatt "csinálja", az azt jelenti, hogy még fontosnak tartja a kapcsolatukat, így valószínű, hogy nem fog ellenkezni a külső segítség bevonása vonatkozásában!

Valaki 2015-01-13 12:30

Természetesen elolvastam és meg is értettem, hogy az ezen a fórumon feltett kérdés és az arra adott válasz "nyilvános" lesz!
Ennek ellenére megkérdezem, van e lehetőség arra, hogy az Önnek feltett kérdésem és az esetleges válasza csak kettőnk számára legyen "nyilvános?".
Tisztelettel: Valaki

2015-01-14 07:34

Ha a majsailaszlo@gmail.hu - ra ír, úgy kettőnk közt marad!

Anti 2015-01-11 14:21

Tisztelettel kérdem a Kedves szakértőt , tudna-e segíteni?
Tanár vagyok, felső tagozaton tanítok id. nyelvet. Mit lehet csinálni azzal a gyerekkel, aki állandóan zavarja a tanórát.? MÁR MINDENT MEGPRÓBÁLTAM! (Jó szót, beszélgetést, korrepetálást, dícséretet, , szülőket, intelmet, osztály előtt, 4-szemközt, plussz-feladatot, differenciálást, stb. stb.)
Kérem írjon nekem. Köszönettel: Anti

2015-01-11 18:06

Kedves Anti! Nem valószínű, hogy az Ön által próbáltakon kívül lehet/ne bármi mást tenni! Ki kellene deríteni, hogy nem szenved-e a gyermek, valami részképességzavarban, vagy nem ADHD-s e (akkor felmentés is szóba jöhetne), van-e másik kollégával, vagy más tantárggyal szemben is ilyen ellenállása a gyereknek?! Ha nem, akkor próbáljon meg TŐLE - akármilyen furán hangzik is!!! - segítséget kérni a probléma megoldására (nekem ez már sokszor bejött!!!!!)...azt is érdemes lenne kideríteni, hogy nem Önök közti, személyes konfliktusról, ellenszenvről van-e szó, mert azt is másképp kell kezelni (de ezt biztosan Ön is tudja!). A kissé kevéske konkrét információ alapján, ennyi jutott eszembe! Üdvözlettel: M. László

T.I.László 2015-01-04 02:35

Tisztelt Uram!
Drogfüggő vagyok. Marihuana. Nem rég multam 21 éves. KB 17 éves korom óta nyomom a cuccost. A lényeg. Szeretném lerakni. Nagyon sok technikával próbálkoztam. Sokat olvastam utána. Sokat irtam róla... tükör kedvéért. És van amikor fél évig nem gyújtok rá. De visszatér és mindig őrjítő érzésen kell uralkodnom, hogy csak átmeneti legyen. Úgy érzem amikor nem szívok, folyamatosan telik a "vödör" és néha ki kell üríteni. Jelen pillanatban is ezt a vödröt ürítem, szívok és azon gondolkodom mit tehetnék. Lehet hogy a vödör megoldás az egyetlen? Vagy szimbolikusan egy lefolyót kéne alkotnom, amiben nem gyűlik, hanem szépen folyamatosan leváltja ezt a menekülésem a szürke, unalmas és rettenetesen cinikus világ elöl. Bizom önben. Thank you!!!

2015-01-11 17:55

Kedves László!Úgy gondolom a "lefolyó" a megoldás!!!! DE ne a technikát keresse először, hanem azt a tevékenységet, ami elűzi az unalmát, ami kiszínezi a szürke hétköznapjait! A világ mocskos, cinikus....egy nagy "vödör", de az értelmes és értékes emberek olyan darabjai ennek a szörnyű egésznek, akik előre viszik, akik mozgásban tartják, akik tovább-létre alkalmassá teszik. Szerintem Önnek is ehhez a "csapathoz" kellene tartoznia! Ne meneküljön, ne "unatkozzon", hanem gyűrje le ezt a szenvedélyt azért (is!), hogy tudjon, akarjon :tervezni, alkotni, sikerhez jutni! A többiről már olvasott eleget!(?) M.L

lilike 2015-01-02 16:33

66 evesen elore hozott nyugdijjal /majd oregsegi nyudijatmenet utan erdeklodni szeretnek hogy bejuthatok e egy olyan otthonban? ahol ep-kez lab emberekkel egyetemben ,,,elek lakom toltom napjaimat. Egy lanyom van kulfoldon el sokat torodik velem de , leszeretnem venni a vallarol a terhet had elje a szabad eletet, ha talalok ilyen otthont kozosseget .Elore is koszonom a cimet vagy a tajekoztatast keves a nyugdijam de valamelyest csak tudnam finanszirozni az osszeget amibe kerulne a elhelyezkedesem Koszonettel egy allando olvasod! Tisztelettel bucsuzom jo egeszseget kivanok es Boldog Uj evet

2015-01-04 12:18

Kedves Lilike! Sajnos kevés információval rendelkezem ilyen jellegű intézményekről, amiket ismerek azok általában ápolási otthonok, ahol inkább megromlott egészségi állapotú, vagy demens idősek élnek. Az önellátásra képes, kielégítő egészségi állapotú emberek részére inkább apartmanház-jellegű otthonok működnek (ezek belépési díja, vételi díja milliós nagyságrendű összeg!), amennyiben ez szóba jöhet, úgy ilyenekkel tele van az internet, Budapesten és környékén is sokféle "árfekvésben" találhat! Ha jelenlegi otthonában is képes fenntartani Magát, akkor viszont jó szívvel javaslom a nyugdíjas klubokat és egyesületeket, nagyon sok szépet és jót hallottam róluk, így közösségben lehet,DE a nyugodt elvonulás is biztosított maradna!!! Én is Szép és Mosolygós Újévet kívánok Önnek! M.László

Rambó 2014-12-24 17:44

Tisztelt Dr. Majsai László!
26 éves fiatalember vagyok, 4 éve küzdök pánikbetegségben.
Fő problémám, hogy ez a betegség megkeseríti a szexuális életemet.
Erekciós diszfunkciót okoz. Valamint a szexuális izgalom, fokozza a betegség tüneteit.
Akaratlanul is rágörcsölök a szexre.
A főbb tüneteim a szexuális együttlét alatt:
Haspuffadás, fokozott verejtékezés, izomgörcs főleg a hasban, és a herében, székelési inger, hányinger.
Mit tegyek nem akarok ilyen fiatalon lemondani a szexről.
Nem akarom elveszíteni e-miatt a 3. barátnőmet is.
Üdvözlettel és köszönettel: Rambo

2014-12-25 10:13

Kedves "Rambó"! Levele sajnos "eltévedt"!!!! Ezzel a problémával - a szintén a Csapatunkhoz tartozó - Győri Szilviát keresse meg! Bízom benne, hogy segítségére lesz! Üdv és Szép Ünnepeket kívánok: M.László

Kitti 2014-12-14 17:30

Tisztelt Majsai úr! Az én problémám meglehetősen összetett. Egyetemre járok +dolgozom is. Sajnos az egyik a másik rovására ment és 3 hónapot adtak a munkahelyemen, hogy találjak egy új állást.34 éves vagyok, óvodapedagógusnak tanulok, de egyre kevesebb kedvvel, mert félek, ha nem lesz gyerekem, akkor vajon szívvel-lélekkel tudom-e ellátni majd a feladataimat. Pedig a gyerekeket nagyon szeretem. A másik problémám, hogy megismerkedtem egy nagyon rendes fiúval, mindenben passzolunk, de még ő szerelmes belém, én sajnos nem, ezért sokat okolom magamat és bűntudatom van, mert nem tudom mit tegyek? Szeretek vele lenni, szeretem is, mint embert, de ez nem szerelem és ezt ő is tudja. A környezetem meg folyton a gyerekkérdést feszegeti. Már ott tartok, hogy valahova elmenekülök, mert az elvárásoktól egyre feszültebb és szorongóbb vagyok. Ön szerint mit tegyek? Válaszát előre is nagyon köszönöm! Kitti

2014-12-14 17:34

Kedves Kitti! A problémája tényleg összetett, a végén megpróbálok én is „generális” választ adni?! De előtte egy-egy gondolat „bajonként:
1. A tanulás és a munka összeegyeztetése nagyon nehéz manapság, leginkább idő és logisztika kérdése. Próbáltam …kínlódtam én is, volt, amit abbahagytam (1!), a többit végigcsináltam! A lényeg: a saját választásunkat/döntésünket, magunk miatt kell komolyan venni!!!
2. A munka: a mai világban – sajnos! – a legfontosabb dolgok egyike az életünkben! …ha nincs, sok minden nincs!!!!!...leginkább – átmenetileg – önbecsülés (ezt pedig nehéz „túlélni”!)! tehát fontos, hogy legyen!
3. Az óvónőség: hát ebben – ha áttétellel is! – elég sok tapasztalatom van. 3 éve dolgozom 8 különböző óvodában (cca.: 1500 gyermek, közel 200 leendő kolleginája!)…ezek alapján azt kell mondanom, hogy csodálatos hivatást választott – azt felejtse el, hogy azért veszíti el a kedvét, mert (MÉG!) nincsen gyermeke, ez a „félelem” másról szól!!!! Legyen szíves megtalálni a valódit! Az igaz, hogy sok tekintetben másként viselkednek, reagálnak, kommunikálnak…azok az óvónők, akik gyermektelenek, DE ez nem minősítő jellegű különbségtétel, csak szituatív! A szívvel-lélekkel történő pedagógiai munkának nem az anyaság, hanem az elhivatottság, a meggyőződés, a türelem, a figyelem, az alázat, a kitartás…és nem utolsó sorban (bár igazából „adalékként”!) a gyermekek szeretet az alapja!
4. A „fiúsdolog”: egy mondatba tömörítve úgy jellemezte ezt az embert, ahogyan sokan, sok év párkapcsolat (esetleg házasság) után sem: „nagyon rendes fiú”…”mindenben passzolunk”…”szerelmes belém”!!!!...akkor???? Azt gondolom, hogy a párkapcsolatok alapjának (nagyobb részt!) tényleg kölcsönös szerelmen kell alapulnia, de azt is gondolom, hogy a hosszú, tartós, boldog, kiegyensúlyozott, sikeres…párkapcsolathoz sokkal fontosabbak az „…”-ben foglaltak!!!! Lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy „jelen-időben” mit jelent Önnek a fogalom, hogy szerelem…hogy a kamaszkorból (emlékekből), könyv/filmélményekből származó ideákról beszél-e, vagy az érett nő számára megfogalmazható érzelmekről???!!!!...erre még kitérek a végén!
5. A „gyerekkérdést feszegető környezetről”: nem gondolom, hogy Önnek foglalkoznia kellene egy olyan „környezettel”, amelyik nem segítő-megértő, hanem zaklató és bántó!!! Arról tanúskodnak ugyanis, hogy vagy nem ismerik, vagy nem értik a helyzetét…esetleg Önt?!
6. A szorongásról, félelemről, menekülésről: a szorongása a félelmeit generálja, a félelmei meg a szorongásait, mindkettőt pedig Ön, hiszen a szorongások belőlünk erednek, a félelmek meg valós dolgok, amiket meg tudunk fogalmazni, határozni!!!!....Ön mitől fél????...elvárásoktól???.... lesz szíves az elvárásokat saját Magának meghatározni (34 évesen ez már „kötelező”!!!!), akkor majd nem fog félni tőlük!!!! A menekülés pedig…hát tényleg megoldás?!...CSAK ROSSZ!!!...és persze könnyebb (-nek tűnik, de NEM AZ!), mint szembe fordulni a problémákkal, megoldást keresni, megoldani…és viselni a kudarc, vagy a siker terheit!!!
A „generális” válaszom: először is nőjön fel gyorsan, vegye át a „hatalmat” önmaga és az élettörténései felett! Tervezzen, döntsön, cselekedjen önállóan, a saját érdekei figyelembe vételével! Fogadja el, szeresse, mutassa meg magát! (önismeret, egészséges önértékelés, magabiztosság…). A problémák megoldásához: súlypontozzon, válassza ki a legégetőbb problémát (aztán tovább, mindig 1-et!) tervezze meg a megoldást, „gyűrje le” a gondot, zsebelje be a sikerét (jutalmazza meg érte Magát!) és utána jöhet a következő….MINDIG CSAK 1-et, sorjában!!! Lazítson, kapja össze Magát, „szakadjon le” az „infatilizáló tényezkről”…fel a fejjel….mert csak akkor lát előre!!!! Sok sikert…szerintem képes lesz rá…ha legalább annyira hisz benne, mint én!!!! Üdv M. László

Betti 2014-12-08 13:52

Tisztelt Majsai László!
A kisfiam éppen 3 éves már 1 éve jár bölcsibe, igaz csak heti 3 napot.Januártól terveztük hogy minden nap menjen.A gondom az vele hogy már 1 hónapja minden reggel ha megyünk a bölcsibe jön a csendes-hangosabb sírás és a "nem akarom" és a vádló tekintet.Minden alkalommal elmondom neki nyugodtan,hogy ez a dolga(hogy játszon és nevessen) és hogy mi is járunk dolgozni és hogy ez a az élet rendje, nap végén újra találkozunk és játszunk és örülünk egymásnak. Heti háromszor 1 órát külön órán is van közösségbe.Hozzá teszem hogy nagyon szeretik és ha megyek érte boldogan játszik.
Mit tehetnék,mondhatok neki, egyáltalán kell-e tennem valamit hogy zökkenő mentesebb legyen a minden napos bölcsi?
Lehet csak én látom ezt problémának vagy ez egy időszak ami elmúlik.
Tisztelettel:Betti

2014-12-08 21:03

Kedves Betti! Szerintem teljesen rendben van, amit és ahogyan mond és tesz! A gyermek akciói és reakciói is természetesek! Az én őszinte javaslatom, hogy tegyen mindent így ezentúl is! "Csak" türelemre és "színészi képességekre" van szüksége (hogy a Kisfia ne lássa/érezze Önön a "szorongásait"!!!!!), és minden rendben lesz! A gyermekek - mint minden más helyzetben - itt is határokat keresnek! ()-es megjegyzésem: "Amelyik gyermeknek könnyen megy a beszokás, az GYANÚS!!!! Üdv M. László

Angéla 2014-11-29 09:58

Jó napot!
Mit lehet tenni ha az óvodában panaszkodnak hogy csúnya dolgokat csinál és mond alvás időben amit itthon nem csinál 5 éves a lányom és nagyon rossz az óvodában és itthon is eleven de nem úgy mint az oviban! Mondták nekem hogy elküldik sziológushoz mit lehetne tenni? Én már félek bemenni az óvodába hogy mit mondanak róla! amugy is egy fius kislány mindenen nevet STB Óvónők szerint!

2014-11-30 13:50

Kedves Angéla! Az, hogy egy gyermek másként viselkedik az óvodában, mint otthon, az természetes, hiszen két különböző élethelyzetről, környezetről, értékrendről, elvárásokról....van szó! A legtöbbet azzal segíthet a Kislányának, ha ezeket a különbözőségeket igyekszik tompítani. Az óvónőkkel megbeszéli, hogy milyen, szabályok, "törvények" vannak az oviban, amelyeket otthon is alkalmaznak. A gyermek számára érthető, általa elfogadott szabályok, és azok következetes betartatása a legnagyobb támasz egy kisgyermek számára!!!!! Fontos lenne a nyomára jutni, hogy történt-e valami vele mostanában, vagy van-e valami olyan problémája, amit nem sikerült meg/feloldani! Ebben viszont tényleg egy szakember tud leghatékonyabban segíteni, úgyhogy keressék fel a helyi Nevelési Tanácsadót!!!!! Üdvözlettel M.L.

anis 2014-09-26 15:15

Tisztelt Majsai Úr!
Az elmúlt időben olyan álmaim vannak, amelyek erős érzelmi töltettel rendelkeznek. Nagyon dühös vagyok bennük, az a düh, aminél az ember úgy érzi, hogy a szája, szemei , mozdulatai kevesek ennek kifejezésére. Ott van benn,nem tud kitörni. Mindig olyan álomban jön elő mikor a párom egy másik lányt választ helyettem vagy megcsal. Ezeknek az álombeli félelmeknek van alapjuk, ugyanis a legelső „kapcsolatomban” az illető megcsalt a lakótársunkkal és mivel többen éltünk együtt kezdő egyetemistaként, még egy fél évig velük is kellett laknom. A pénz miatt nem tehettem meg a költözést. A mostani párommal két és fél év után összeköltöztünk. Ő mikor kb. 1 évesek lehettünk, lebukott, hogy chatelt egy lánnyal és engem letagadott.
A legelső kapcsolatomban nem fejeztem ki amit éreztem. Mintha túl kicsi lettem volna egy ilyen nagy érzelem kiadásához. Mit gondol, ez a düh/frusztráltság innen jöhet? Mit tehetek azért, hogy feldolgozzam, elmúljon?
Köszönöm szépen a segítséget!

2014-09-28 13:42

Kedves Anis! Az álmok - leginkább! - azokat a feszültségeket/problémákat/szorongásokat idézik fel, vagy hozzák felszínre, amik éber állapotunkben is komolyan foglalkoztatnak minket, de nem kerülnek feldolgozásra, elvezetésre, elengedésre. A félelem-féltés-féltékenység problémakör feltűnően sokat "kínozza" Önt, ezért az álmok (meg persze a valós történések - megcsalatás! - "elengedetlensége". Tudnia kell, hogy a "zöld szemű szörny", a féltékenység leginkább ott szedi áldozatait, ahol bizonytalanságra, bizalmatlanságra talál!!! Lehet, hogy Önben nibcs kellő bizalom egy párkapcsolathoz...vagy saját Magában nem bízik meg eléggé! Ha jobban ismerné és felvállalná Magát és az érzéseit, sőt ez utóbbiakat őszintén meg is mutatná, kevesebb gondja és fájdalma, de leginkább dühe lenne ezen a téren!!!! Az ember nem "kötéllel" (csak velem légy, tudnom kell mikor hol vagy , kivel és mit csinálsz...), hanem bizalommal és a Másik egyéniségének, szuverenitásának ("részleges magánéletének") elfogadásával és tiszteletben tartásával "verheti láncra" a szerelmét! A párkapcsolat halálokai: ha birtokolni, vagy uralni akarom a másikat!!!!...és, hogy mit tehetne???...talán adjon esélyt leendő partnereinek arra, hogy szorongások nélkül szerethessék Önt! Feldolgozni meg már nem kellene a múltbálieket, "egyszerűen" engedje el!!! Üdv: M.László

Kriszta 2014-09-10 20:24

Tisztelt Majsai Úr!
Véleményére vagyok kíváncsi a következővel kapcsolatban. 27 éves nő vagyok, és egyre csak azon veszem észre magamat, hogy semmi nem motivál, minden mindegy. Munkámat egyre hanyagabbul végzem, bemegyek várom hogy vége legyen a napnak, hazamegyek és nem csinálok érdemben semmit. Így telnek a hetek/hónapok. Reggelente alig bírok felkelni, iszonyatosan lusta vagyok mindenhez. Régebben elég sok olyan dolog foglalkoztatott/érdekelt amik mostanában egyáltalán nem kötnek le. Baráti körömmel egyre inkább lazítok a viszonyon mert nem nagyon tudom őket "elviselni". Párkapcsolatom évek óta nem volt. Azt érzem hogy egyre közömbösebb vagyok mindennel szemben, érzem hogy nem jó irányba haladok. Ön szerint ilyen helyzetben mi lenne a fejtisztító pofon? Válaszát előre is köszönöm.

2014-09-11 11:41

Kedves Kriszta! Tetszik a "fejtisztító pofon" kifejezés, mert alapvetően tényleg erre lenne szüksége!!!!!! Ugyanis minden fejben dől el, mint a brégi bölcsesség is mondja! Nem ír semmi konkrét negatív élményt, vagy történést az életében, ebből két dolog látszik biztosan: magányos (mert azzá teszi Magát!) és elkeseredett (mert eljutott az önsajnálat állapotába). Javaslatom: szedje össze azokat a dolgokat, amiket még soha nem csinált, de nagyon szeretett volna, ha ez olyan is, ami elérhetetlennek, megvalósíthatatlannak tűnik is!!!! Válasszon ki egyet belőlük és tűzze ki célként, rendeljen alá ennek a dolognak minden olyat, ami nem tartozik a "létfenntartásához", és minden energiáját, idejét, érzéseit szentelje a sikernek! Változtassa meg a külsejét (vágassa le és festesse zöldre a haját, járjon olyan ruhákban, amiket eddig sosem mert felvenni, pedig tetszett Önnek...vagy a szabadidejét használja másképp(festés, sport, tanulás, kirándulás/világjárás, sárkányrepülés, vagy kutyatenyésztés, virágtermesztés, receptkönyv-írás, csipkeverés...bármi - a példáim csak "légből kapottak"! -. A lényeg az, hogy ismerkedjen össze egy "Új Krisztával", akivel másoknak is érdemes lesz megismerkedni!!! Tehát lazítson/lazuljon, ne várjon mástól segítséget, segítsen Magán!!!!! A munkájára meg vigyázzon, mert at manapság nagy Kincs!!!!...hát ennyi a véleményem, de leginkább az, hogy értékelje többre Magát, hogy a környezete is értékesebbnek lássa!!!!! Üdv M.L.

Szandra 2014-07-11 16:50

Tisztelt Majsai Úr!
Válaszát köszönöm.
Úgy gondolja hogy a gyűlöletből is van visszaút?
Amikor már az ember a legcsúnyább szavakkal illeti a másikat és mind a ketten más utakon járnak?
Akkor is van még értelme a párterápiának? Szeretném ha a gyermekem harmonikus családban nőne fel, de egyre nagyobb kétségeim vannak a felől, hogy nálunk még ebből az ön és egymást pusztító kapcsolatból valami.

2014-07-11 20:09

Kedves Szandra! NEM! Nem gondolom! Pont azért írtam Önnek, hogy csak akkor van értelme, HA MINDENKI UGYANAZT AKARJA! Szerintem az Önök esetében már NINCS visszaút! Arra kellene időt és energiát fordítaniuk, hogy a lehető legkevesebb további sérüléssel engedjék el egymást. A párterápiát olyan vonatkozásban említettem, ha közös szándékuk lenne a jobbításra?!...mert véleményem szerint akkor is csak külső segítséggel juthatnának sikerhez!!! M.L.

Hallo 9.11 2014-07-08 22:09

Kedves Majsai László!
Mostanában igen intenzív dühöt és frusztrációt élek meg, amelyet nem tudok hogyan levezetni. Ennek kapcsán kérem a segítségét.
Huszonéves egyetemista lány vagyok, az iskola mellett munkával tartom fenn magam. A kettő együtt viszont nagyon soknak bizonyul. Nyitott, optimista, extrovertált fiatalnak gondolom magam, nagy a szociális igényem, de az elmúlt egy évben sem időm, sem energiám nem volt ápolni a kapcsolatokat. Napi másfél óra szabadidőm van, ilyenkor jut időm kicsit olvasni, vagy naplót vezetni, de arra, hogy kikapcsolódjam, és feltöltődjem, sajnos már nincs kapacitásom. A legnagyobb nehézség, hogy a környezetem radikális helyzeteket teremt számomra. Vagy minden sikerül egy adott időszakban, vagy minden téren kudarcélmények érnek. Így azt érzem, folyamatosan erősnek kell lennem, különben elveszek. Így aztán epekedve nézem azokat a barátaimat, akik fesztiválozni és nyaralni mennek. Aztán gyűröm magamba a frusztrációt.
Ön mit tanácsol?

2014-07-11 12:14

Kedves Veronika! A düh és a frusztráció egymásból fakadó és egymást generáló dolgok. Mindkettő elképesztő módon „energiaigényes”, így nem csodálom, hogy fogytán az ereje! A kettős terhelés, amiben él (iskola+munka), a mai világban sajnos kevesek számára elkerülhető életforma, ebből eredendően sokszor kellett már elgondolkoznom a „betegség” hatékony „gyógyszerén”…hát nem sok a siker ezen a téren. Az időfaktorban erednek a gyökerek! A 1,5 óra napi szabadidő tényleg roppant kevés az „akkumulátorok feltöltéséhez”, de túléléshez szükséges töltésmennyiséghez elegendő lehet, ha tartalma és minősége az Ön számára a legmegfelelőbb! Csináljon egy átvilágítást Magán, nézze meg, hogy a legjobb dolgokkal és a legjobban tölti-e el/ki ezt a rövid időt! (egy kis önismereti tréning sosem árt!). Ha valóban „nyitott, optimista, extrovertált, szociálisan érzékeny”…, akkor Ön annyi pozitív emberi erővel bír, hogy nem fogyhat el a „kapacitása” semmilyen téren! Szerintem a magány az egyik legkegyetlenebb „energiazabáló élősködő”, ergo irtsa ki! Ez alatt azt értem, hogy szabadidejét a társas kapcsolatok életben tartására/kiépítésére használja leginkább (a többire lesz még ideje!), de ha egyedül marad huszonévesen…??? Egy séta, egy kávé, egy mozi, egy jó röhögés…egy/több Baráttal „energiabombaként” hathat! …és nincs jobb segítség a fáradtság ellen, mint a sport, a kirándulás, a testi örömök…vagy csak „együtthallgatni a semmit” valakivel! Végül, ne epekedjen, ne dühöngjön, hanem csináljon egy „újratervezést”, ne vállalja túl Magát, engedje el a kudarcot szemrebbenés nélkül és legyen büszkébb a sikereire (és ezt másoktól is követelje meg!). Vigyázzon, hogy ne essen sem az irigység sem az önsajnálat hibájába, mert az magányossá teheti az embert!!!! Üdv M.L.

Szandra 2014-07-08 13:43

Tisztelt Majsai úr!
Van egy gyermekem és évekkel ezelőtt elveszítettem egy babámat. Betegen született, de soha nem gondoltam, hogy ennek a "szenvedésnek" vége is tud lenni. Nagyon szerettem mert mindig is vágytam sok gyermekre....csak nem így.Akkor és az azt követő években mondhatni jól viseltem,Viszont a párommal annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy én a válás mellett döntöttem. Előtte is sokat tűrtem neki, mert mindig az ő akarata érvényesül A férjem hallani sem akar a válásról, mert szerinte nekem komoly gondjaim vannak. Folyamatosan azzal ostromoz, hogy meg vagyok változva, teljesen más személyiség lettem, amit rajta kívül senki nem jegyzett még meg.
Viszont az ő társaságát már egyáltalán nem tudom elviselni. Az érintésétől rosszul vagyok és évek óta nem élünk szexuális életet. Nem vágyok rá, még a gondolatától is kiráz a hideg.
Van még értelme megpróbálni újra, úgy hogy évek óta küzdünk?
Valóban szakértő segítségre lenne szükségem annak ellenére, hogy én ezt nem így érzem?

2014-07-11 12:46

Kedves Szandra! A végén kezdeném: ha úgy érzi, hogy nincs szüksége szakember segítségére, akkor ne kérje, mert annak csak akkor van értelme, ha együttműködik, ha hisz benne! Az „újrapróbálkozás” is csak akkor vezethet sikerre, ha mindenki ugyanazt akarja, Ön, a párja, (és ha élnének vele, a párterapeuta is…mert szerintem ahhoz, hogy jelentős változások jelenjenek meg a kapcsolatukban, szükségük lenne egy párterápiára!!!). a gondjai, amikről írt, komolyak és eléggé mélyen gyökereznek. Egy párkapcsolat/házasság akkor működőképes, ha mindkét fél egyaránt ad és kap, ha mindkét fél számára építő jellegű, ha megértésen, elfogadáson, bizalmon és persze kölcsönös szerelmen, majd szereteten alapul! Önöknél – ezeken a területeken – meginogni/összedőlni látszanak a dolgok?! Abban azonban biztos vagyok, hogy nem csak a „gyerekdolgok” játszanak közre, bár a tragédiák, amik érték Önöket, tényleg nehezen feldolgozható, súlyos traumák!!!! (ezek elengedéséhez szintén szükség lehetne külső segítségre?!). Az is lehet, hogy Ön valóban változott/megváltozott, de ennek következményeképpen még nem kellene eljutni egy ilyen fokú elhidegüléshez/elidegenedéshez! Tehát úgy gondolom, hogy egy türelmesen és kitartóan végigvitt, külső segítséggel történő „kapcsolatorvoslás” nélkül, nem sok remény van egy kiegyensúlyozott és boldogságot ígérő együttélésre! Üdvözlettel: M.L.

Nikita 2014-07-07 15:32

Tisztelt Szakértő! Nagyon szépen köszönöm a válaszát, sokat segített, azóta sikerült felfognom, hogy vége.természetesen néha visszaesek, de ez normális még. Abban igazat adok, hogy bizalmatlan lettem. A kérdéseim nagy része, azért volt, mert már nem tudtunk már kommunikálni illetve tavaly teherbe estem, és sajnos, ő nem akarta vállalni a gyereket, de nem mondott konkrét okot,hogy miért nem, ettől a ponttól kezdtem el kérdésekkel bombázni, mert nem tudtam elfogadni, a " nem tudom" választ.Minden jót!

2014-07-07 15:36

Örülök, hogy segíthettem! Több sikert a társas kapcsolataiban és boldogságot kívánok Önnek!
M.L.

Renáte 52 2014-07-06 16:44

Tisztelt Majsai Ùr. Véleményét szeretném kérni,hogyan tudnék segiteni a fiamnak abban,hogy megtalálja a boldogságot?! A fiam 29 éves,egyetemet végzett,nem alkoholizál,nem drogozik és van állandó munkahelye. A probléma az,hogy mindig olyan lányokkal sodorja össze a sors,akik csak kihasználnák és szeretetet nem adnak. Az interneten is ismerkedett már párszor,de ott sajnos sok a kamu hirdetés is. Szórakozni azért nem szeret menni,mert sok lány csak a pénzes,gazdag pasikra hajt,és mivel nincs 10 millás Audi autója,igy sok lány észre sem veszi. Hozzáteszem egy jóképü,sportos gyerek és nem értem mi a probléma,hogy nem sikerülnek a kapcsolatai?! Tudom,a mai világban sajnos minden a pénzröl szól,kihalt az emberekböl a szeretet és a jó érzés. Lehet,hogy az is baj,nagyon vágyna már egy szeretö társra? Annyira szeretném már boldognak látni! Ön mit tanácsol,mit és hogyan tegyen? Válaszát elöre is megköszönöm és további jó egészséget kivánok Önnek és családjának. Tisztelettel.

2014-07-07 11:18

Kedves Renáte52!Az Ön által leírtak - sajnos! - valós képet ad a jelenről! A fia problémáival, a kortársai legnagyobb része küzd!DE nyugodjon meg, nem csak olyan lányok vannak, akiket lefestett!!!!...viszont az is lehet, hogy nem jó helyen keresi a fia ezt a lányt...meg az is lehet, hogy nem is kellen annyira keresni?!!! A túlzott vágyakozás, a gyakori kudarc - vagy a kudarckerülés miatti szorongás! -, a csalódások, vagy a csalódásoktól való félelem, olyan "kisugárzást", viselkedésformákat alakít ki, amelyeket a kívülállók (így az ismeretlen lányok is!) megéreznek és ELKERÜLNEK! A legjobb, amit tehetne, hogy ellezul, nem keres, hanem hagyja, hogy megtalálják!...még valami, a Boldogságnak "csak" egy szelete a jól működő párkapcsolat! Keressen örömöket és sikereket az élete más területein is, így kiegyensúlyozottabb, vidámabb, vonzóbb lesz...10 millás Audi nélkül is!!!...a lányok számára!!!! Hasonló jókat kívánok én is Önöknek! M.L.

Nikita 2014-07-02 09:26

Szeretném nyugodtan lezárni az egészet, nem szeretném, ha megutálna, szeretném, megőrizni a méltóságomat. Mi lehet az oka, hogy ennyire rákattantam a kérdezésre?( Banálisnak hangzik, de egyszerűen ezt váltja ki belőlem). A exem passzív-agresszíven viselkedett velem sokszor, nagyon sok fájdalmat okozott a viselkedésével, lehetséges ezért alakult ki ez bennem?
Válaszát előre is köszönöm.

2014-07-07 11:02

Kedves Nikita! Azt hiszem a bizonytalansága, bizalmatlanságba csapott át?! A távkapcsolatokban ez gyakran előfordul (ezért kell - lehetőség szerint! - kerülni a távkapcsolatokat!) Egy hosszú kapcsolat végét sokszor az okozza, ha az egyik fél "uralkodni felette", vagy "birtokolni" akarja a másikat. A "mértéktelen számú" kérdések, különösen, ha "válaszkényszerrel" párosulnak, előbb-utóbb a másik félben is kérdéseket generálnak (majd újabbat és újabbat...!)ez pedig kellemetlen...kínos...végül elviselhetetlen érzéseket vált ki! Kérdései jó részére a válaszokat nem hallani kell, hanem érezni!!!! Engedje el az "exét", fordítson erre annyi energiát, mint amennyit a válaszok keresésére szánt! Tanuljon ebből és nyisson egy új kapcsolatra...ahol türelmesebb lesz...és kivárja aztokat a pillanatokat, amikor el kezdhet "tervezni"!!!!...a passzív-agresszivitás sok fájdalmat és "sérülést" válthat ki (akár ezt is!)...kerülje az ilyen férfiakat (vagy forduljon el tőlük mielőbb!) Üdvözlettel M.L.

Nikita 2014-07-02 09:26

Tisztelt Szakértő!
Nemrég ért vége egy nagyon hosszú kapcsolatom, sajnos, több okból is, azonban a volt barátom kiemelte, hogy már nem bírja a sok kérdést, melyeket felrakok, lassan már gyomorgörcse volt, ha telefonáltam, ha írtam. ( Távkapcsolatban éltünk.) A kérdéseim főleg a közös jövőnkről, a hozzám fűződő érzelmeiről kérdeztem.Sajnos, belőlem ezt váltotta ki, ahogy viselkedett velem, hogy nem számíthattam rám, és hogy nehezen volt elérhető. Most a szakítás után jöttem rá, hogy az a típusú férfi, aki nem tud beszélni az érzelmeiről. Igyekszem belenyugodni, és elfogadni, hogy vége, de néha nehezen állom meg, hogy ne tegyek fel kérdéseket. (A kérdéseim főleg eldöntendő kérdések voltak, sajnos,sugalltam válaszokat, de én csak segíteni akartam neki ezekkel a kérdésekkel, hogy jobban megértse az érzéseit.

2014-07-07 10:48

válasz a levél vége után!

mok 2014-06-26 13:50

Tisztelt Majsai Úr! Egy hónapja szakítottunk párommal. Az volt az indok, hogy más tetszik neki,utóbb az, hogy nem illünk össze.Közbe azt mondta talán lehetne ezt folytatni s jó volt,annak ellenére, hogy szenvedtünk s én elmentem pszichológushoz, nem látja az összeillőséget.Ilyet előtte sose mondott.Ő egy éve rosszul érzi magát, a családja sincs rendben, ami megviselte őt.Beteg lett, mellette álltam, ahogy ő is mellettem.S most mindent feketének lát, ami előtte szép volt azt is.Barátságot akar, én szerelmes vagyok. Megszüntettem a kapcsolatot. Ő vonzónak talál, elképzelte, lehetne ezt folytatni, de úgy érzi nem tudja és hogy ő nekem felesleges,de ez nem igaz.Szerinte nem vagyunk ugyanolyanok, korábban pedig a másik világa mindennél fontosabb volt.Hiába voltunk jóban utóbbi időben, így is értelmetlennek látja, holott jól érezte magát velem.Azt mondta ha velem van minden jó, ha nem nem tudja.Egy hete nincs kommunikáció, mert kértem, hadd felejtsem el őt, hogy szabad legyen. 25 éves lány

2014-06-26 16:51

Kedves "25 éves lány"! Mivel nem tett fel kérdést, így válaszolni nem tudok....mire! De azt gondolom, hogy ez egy "se veled, se nélküled" kapcsolat...tehát inkább se veled!!!! Ha ilyen kérdések, problémák merülnek fel, akkor azt már csak egy párterápiás segítségnyújtás tudná "megmenteni"/rendezni...ha mindketten így akarnák?! Abból.amit írt, én ennek sem látnám sok indokát (bár ehhez nagyon kevés ez az információ!). Tehát, ha úgí gondolják, hogy még van menthető, akkor ezzel próbálják orvosolni,: Ha nem, akkor engedjék el egymást és nyissanak egy új kapcsolat felé!...mert itt már valami "kihúnyt"!

Kétségbeesett Leány 2014-06-25 21:18

Tisztelt Majsai úr!
20 éves, felsőoktatásban tanuló lány vagyok. A téli vizsgaidőszakban egyik éjjel sokáig fent voltam, és egy alakot láttam az ágyam mellett. Akkor a stressznek és a kialvatlanságnak tudtam be a dolgot. Sajnos újra visszatért, de most már nem múlik. Mindenhol árnyakat látok, félek egyedül maradni, sokszor társaságban is nagyon félek ezektől a csak számomra látható alakoktól. Éjjel sem tudok aludni, mert arcokat látok, akik vigyorognak rajtam. Folyamatos rettegésben élek. A családi hátterem rendezett, szerető, támogató családom van, és a barátommal is tökéletes a viszonyom, sokszor marad fent velem ezeken az éjjeleken, amikor remegve fekszem, és wc-re sem merek elmenni, mert mindenhol látom őket. Kérem segítsen, mert már nem bírom ezt. Előre is köszönöm!

2014-06-25 23:20

Kedves "Kétségbeesett Lány!" Véleményem szerint valóban a fáradtságtól, kimerültségtől, tartós stressztől jelentkezett a "látomása" először. Ön sajnos "tartósította azzal, hogy akkor nem "kezelte" a helyzetet. Ezt a rögzült állapotot elsősorban pihenéssel, lazítással, relaxációval, pozitív élményekkel tudja oldani, másodsorban viszont - ha nem múlik, csitul a probléma - csak egy szakemberrel történő, személyes kapcsolatfelvétel és együttműködés útján kezelheti!!! Próbáljon arra koncentrálni, hogy biztonságban, szerető társakkal van körülvéve, kísérelje meg "elengedni" a negatív élményeket, legfőképp azzal, hogy nem verbalizálja a rémálmokat, elalvás előtt beszélgessen pozitív dolgokról, nézzen, olvasson kedves, vidám dolgokról!!! Találjon a nyárra olyan elfoglaltságot, ami vadonat új, amiben örömét leli, ami sikerélményt hoz!!!....és felejtse el a kétségbeesést, mert ezzel csak erősíti magában a félelmeket!

ági 2014-06-24 12:50

Levente 8 éves lesz augusztusban, kb. 2-3 hete az egyik haverjánál aludt, ahol tv van a gyerekszobában, és ahol olyan filmet néztek éjjel, amit azóta sem tudott feldolgozni: folyamatos rémálmai vannak.
Itthon csak a M2-őt nézik, nincs is más csatorna (M1, M2, Duna tv-k), este 8-kor tv kikapcs, szóval véletlenül sem futott eddig erőszakba. Hogy lehet ezt a félelmet/rettegést feloldani nála?

2014-06-25 23:08

Meg kell vele értetni, hogy amit látott, az nem a valóság. Kezelje úgy, mint egy mesét. Nézzenek, olvassanak mostanában sok olyan filmet, mesét, ami kedves, humoros, érzelmes. A lényeg, hogy valami hasonlóan intenzív, DE pozitív tartalmű élmény legyen, amennyire rossz/negatív volt az! Semmiképp ne beszéljenek arról a filmről, ne idézzék fel újra és újra a félelmet keltő dolgot! Sok mást nem tudnak tenni, így rövidesen ki kell "aludnia" a rémségeknek! Ha lehet, próbálják kontrollálni a gyermek vizuális élményeit! Ha nem múlnak a rémálmok, keressenek fel egy szakembert személyesen!

picike08 2014-06-22 22:36

Tisztelt Majsai Úr!
Nekem a 6 éves lányom félelmeivel van "problémám" !Hozzá kell tennem hogy lányom 4 éves kora óta tikk-el, hol folyamatosan hónapokig hol pedig 1-2 hónapra teljesen elmarad de ahogy valami olyan történik vele ami feszültséget okoz benne újra kezdi.A lényeg most éppen egy ronda hajléktalan férfitől fél a faluba, akibe sajnos úton útfélén bele botlunk.És látom rajta a félelmet ,nem lehet ilyenkor megszólalni szinte már sokkos állapotba kerül tőle !Próbáltam én már mindent ,hogy megértessem vele hogy csak szegényke ronda de még nem bántott senkit ,mindenki jön megy mellette ,irtam már neki mesét is róla.
Már az is eszembe jutott hogy nem kellene annyira megválogatnom a meséket amit nagy ritkán nézhetnek ,de a másik lányomba nincs félelem/4 éves/ így nem gondolom, hogy azzal lenne a gond hogy a nem engedem meg nekik ,hogy agresszív mesét nézzenek .
Tudna nekem valami tanácsot adni ,hogy segítsek neki a félelmeit leküzdeni?
Előre is köszönöm!!

2014-06-24 08:44

Kedves Picike08! Először is a tic egy még igazából "fel nem fejtett" probléma, a hátterében idegrendszeri és lelki okok is lehetnek. Kezelésére legjobb módszerek a lazító-, ill. mozgástréningek, figyelem/koncentráció gyakorlatok. Azt írja, hogy hosszabb ideig is "szünetel". így feltételezhető, hogy válaszként jelentkezik Kislányánál, valamilyen intenzívebb lelki történés, vagy esemény hatására. Ebben a korban gyakran előfordul, általában "kinövik" a gyermekek! Jelen esetben egy konkrét félelemről van szó, ami - mint látvány-élmény - elkerülhető! Szerintem nem beszélgetni kellene róla, hanem - lehetőség szerint! - ténylegesen elkerülni a férfit. Minnél többet beszélnek róla, annál jobban mélyül a szorongás, hiszen olyan helyzetben is felidézik a rossz élményt, amikor valójában nem is látja a gyermek. A mesék megválogatása - egy ideig! - szülói döntés kérdése,hiszen a gyermekközösségek "módosítani képesek" szándékainkat! ugyanakkor a sokszínűségük sokszor lehetőséget ad arra is, hogy olyan élet- és konfliktushelyzeteket dolgozzon fel a gyermek, amiket a valóságban inkább elkerülne. Természetesen Ön ismeri a legjobban a Gyermekét, így azt is íön tudja, hogy mi okozna esetleges "sérülést" neki, azt persze kerüljék! Tehát: kerüljék a "látványt" és a "túlbeszélést" egyaránt!
Üdvözlettel: Majsai L.

Internet Függőség 2014-05-30 11:09

Arról szeretnék érdeklődni, hogy Ön szerint egy fiatal gyermek esetében mit tart normálisnak internet és tablet - telefon használat esetében? Egy 5. fiú hétvégente egész nap (értse: reggeli utántól egészen lefekvésig) szeretne tabletezni, chatel-ni, játszani.
Nem az én gyermekem, csak két hetente látom két napra (párom kisfia) de ez a net-tablet-chat függősége aggaszt, és az érdekelne, egy szakember mit tart normálisnak, mennyi lehetne engedni? Teljesen elzárni nem akarnám, de látom már a függőség komoly jeleit, (haragos és sértődött, ha megkérjük, hogy ebédre hagyja abba) és mivel nem velünk él, nem nagyon tudunk mit csinálni vele míg nem velünk van.
Próbáltam vele beszélni, de nem hallgat rám, lepereg minden ész érv.

2014-06-01 17:45

A függőség, az egy komoly diagnózis, úgyhogy bánjunk vele óvatosan! Borzasztó nagy probléma manapság az, amiről ír! Sajnos egyre kisebb gyermekek (4-5 évesek) kezdenek az elfogadhatónál több időt szentelni a kor ezen "vívmányainak"! A "normális" kifejezést nem szeretem, mert az szinte mindenkinél mást jelent. Az biztos, hogy ha összefüggően szinte egy teljes napot tölt ezzel a gyermek, az káros lehet az egészségére és pszichés működésére!/fejlődésére is! Az szintén komoly gond, ha a láthatások idejét is ezzel tölti, de ezen Önöknek, legfőképp az apukának is el kellene gondolkodni! Olyan közös programokat kellene kitalálni és végigcsinálni (szerencsés lenne a kisfiúval együtt tervezni ezeket!), amelyek mellett/közben "eszébe sem jutnak a "kütyüi"! A mai gyermek életéhez hozzátartoznak ezek az eszközök, eltiltani őket tőlük nem érdemes, és NEM IS KELL!!!!,DE következetesen betartott/betartatott szabályok közé kell szorítani! (ez nem kis harc tudom - nekem is 2 fiam van, akiket szintén nem kerül el a "kórság" veszélye! - de nekünk kell "erősebbnek" és kitartóbbnak lennünk a "korlátozásban"! Azt szoktam mondani, ha a szabadidős tevékenységek "palettáján" egy-egy színként ott vannak a "kütyük", az rendjén van! A baj, ha más színek NINCSENEK RAJTA? tehát rakjunk fel még néhány más "lehetőség-színt" arra a "skálára", tegyük azokat is vonzóvá, de LEGFŐKÉPP CSINÁLJUK VELÜK EGYÜTT!...higgye el erre is "rá bírnak szokni"!!!!!!!! Még valami, "az ész érvekkel" nem sokra megy, mert azokra kész válaszaik vannak (sokszor "ész érvek" azok is!!!..és az érzelmi érveket/ráhatást javasolnám! "Elég" csak olyan együttléteket felajánlani és VÉGHEZ VINNI", ami valódi örömet, sikert hoz a kölyköknek! EZ PERSZE NEM KÖNNYŰ!!!....de szülőnek lenni sem az!!!!! Utolsó tapasztalat: a "kütyük": PÓTSZREREK (sajna olyanok, mint a drogok!), de elsősorban a szülők figyelmét - törődését - "idejét" - szeretetét "pótló szerek!!!!!!
Üdv M.L.....egy apa

Mary 2014-05-24 12:46

Kedves Majsai Úr!
Ahogy olvasom a válaszait, nagyon szimpatikus ez a szociális érzékenység egy férfitól. További sok sikert kívánok! Üdvözlettel: Mary

2014-05-24 18:43

Kedves Mary!
Köszönöm szépen...egyrészt, hogy olvassa válaszaimat (megtisztelő!), másrészt, hogy női "szemmel" teszi ezt! Igyekszem - bár nemtől függetlenül! - figyelemmel és - minden bennem "leledző" - érzékenységgel megírni azokat! Tisztelettel: M.L.

Pocok 35 2014-05-14 21:55

Tisztelt Doktor Úr!
Lehet hogy furcsa kéréssel fordulok Önhöz:
Fiatal 35 éves egészséges nő vagyok, azonban évek óta van egy dolog amivel sehogy sem jutok dülőre.
Elképzelhető hogy lelki okok ill. mentális bizalmatlanság miatt vannak a párommal együttlétkor problémáim?
Élvezem az együttléteket de a végkifejleti "öröm" részemről elmarad.
Nem szeretném ha a kapcsolat erre rámenne.
És semmi más fizikai vagy vágybeli problémát nem érzek.
Válaszát előre is köszönöm.

2014-05-15 21:12

Kedves "Pocok 35"! IGEN, elképzelhető, hogy lelki okai vannak az "öröm" elmaradásának! A "mentális bizalmatlanság" kifejezést sajnos nem igazán tudom értelmezni! DE az orgazmuskészség - az esetek legnagyobb részében! - inkább az együttlét "technikai" problémája, ill. anatómiai eredetű! Ám mindezeket a "hátrányokat" leküzdhetik néhány dologgal: Fokozattabb (kölcsönös) figyelem egymásra, "irányító segítség,(erogénzóna-GPS)" az Ön részéről a párjának, változatosság a pózokban, színesebb körülmények az együttlét helyszínét tekintve... A bizalom pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a fentieket együtt megvalósítsák. Ha nem akarja, hogy "rámenjen a kapcsolatuk", elsősorban őszintén és nyíltan kellen beszélniük erről a tényleg komoly problémáról!!!!! Tehát kezdje egy alapos önvizsgálattal, aztán nyílt beszélgetés, majd a "tanítási-tanulási" folyamat....aztán - remélhetőleg! - közös "végkifejleti öröm"!!!! Sok sikert kívánok Önöknek!

Hegyi Katalin 2014-02-24 17:38

Elvált szülők gyermekeként adott egy 4. osztályos kislány. Nem különösebben jó tanuló. Kínlódva, megcsinálja a feladatait, sok hibával dolgozik, és nem hajlandó együtt működni, ha felajánljuk, hogy oldjuk meg együtt a feladatot. Mindent jobban tud felkiáltással elvonul, hogy nem vagyok hülye, ezt már tudom. Mégsem tudja.
Nagyon szeret feleselni, okoskodni, felnőtteket kioktatni. Mindenhez kérés nélkül hozzászól, ha rászólunk, nincs szégyenérzete, vállat von és nem érti, hogy mi a problémánk. Nem ad a felnőtteknek tiszteletet, nem érti, hogy neki miért nem "jár" az, ami pl. felnőttnénk nekünk. Mindenkinél mindent jobban tud. Ha rászólunk, nem , hogy abbahagyná és magába szállna, de még büszke is, hogy az övé az utolsó szó.
Ha valaki nem úgy csinál valamit, amit ő akar, megsértődik és elviharzik.
Tehetetlen vagyok vele, nem tudom mit csináljak. A tisztelet és az illem egyszerűen nem létezik a szótárában. Nem is érti, hogy mit kérek tőle ezen szavak alatt.

2014-02-25 22:30

Ne haragudjon rám Katalin, de miután többször végigolvastam a levelét, a legelső érzéseim alapján csak 4 szót íratm volna válaszként: "Szeresse jobban, vagy másként!"...aztán meg, hogy a Kislánya viselkedése REAKCIÓ ÉS NEM AKCIÓ, magyarul: vagy valami sérelem, vagy bizonytalanság, vagy csalódás...miatt "felel" így önöknek, a világnak...meg itt van a kamaszkor, és valószínűleg egy feldolgozatlan válási-trauma is!? Nem "felmenteni" akarom a gyermekét (hiszen nem is tartom bűnösnek!), de szerintem Ő legalább annyira szenved - még önmagától is! - mint önök, tőle! Segtséget kellen kérniük, az ő részére, egy kollégától! Véleményem szerint egy gyermek szótárában azok a szavak találhatók meg, amit az őt körülvevő felnőtt-világ "beleír", amit megért és elfogad!!!! A tisztelet és az illem nem MEGtanulható, hanem ELtanulható, segítsék meg ebben! Magyarázzák el pontosan, hogy mit várnak tőle, adjanak neki időt a "tanulásra", és erősítsenek meg benne minden apró sikert....persze, jelezzék azt is, ha "tévúton jár", vagy nem "dolgozik eléggé az ügyön"!!!!...és "Szeresse jobban, vagy másként!", akkor is, ha néha nem könnyű!?

Anyucika 2014-02-19 16:05

Tisztelt Majsai László!
Teljes elkeseredésemben írok önnek. Nagy fiam 11 éves és azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt időszakban nagyon sokat hazudik. Nem értem miért, hiszen mindent meg tudtunk eddig is beszélni. A hazugság most odáig fajult, hogy nemrég olyan dolgokhoz nyúl hozzá, vesz el ami nem az övé, hanem a miénk felnőtteké, vagy a testvéreié. Két kisebb testvére van ők szintén fiúk. Próbáltam már többször is leülni vele, "elbeszélgetni" a dologról, de szinte meg sem hallja amit mondok. Próbálta a férjem is mint férfi a férfival...nem sok sikerrel. Kérem adjon tanácsot mit tehetnék, hogy visszaálljon a bizalom, mert így már nem tudom mikor hihetek és mikor nem a gyereknek.

2014-02-21 19:48

Kedves "Anyucika"! A hazudozás, ebben a korban, egy olyan pótcselekvés aminek hátterében több minden lehet: pl.: félelem egy súlyosabb büntetéstől, erős szégyenérzet, valami "titok", amit a hazugság "fedez"...de lehet tényleges bizalomvesztés Önökkel szemben?!Ha az "elbeszélgetés" nem segít,akkor próbálja meg azt, hogy "csak" reagál a hazugságra, csak azt fogalmazza meg, hogy tudja, hogy a gyermek nem mond igazat és ez bántja/sérti Önt. Lehet, hogy figyelemfelkeltés miatt csinálja, vagy valami testvérkonfliktus van a háttérben? Az igazi okot kellen megtalálniuk/kinyomozniuk, azt kell kezelni, vagy megszüntetni, akkor megkezdődhet a "visszaállítás"!...azt gondolom, hogy Önnek, mint édesanyának tudnia/éreznie kell, hogy Kisfia mikor mond igazat és mikor nem, erre nincsenek "technikák"!
"Nyomozzanak", találják meg a valódi okot, ha megvan írjanak újra, majd "áttanakodjuk"! Üdvözlettel: M.L.

kata 2014-02-01 15:27

Tisztelt Szakértő, kedves Majsai László !
Nagy örömmel fedeztem fel véletlenül az arcképedet.
Életrajzodban említed a képesítés nélküli pedagógus időszakodat . Én is a Petőfiben tanítottam nyugdíjaztatásomig. Sőt, Veled együtt táboroztattuk a gyerekeket.
Sokat emlegetem azóta is az "in Ungarn FAHÉJ " meg a "nirázdmá" kifejezéseket.
Remélem, jól vagy, jól vagy-tok.
Édesanyádat néha szoktam látni, de nem beszélgetünk, szerintem tán azt sem tudná, ki vagyok.
Minden szépet és jót kívánok sok szeretettel:
Duboczky Katalin
(akkoriban tán Bittera Lajosné ? )

2014-02-11 20:47

Szia Kata!
Persze, hogy emlékszem Rád....a táborra nem kevésbé! Legendákat mesélek róla én is!!! A "Na ja bitte!"- mondatra is, amit mindenre mondtam....amíg faképnél nem hagytak! Néha - ha előkerül - röhögve nézegetem a fotókat, amiken a jelmezbálon vagyunk láthatóak (Péter, mint pasa, és, mint párizsi örömlány?!)
Neked is minden Szépet és Jót!!!!!! Puszi "Lacibá" P.s.: és Kárcsikára emlékszel, na ő is legenda a Családomnak

Eugéniax 2014-01-31 09:03

Tisztelt Szakértő!
Az én kislányom hamarosan betölti a 10. életévét, de problémánk van a bevizeléssel. Pontosabban, korábban már voltunk pszihológusnál az ágybavizelés miatt, kapott gyógyszert. Egy ideig jó volt, de ez már évekkel ezelőtt történt. Ki lett zárva a szervi probléma, ott minden rendben volt. Már nem pisil be gyakran, de még mindig előfordul, főleg az iskolai hónapok alatt. Nagyon érzékeny kislány. A családi háttere is biztos, nyugalom van itthon, úgy hogy nem értem mi lehet a probléma. Gyakran beszélgetünk, figyelünk egymásra. Viszont most ott tartok, hogy nem tudom, hogy hogyan segíthetnék neki. Szivesen aludna osztálytársánál, de így nem mer. Kérem mihamarabbi válaszát. Egy aggódó anyuka

2014-02-11 20:59

Kedves Anyuka!
A bepisilés - ha a szervi problémákat kizárták a vizsgálatok! -, egyértelműen lelki eredetű problémák jele. Valami olyan gondja lehet a Gyermekének, amiről nem beszél, nem dolgozott fel, nem "engedett el", de az is lehet, hogy nem is értelmezett...így LÁTSZÓLAG "ok nélkül" is előfordulhat. Az, hogy Ő maga is problémának éli meg, a "gyógyulás" szempontjából kifejezetten segítő szempont! Viszont külső szakember bevonása nélkül nem hiszem, hogy tovább tudnának lépni! Így azt javaslom, hogy haladéktalanul keressenek fel egy Kollégát, a valódi ok/okok feltérképezése érdekében!!! Ehhez személyes találkozások szükségesek, levélben sajnos nem tudok segíteni!

Mariann 2014-01-30 13:11

Tisztelt Szakértő!
Azért fordulok önhöz, mert kezdek aggódni a kislányom miatt. Március közepén betöltötte a kétéves kort, azonban még nem szólalt meg. Van hangja, gügyög és olyan, mintha kitartóan magyarázna, értelmes szavakat azonban még nem hallottunk tőle. A védőnő szerint talán nem hall jól, ezért hallásvizsgálatra küldött minket. A kicsi azonban szerintünk jól hall, a nevére is hallgat, táncol, telefonról zenéket válogat magának. Tévét is néz, hallgat.
Minden másban teljesen egészséges, ezért kezdtünk el aggódni. A fiam sokkal hamarabb kezdett el beszélni, és mindent ugyanúgy csináltunk akkor is, mint most. Mi lehet az oka, hogy nem szólalt még meg? Szülőként mit tehetünk, hogy valahogy segítsük a fejlődési folyamatot? Milyen játékokkal, képzéssel, módszerekkel lehetne segíteni neki?
Várom a válaszát!
Mariann, egy aggódó anyuka

2014-01-30 13:19

Kedves Anyuka!
Az általad leírt jelenség oka több minden lehet. Elengedhetetlen elsőként a szervi illetve egészségügyi problémák kizárása (hallás, beszédszervek fejlettsége, állapota, esetleges agyi, idegrendszeri sérülések), hogy ezután - természetesen szakember bevonásával (logopédus, pszichológus, fejlesztőpedagógus) - megkezdődhessen a kislány beszédfejlesztése.
Az jó kiindulás, hogy a gyermek érti a beszédet, kéréseket, utasításokat végrehajt, feladata szerint "használja" a hallását, amikor zenét hallgat és láthatóan élvezi azt. Az is pozitívum, hogy próbálja megértetni magát, hogy sajátságos "babanyelven" kommunikál a környezetével. Ezekkel a tényekkel kizárható jó néhány feltételezhető diagnózis, olyan is, amely a súlyosabbak közül való.
Nézzünk két lehetséges okot - természetesen a teljesség igénye nélkül:
1. Lassabb ütemű beszédfejlődés
Vannak gyermekek, akik fejlődési üteme a kortársaihoz képest lassabb, de az is előfordul, hogy a különböző részterületek tekintetében (mozgásfejlődés, értelmi fejlődés, szociális érettség, szobatisztaság) saját érési folyamatait tekintve sem egyenletes. "Az én okos gyermekem, már épít, egyedül eszik, de még mindig nem beszél!" - hallhatjuk egy-két szülőtől. És igen, ez lehetséges, sőt hétköznapi jelenség.
2. Megkésett beszédfejlődés, illetve afázia
Ennek hátterében a beszédszervek működési elégtelenségei (orrmandula, lenőtt nyelvfék, "nyelvbénulás"), ill. lélektani gondok is lehetnek (traumák, kevé, vagy szegényes kommunikáció a környezetében, megfelelő érzelmi biztonságérzet hiánya stb.).
Hogyan segíthetjük gyermekünket?
Beszéljünk hozzá sokat. Először vonjuk magunkra biztosan a figyelmét, és alakítsuk ki a szemkontaktust! Meséljünk neki, de ne csak esténként! Mondjunk neki ritmikus szövegeket (versikék, mondókák), beszélgessünk vele a napi teendők közben is (főzés, vásárlás, házi munkák)! Próbáljuk megérteni a "babanyelvi kifejezéseit", de mi sohase használjuk. Jelezzük, hogy értjük, amit mond, de rögtön mondjuk ki annak közérthető alakját is! Kövessük a szakemberek tanácsait, végezzük az általuk előírt, otthoni gyakorlatokat "rendületlenül", de sohasem kierőszakolva azt a gyerektől, mert az ellenállást válthat ki belőle! És nem csak a fejlesztő gyakorlatokkal szemben.
Ami a legfontosabb, hogy igyekezzünk türelemmel, elfogadással, szeretettel fordulni hozzá. Foglalkozni vele, hiszen a kommunikációs zavarok miatt feltehetően sok benne a szorongás, elkeseredés,vagy düh, ami amúgy is nagy teher a számára.
Üdvözlettel,
Majsai László