Majsai László pszichopedagógus

Szakértőnk hivatása a kamaszok, szenvedélybetegek, kapcsolati problémákkal küzdők, iskolai nehézségektől szenvedő gyermekek megsegítése.

1982-85 között közalkalmazottként dolgoztam műtősként, szülészsegédként, műtéti másodasszisztensként és képesítés nélküli pedagógusként is. 1985-89 között a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola nappali tagozatán végeztem oligofrénpedagógia-pszichopedagógia szakon, kitüntetéses oklevéllel. Főiskolai éveim alatt képzettséget szereztem még a "Családgondozás mint szociális gondozói tevékenység", valamint a "Hivatásos pártfogói és utógondozói tevékenység" területein is.

Jelenleg a gödöllői Egyesített Pedagógiai Szakszolgálat munkatársa vagyok. Rendszeresen vezetek tréningeket és trénerképzéseket. Vállalok szülő-, család- és párterápiákat. Oktatási-nevelési intézményekben tartok ismeretterjesztő előadásokat, illetve tematikus beszélgetéseket pedagógusokkal és szülőkkel-nevelőkkel egyaránt.
Boldoggá tesz, ha együtt lehetek azokkal, akiket szeretek, a színház, az élő természet csodálása, az autóvezetés, találkozás és beszélgetés olyan emberekkel, akikkel jó ezeket csinálni, zenét hallgatni vagy a csöndet, enni-inni és mindemellett sokat nevetni és nevettetni.

E-mail címem: majsailaszlo@gmail.hu

Kérdezd a szakértőt!
Figyelem! A kérdés és a válasz nyilvános lesz. Olyan becenevet adj meg, amely alapján nem lehet azonosítani, mert a kérdésed mellett ez a név fog megjelenni.
Nem kaptál választ a kérdésedre? Ne keseredj el, inkább olvasd el a korábbi válaszokat. Lehetséges, hogy korábban már valaki ugyanazt megkérdezte, amit te is. Számtalan megkeresés érkezik a Life.hu szakértőihez, akik megadott szempontok alapján döntenek arról, mely kérdésekre válaszolnak. Megértésedet köszönjük!
Írd be a mezőbe a képen látható kifejezést:
PANNI 2015-03-15 18:27

Igaz- e az az állítás, hogy mindaddig amíg maga a szenvedélybeteg el nem határozza, hogy szakít a szenvedélyével, bármit tehet a környezete a családja, eredményt nem ér el ?

2015-03-15 20:56

Kedves Panni! Közel 20 éve próbálkozom a szenvedélybetegségek megel?zésével, szenvedélybetegek megsegítésével és ez a tapasztalat arra tanított, hogy elfogadjak néhány igaznak "t?n?" állítást: 1. a szenvedélybetegek sikeresen, csak magukat tudják "gyógyítani", ez küls? segítséggel persze sokkal könnyebb!!!!, 2. csak annak lehet segíteni, aki kéri és elfogadja a segítséget 3. a szenvedélybetegség alapvet?en rossz döntések sorozata, a szakítás melletti döntést is a betegnek kell meghoznia, 4. a szenvedélybetegségek tulajdonképpen egészségkárosító pótcselekvések, amiket az egészségre ártalmas pótcselekvésekkel lehet "kiirtani". Egy dolgot biztosan tehet a család: ott áll a beteg mellett, er?t ad neki a döntéséhez/elhatározásához (úgy, hogy nem dönt/határoz helyette, még ha szinte elviselhetetlennek érzi is a helyzetet. Figyelemmel, elfogadással (ha megértéssel nem is?!), türelemmel... n? az esély, DE bevált módszer, vagy tuti tipp nincsen!!!...még egy gondolat, keresni kell egy "csatornát", amivel megközelíthet?vé tehet? a beteg, vagy legalább egy embert, akivel egyáltalán szóba áll (sajnos sokszor nem családtag!!).

h?zass?g 2015-03-13 14:18

Tisztelt Uram!
Az én feleségem nem szereti a szexet, ami nekem gond. Azt mondja, hogy nem érti, hogy az Isten hogyan teremthetett ilyen undorító dolgot...ezzel magára az aktusra, és a ondóra is gondolt! 30 éves vagyok, ? 29, 10 éve vagyunk együtt, 6 éve házasok! Amikor szeretkezünk, akkor sokszor nem is élvezem, mert úgymond miattam csinálja, és ezért nem lesz benne érzelem a részér?l! Esetleg van valami ötlete? Köszönöm!

2015-03-15 21:08

T. Kovitami! Azzal kezdem, hogy szerintem a szakért?társaim közt többen is vannak, akik ehhez a problematikához jobban értenek, írjon Nekik! DE véleményem azért van: el?ször is ez igen komoly probléma egy párkapcsolatban, semmi esetre sem olyan, ami felett "át lehet lépni"!, ugyanakkor, valószín?leg nem most vált ilyenné a felesége viszonya a testi szerelemhez(10 év alatt már rég orvosolni, vagy elfogadni kellett/lehetett volna a helyzetet). Tehát - ha már kissé késve is! - , de egy kis "oknyomozás nem ártana!!!! A legfontosabb az lenne, ha Önök, egymással beszélnének nyíltan és ?szintén err?l a gondjukról, de szerintem elengedhetetlen egy küls? szakember bevonása, ha tényleg "gyógyulni" akarnak. Az, hogy a felesége Ön miatt "csinálja", az azt jelenti, hogy még fontosnak tartja a kapcsolatukat, így valószín?, hogy nem fog ellenkezni a küls? segítség bevonása vonatkozásában!

Valaki 2015-01-13 12:30

Természetesen elolvastam és meg is értettem, hogy az ezen a fórumon feltett kérdés és az arra adott válasz "nyilvános" lesz!
Ennek ellenére megkérdezem, van e lehet?ség arra, hogy az Önnek feltett kérdésem és az esetleges válasza csak kett?nk számára legyen "nyilvános?".
Tisztelettel: Valaki

2015-01-14 07:34

Ha a majsailaszlo@gmail.hu - ra ír, úgy kett?nk közt marad!

Anti 2015-01-11 14:21

Tisztelettel kérdem a Kedves szakért?t , tudna-e segíteni?
Tanár vagyok, fels? tagozaton tanítok id. nyelvet. Mit lehet csinálni azzal a gyerekkel, aki állandóan zavarja a tanórát.? MÁR MINDENT MEGPRÓBÁLTAM! (Jó szót, beszélgetést, korrepetálást, dícséretet, , szül?ket, intelmet, osztály el?tt, 4-szemközt, plussz-feladatot, differenciálást, stb. stb.)
Kérem írjon nekem. Köszönettel: Anti

2015-01-11 18:06

Kedves Anti! Nem valószín?, hogy az Ön által próbáltakon kívül lehet/ne bármi mást tenni! Ki kellene deríteni, hogy nem szenved-e a gyermek, valami részképességzavarban, vagy nem ADHD-s e (akkor felmentés is szóba jöhetne), van-e másik kollégával, vagy más tantárggyal szemben is ilyen ellenállása a gyereknek?! Ha nem, akkor próbáljon meg T?LE - akármilyen furán hangzik is!!! - segítséget kérni a probléma megoldására (nekem ez már sokszor bejött!!!!!)...azt is érdemes lenne kideríteni, hogy nem Önök közti, személyes konfliktusról, ellenszenvr?l van-e szó, mert azt is másképp kell kezelni (de ezt biztosan Ön is tudja!). A kissé kevéske konkrét információ alapján, ennyi jutott eszembe! Üdvözlettel: M. László

T.I.L?szl? 2015-01-04 02:35

Tisztelt Uram!
Drogfügg? vagyok. Marihuana. Nem rég multam 21 éves. KB 17 éves korom óta nyomom a cuccost. A lényeg. Szeretném lerakni. Nagyon sok technikával próbálkoztam. Sokat olvastam utána. Sokat irtam róla... tükör kedvéért. És van amikor fél évig nem gyújtok rá. De visszatér és mindig ?rjít? érzésen kell uralkodnom, hogy csak átmeneti legyen. Úgy érzem amikor nem szívok, folyamatosan telik a "vödör" és néha ki kell üríteni. Jelen pillanatban is ezt a vödröt ürítem, szívok és azon gondolkodom mit tehetnék. Lehet hogy a vödör megoldás az egyetlen? Vagy szimbolikusan egy lefolyót kéne alkotnom, amiben nem gy?lik, hanem szépen folyamatosan leváltja ezt a menekülésem a szürke, unalmas és rettenetesen cinikus világ elöl. Bizom önben. Thank you!!!

2015-01-11 17:55

Kedves László!Úgy gondolom a "lefolyó" a megoldás!!!! DE ne a technikát keresse el?ször, hanem azt a tevékenységet, ami el?zi az unalmát, ami kiszínezi a szürke hétköznapjait! A világ mocskos, cinikus....egy nagy "vödör", de az értelmes és értékes emberek olyan darabjai ennek a szörny? egésznek, akik el?re viszik, akik mozgásban tartják, akik tovább-létre alkalmassá teszik. Szerintem Önnek is ehhez a "csapathoz" kellene tartoznia! Ne meneküljön, ne "unatkozzon", hanem gy?rje le ezt a szenvedélyt azért (is!), hogy tudjon, akarjon :tervezni, alkotni, sikerhez jutni! A többir?l már olvasott eleget!(?) M.L

lilike 2015-01-02 16:33

66 evesen elore hozott nyugdijjal /majd oregsegi nyudijatmenet utan erdeklodni szeretnek hogy bejuthatok e egy olyan otthonban? ahol ep-kez lab emberekkel egyetemben ,,,elek lakom toltom napjaimat. Egy lanyom van kulfoldon el sokat torodik velem de , leszeretnem venni a vallarol a terhet had elje a szabad eletet, ha talalok ilyen otthont kozosseget .Elore is koszonom a cimet vagy a tajekoztatast keves a nyugdijam de valamelyest csak tudnam finanszirozni az osszeget amibe kerulne a elhelyezkedesem Koszonettel egy allando olvasod! Tisztelettel bucsuzom jo egeszseget kivanok es Boldog Uj evet

2015-01-04 12:18

Kedves Lilike! Sajnos kevés információval rendelkezem ilyen jelleg? intézményekr?l, amiket ismerek azok általában ápolási otthonok, ahol inkább megromlott egészségi állapotú, vagy demens id?sek élnek. Az önellátásra képes, kielégít? egészségi állapotú emberek részére inkább apartmanház-jelleg? otthonok m?ködnek (ezek belépési díja, vételi díja milliós nagyságrend? összeg!), amennyiben ez szóba jöhet, úgy ilyenekkel tele van az internet, Budapesten és környékén is sokféle "árfekvésben" találhat! Ha jelenlegi otthonában is képes fenntartani Magát, akkor viszont jó szívvel javaslom a nyugdíjas klubokat és egyesületeket, nagyon sok szépet és jót hallottam róluk, így közösségben lehet,DE a nyugodt elvonulás is biztosított maradna!!! Én is Szép és Mosolygós Újévet kívánok Önnek! M.László

Ramb? 2014-12-24 17:44

Tisztelt Dr. Majsai László!
26 éves fiatalember vagyok, 4 éve küzdök pánikbetegségben.
F? problémám, hogy ez a betegség megkeseríti a szexuális életemet.
Erekciós diszfunkciót okoz. Valamint a szexuális izgalom, fokozza a betegség tüneteit.
Akaratlanul is rágörcsölök a szexre.
A f?bb tüneteim a szexuális együttlét alatt:
Haspuffadás, fokozott verejtékezés, izomgörcs f?leg a hasban, és a herében, székelési inger, hányinger.
Mit tegyek nem akarok ilyen fiatalon lemondani a szexr?l.
Nem akarom elveszíteni e-miatt a 3. barátn?met is.
Üdvözlettel és köszönettel: Rambo

2014-12-25 10:13

Kedves "Rambó"! Levele sajnos "eltévedt"!!!! Ezzel a problémával - a szintén a Csapatunkhoz tartozó - Gy?ri Szilviát keresse meg! Bízom benne, hogy segítségére lesz! Üdv és Szép Ünnepeket kívánok: M.László

Kitti 2014-12-14 17:30

Tisztelt Majsai úr! Az én problémám meglehet?sen összetett. Egyetemre járok +dolgozom is. Sajnos az egyik a másik rovására ment és 3 hónapot adtak a munkahelyemen, hogy találjak egy új állást.34 éves vagyok, óvodapedagógusnak tanulok, de egyre kevesebb kedvvel, mert félek, ha nem lesz gyerekem, akkor vajon szívvel-lélekkel tudom-e ellátni majd a feladataimat. Pedig a gyerekeket nagyon szeretem. A másik problémám, hogy megismerkedtem egy nagyon rendes fiúval, mindenben passzolunk, de még ? szerelmes belém, én sajnos nem, ezért sokat okolom magamat és b?ntudatom van, mert nem tudom mit tegyek? Szeretek vele lenni, szeretem is, mint embert, de ez nem szerelem és ezt ? is tudja. A környezetem meg folyton a gyerekkérdést feszegeti. Már ott tartok, hogy valahova elmenekülök, mert az elvárásoktól egyre feszültebb és szorongóbb vagyok. Ön szerint mit tegyek? Válaszát el?re is nagyon köszönöm! Kitti

2014-12-14 17:34

Kedves Kitti! A problémája tényleg összetett, a végén megpróbálok én is „generális” választ adni?! De el?tte egy-egy gondolat „bajonként:
1. A tanulás és a munka összeegyeztetése nagyon nehéz manapság, leginkább id? és logisztika kérdése. Próbáltam …kínlódtam én is, volt, amit abbahagytam (1!), a többit végigcsináltam! A lényeg: a saját választásunkat/döntésünket, magunk miatt kell komolyan venni!!!
2. A munka: a mai világban – sajnos! – a legfontosabb dolgok egyike az életünkben! …ha nincs, sok minden nincs!!!!!...leginkább – átmenetileg – önbecsülés (ezt pedig nehéz „túlélni”!)! tehát fontos, hogy legyen!
3. Az óvón?ség: hát ebben – ha áttétellel is! – elég sok tapasztalatom van. 3 éve dolgozom 8 különböz? óvodában (cca.: 1500 gyermek, közel 200 leend? kolleginája!)…ezek alapján azt kell mondanom, hogy csodálatos hivatást választott – azt felejtse el, hogy azért veszíti el a kedvét, mert (MÉG!) nincsen gyermeke, ez a „félelem” másról szól!!!! Legyen szíves megtalálni a valódit! Az igaz, hogy sok tekintetben másként viselkednek, reagálnak, kommunikálnak…azok az óvón?k, akik gyermektelenek, DE ez nem min?sít? jelleg? különbségtétel, csak szituatív! A szívvel-lélekkel történ? pedagógiai munkának nem az anyaság, hanem az elhivatottság, a meggy?z?dés, a türelem, a figyelem, az alázat, a kitartás…és nem utolsó sorban (bár igazából „adalékként”!) a gyermekek szeretet az alapja!
4. A „fiúsdolog”: egy mondatba tömörítve úgy jellemezte ezt az embert, ahogyan sokan, sok év párkapcsolat (esetleg házasság) után sem: „nagyon rendes fiú”…”mindenben passzolunk”…”szerelmes belém”!!!!...akkor???? Azt gondolom, hogy a párkapcsolatok alapjának (nagyobb részt!) tényleg kölcsönös szerelmen kell alapulnia, de azt is gondolom, hogy a hosszú, tartós, boldog, kiegyensúlyozott, sikeres…párkapcsolathoz sokkal fontosabbak az „…”-ben foglaltak!!!! Lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy „jelen-id?ben” mit jelent Önnek a fogalom, hogy szerelem…hogy a kamaszkorból (emlékekb?l), könyv/filmélményekb?l származó ideákról beszél-e, vagy az érett n? számára megfogalmazható érzelmekr?l???!!!!...erre még kitérek a végén!
5. A „gyerekkérdést feszeget? környezetr?l”: nem gondolom, hogy Önnek foglalkoznia kellene egy olyan „környezettel”, amelyik nem segít?-megért?, hanem zaklató és bántó!!! Arról tanúskodnak ugyanis, hogy vagy nem ismerik, vagy nem értik a helyzetét…esetleg Önt?!
6. A szorongásról, félelemr?l, menekülésr?l: a szorongása a félelmeit generálja, a félelmei meg a szorongásait, mindkett?t pedig Ön, hiszen a szorongások bel?lünk erednek, a félelmek meg valós dolgok, amiket meg tudunk fogalmazni, határozni!!!!....Ön mit?l fél????...elvárásoktól???.... lesz szíves az elvárásokat saját Magának meghatározni (34 évesen ez már „kötelez?”!!!!), akkor majd nem fog félni t?lük!!!! A menekülés pedig…hát tényleg megoldás?!...CSAK ROSSZ!!!...és persze könnyebb (-nek t?nik, de NEM AZ!), mint szembe fordulni a problémákkal, megoldást keresni, megoldani…és viselni a kudarc, vagy a siker terheit!!!
A „generális” válaszom: el?ször is n?jön fel gyorsan, vegye át a „hatalmat” önmaga és az élettörténései felett! Tervezzen, döntsön, cselekedjen önállóan, a saját érdekei figyelembe vételével! Fogadja el, szeresse, mutassa meg magát! (önismeret, egészséges önértékelés, magabiztosság…). A problémák megoldásához: súlypontozzon, válassza ki a legéget?bb problémát (aztán tovább, mindig 1-et!) tervezze meg a megoldást, „gy?rje le” a gondot, zsebelje be a sikerét (jutalmazza meg érte Magát!) és utána jöhet a következ?….MINDIG CSAK 1-et, sorjában!!! Lazítson, kapja össze Magát, „szakadjon le” az „infatilizáló tényezkr?l”…fel a fejjel….mert csak akkor lát el?re!!!! Sok sikert…szerintem képes lesz rá…ha legalább annyira hisz benne, mint én!!!! Üdv M. László

Betti 2014-12-08 13:52

Tisztelt Majsai László!
A kisfiam éppen 3 éves már 1 éve jár bölcsibe, igaz csak heti 3 napot.Januártól terveztük hogy minden nap menjen.A gondom az vele hogy már 1 hónapja minden reggel ha megyünk a bölcsibe jön a csendes-hangosabb sírás és a "nem akarom" és a vádló tekintet.Minden alkalommal elmondom neki nyugodtan,hogy ez a dolga(hogy játszon és nevessen) és hogy mi is járunk dolgozni és hogy ez a az élet rendje, nap végén újra találkozunk és játszunk és örülünk egymásnak. Heti háromszor 1 órát külön órán is van közösségbe.Hozzá teszem hogy nagyon szeretik és ha megyek érte boldogan játszik.
Mit tehetnék,mondhatok neki, egyáltalán kell-e tennem valamit hogy zökken? mentesebb legyen a minden napos bölcsi?
Lehet csak én látom ezt problémának vagy ez egy id?szak ami elmúlik.
Tisztelettel:Betti

2014-12-08 21:03

Kedves Betti! Szerintem teljesen rendben van, amit és ahogyan mond és tesz! A gyermek akciói és reakciói is természetesek! Az én ?szinte javaslatom, hogy tegyen mindent így ezentúl is! "Csak" türelemre és "színészi képességekre" van szüksége (hogy a Kisfia ne lássa/érezze Önön a "szorongásait"!!!!!), és minden rendben lesz! A gyermekek - mint minden más helyzetben - itt is határokat keresnek! ()-es megjegyzésem: "Amelyik gyermeknek könnyen megy a beszokás, az GYANÚS!!!! Üdv M. László

Ang?la 2014-11-29 09:58

Jó napot!
Mit lehet tenni ha az óvodában panaszkodnak hogy csúnya dolgokat csinál és mond alvás id?ben amit itthon nem csinál 5 éves a lányom és nagyon rossz az óvodában és itthon is eleven de nem úgy mint az oviban! Mondták nekem hogy elküldik sziológushoz mit lehetne tenni? Én már félek bemenni az óvodába hogy mit mondanak róla! amugy is egy fius kislány mindenen nevet STB Óvón?k szerint!

2014-11-30 13:50

Kedves Angéla! Az, hogy egy gyermek másként viselkedik az óvodában, mint otthon, az természetes, hiszen két különböz? élethelyzetr?l, környezetr?l, értékrendr?l, elvárásokról....van szó! A legtöbbet azzal segíthet a Kislányának, ha ezeket a különböz?ségeket igyekszik tompítani. Az óvón?kkel megbeszéli, hogy milyen, szabályok, "törvények" vannak az oviban, amelyeket otthon is alkalmaznak. A gyermek számára érthet?, általa elfogadott szabályok, és azok következetes betartatása a legnagyobb támasz egy kisgyermek számára!!!!! Fontos lenne a nyomára jutni, hogy történt-e valami vele mostanában, vagy van-e valami olyan problémája, amit nem sikerült meg/feloldani! Ebben viszont tényleg egy szakember tud leghatékonyabban segíteni, úgyhogy keressék fel a helyi Nevelési Tanácsadót!!!!! Üdvözlettel M.L.

anis 2014-09-26 15:15

Tisztelt Majsai Úr!
Az elmúlt id?ben olyan álmaim vannak, amelyek er?s érzelmi töltettel rendelkeznek. Nagyon dühös vagyok bennük, az a düh, aminél az ember úgy érzi, hogy a szája, szemei , mozdulatai kevesek ennek kifejezésére. Ott van benn,nem tud kitörni. Mindig olyan álomban jön el? mikor a párom egy másik lányt választ helyettem vagy megcsal. Ezeknek az álombeli félelmeknek van alapjuk, ugyanis a legels? „kapcsolatomban” az illet? megcsalt a lakótársunkkal és mivel többen éltünk együtt kezd? egyetemistaként, még egy fél évig velük is kellett laknom. A pénz miatt nem tehettem meg a költözést. A mostani párommal két és fél év után összeköltöztünk. ? mikor kb. 1 évesek lehettünk, lebukott, hogy chatelt egy lánnyal és engem letagadott.
A legels? kapcsolatomban nem fejeztem ki amit éreztem. Mintha túl kicsi lettem volna egy ilyen nagy érzelem kiadásához. Mit gondol, ez a düh/frusztráltság innen jöhet? Mit tehetek azért, hogy feldolgozzam, elmúljon?
Köszönöm szépen a segítséget!

2014-09-28 13:42

Kedves Anis! Az álmok - leginkább! - azokat a feszültségeket/problémákat/szorongásokat idézik fel, vagy hozzák felszínre, amik éber állapotunkben is komolyan foglalkoztatnak minket, de nem kerülnek feldolgozásra, elvezetésre, elengedésre. A félelem-féltés-féltékenység problémakör felt?n?en sokat "kínozza" Önt, ezért az álmok (meg persze a valós történések - megcsalatás! - "elengedetlensége". Tudnia kell, hogy a "zöld szem? szörny", a féltékenység leginkább ott szedi áldozatait, ahol bizonytalanságra, bizalmatlanságra talál!!! Lehet, hogy Önben nibcs kell? bizalom egy párkapcsolathoz...vagy saját Magában nem bízik meg eléggé! Ha jobban ismerné és felvállalná Magát és az érzéseit, s?t ez utóbbiakat ?szintén meg is mutatná, kevesebb gondja és fájdalma, de leginkább dühe lenne ezen a téren!!!! Az ember nem "kötéllel" (csak velem légy, tudnom kell mikor hol vagy , kivel és mit csinálsz...), hanem bizalommal és a Másik egyéniségének, szuverenitásának ("részleges magánéletének") elfogadásával és tiszteletben tartásával "verheti láncra" a szerelmét! A párkapcsolat halálokai: ha birtokolni, vagy uralni akarom a másikat!!!!...és, hogy mit tehetne???...talán adjon esélyt leend? partnereinek arra, hogy szorongások nélkül szerethessék Önt! Feldolgozni meg már nem kellene a múltbálieket, "egyszer?en" engedje el!!! Üdv: M.László

Kriszta 2014-09-10 20:24

Tisztelt Majsai Úr!
Véleményére vagyok kíváncsi a következ?vel kapcsolatban. 27 éves n? vagyok, és egyre csak azon veszem észre magamat, hogy semmi nem motivál, minden mindegy. Munkámat egyre hanyagabbul végzem, bemegyek várom hogy vége legyen a napnak, hazamegyek és nem csinálok érdemben semmit. Így telnek a hetek/hónapok. Reggelente alig bírok felkelni, iszonyatosan lusta vagyok mindenhez. Régebben elég sok olyan dolog foglalkoztatott/érdekelt amik mostanában egyáltalán nem kötnek le. Baráti körömmel egyre inkább lazítok a viszonyon mert nem nagyon tudom ?ket "elviselni". Párkapcsolatom évek óta nem volt. Azt érzem hogy egyre közömbösebb vagyok mindennel szemben, érzem hogy nem jó irányba haladok. Ön szerint ilyen helyzetben mi lenne a fejtisztító pofon? Válaszát el?re is köszönöm.

2014-09-11 11:41

Kedves Kriszta! Tetszik a "fejtisztító pofon" kifejezés, mert alapvet?en tényleg erre lenne szüksége!!!!!! Ugyanis minden fejben d?l el, mint a brégi bölcsesség is mondja! Nem ír semmi konkrét negatív élményt, vagy történést az életében, ebb?l két dolog látszik biztosan: magányos (mert azzá teszi Magát!) és elkeseredett (mert eljutott az önsajnálat állapotába). Javaslatom: szedje össze azokat a dolgokat, amiket még soha nem csinált, de nagyon szeretett volna, ha ez olyan is, ami elérhetetlennek, megvalósíthatatlannak t?nik is!!!! Válasszon ki egyet bel?lük és t?zze ki célként, rendeljen alá ennek a dolognak minden olyat, ami nem tartozik a "létfenntartásához", és minden energiáját, idejét, érzéseit szentelje a sikernek! Változtassa meg a külsejét (vágassa le és festesse zöldre a haját, járjon olyan ruhákban, amiket eddig sosem mert felvenni, pedig tetszett Önnek...vagy a szabadidejét használja másképp(festés, sport, tanulás, kirándulás/világjárás, sárkányrepülés, vagy kutyatenyésztés, virágtermesztés, receptkönyv-írás, csipkeverés...bármi - a példáim csak "légb?l kapottak"! -. A lényeg az, hogy ismerkedjen össze egy "Új Krisztával", akivel másoknak is érdemes lesz megismerkedni!!! Tehát lazítson/lazuljon, ne várjon mástól segítséget, segítsen Magán!!!!! A munkájára meg vigyázzon, mert at manapság nagy Kincs!!!!...hát ennyi a véleményem, de leginkább az, hogy értékelje többre Magát, hogy a környezete is értékesebbnek lássa!!!!! Üdv M.L.

Szandra 2014-07-11 16:50

Tisztelt Majsai Úr!
Válaszát köszönöm.
Úgy gondolja hogy a gy?löletb?l is van visszaút?
Amikor már az ember a legcsúnyább szavakkal illeti a másikat és mind a ketten más utakon járnak?
Akkor is van még értelme a párterápiának? Szeretném ha a gyermekem harmonikus családban n?ne fel, de egyre nagyobb kétségeim vannak a fel?l, hogy nálunk még ebb?l az ön és egymást pusztító kapcsolatból valami.

2014-07-11 20:09

Kedves Szandra! NEM! Nem gondolom! Pont azért írtam Önnek, hogy csak akkor van értelme, HA MINDENKI UGYANAZT AKARJA! Szerintem az Önök esetében már NINCS visszaút! Arra kellene id?t és energiát fordítaniuk, hogy a lehet? legkevesebb további sérüléssel engedjék el egymást. A párterápiát olyan vonatkozásban említettem, ha közös szándékuk lenne a jobbításra?!...mert véleményem szerint akkor is csak küls? segítséggel juthatnának sikerhez!!! M.L.

Hallo 9.11 2014-07-08 22:09

Kedves Majsai László!
Mostanában igen intenzív dühöt és frusztrációt élek meg, amelyet nem tudok hogyan levezetni. Ennek kapcsán kérem a segítségét.
Huszonéves egyetemista lány vagyok, az iskola mellett munkával tartom fenn magam. A kett? együtt viszont nagyon soknak bizonyul. Nyitott, optimista, extrovertált fiatalnak gondolom magam, nagy a szociális igényem, de az elmúlt egy évben sem id?m, sem energiám nem volt ápolni a kapcsolatokat. Napi másfél óra szabadid?m van, ilyenkor jut id?m kicsit olvasni, vagy naplót vezetni, de arra, hogy kikapcsolódjam, és feltölt?djem, sajnos már nincs kapacitásom. A legnagyobb nehézség, hogy a környezetem radikális helyzeteket teremt számomra. Vagy minden sikerül egy adott id?szakban, vagy minden téren kudarcélmények érnek. Így azt érzem, folyamatosan er?snek kell lennem, különben elveszek. Így aztán epekedve nézem azokat a barátaimat, akik fesztiválozni és nyaralni mennek. Aztán gy?röm magamba a frusztrációt.
Ön mit tanácsol?

2014-07-11 12:14

Kedves Veronika! A düh és a frusztráció egymásból fakadó és egymást generáló dolgok. Mindkett? elképeszt? módon „energiaigényes”, így nem csodálom, hogy fogytán az ereje! A kett?s terhelés, amiben él (iskola+munka), a mai világban sajnos kevesek számára elkerülhet? életforma, ebb?l eredend?en sokszor kellett már elgondolkoznom a „betegség” hatékony „gyógyszerén”…hát nem sok a siker ezen a téren. Az id?faktorban erednek a gyökerek! A 1,5 óra napi szabadid? tényleg roppant kevés az „akkumulátorok feltöltéséhez”, de túléléshez szükséges töltésmennyiséghez elegend? lehet, ha tartalma és min?sége az Ön számára a legmegfelel?bb! Csináljon egy átvilágítást Magán, nézze meg, hogy a legjobb dolgokkal és a legjobban tölti-e el/ki ezt a rövid id?t! (egy kis önismereti tréning sosem árt!). Ha valóban „nyitott, optimista, extrovertált, szociálisan érzékeny”…, akkor Ön annyi pozitív emberi er?vel bír, hogy nem fogyhat el a „kapacitása” semmilyen téren! Szerintem a magány az egyik legkegyetlenebb „energiazabáló él?sköd?”, ergo irtsa ki! Ez alatt azt értem, hogy szabadidejét a társas kapcsolatok életben tartására/kiépítésére használja leginkább (a többire lesz még ideje!), de ha egyedül marad huszonévesen…??? Egy séta, egy kávé, egy mozi, egy jó röhögés…egy/több Baráttal „energiabombaként” hathat! …és nincs jobb segítség a fáradtság ellen, mint a sport, a kirándulás, a testi örömök…vagy csak „együtthallgatni a semmit” valakivel! Végül, ne epekedjen, ne dühöngjön, hanem csináljon egy „újratervezést”, ne vállalja túl Magát, engedje el a kudarcot szemrebbenés nélkül és legyen büszkébb a sikereire (és ezt másoktól is követelje meg!). Vigyázzon, hogy ne essen sem az irigység sem az önsajnálat hibájába, mert az magányossá teheti az embert!!!! Üdv M.L.

Szandra 2014-07-08 13:43

Tisztelt Majsai úr!
Van egy gyermekem és évekkel ezel?tt elveszítettem egy babámat. Betegen született, de soha nem gondoltam, hogy ennek a "szenvedésnek" vége is tud lenni. Nagyon szerettem mert mindig is vágytam sok gyermekre....csak nem így.Akkor és az azt követ? években mondhatni jól viseltem,Viszont a párommal annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy én a válás mellett döntöttem. El?tte is sokat t?rtem neki, mert mindig az ? akarata érvényesül A férjem hallani sem akar a válásról, mert szerinte nekem komoly gondjaim vannak. Folyamatosan azzal ostromoz, hogy meg vagyok változva, teljesen más személyiség lettem, amit rajta kívül senki nem jegyzett még meg.
Viszont az ? társaságát már egyáltalán nem tudom elviselni. Az érintését?l rosszul vagyok és évek óta nem élünk szexuális életet. Nem vágyok rá, még a gondolatától is kiráz a hideg.
Van még értelme megpróbálni újra, úgy hogy évek óta küzdünk?
Valóban szakért? segítségre lenne szükségem annak ellenére, hogy én ezt nem így érzem?

2014-07-11 12:46

Kedves Szandra! A végén kezdeném: ha úgy érzi, hogy nincs szüksége szakember segítségére, akkor ne kérje, mert annak csak akkor van értelme, ha együttm?ködik, ha hisz benne! Az „újrapróbálkozás” is csak akkor vezethet sikerre, ha mindenki ugyanazt akarja, Ön, a párja, (és ha élnének vele, a párterapeuta is…mert szerintem ahhoz, hogy jelent?s változások jelenjenek meg a kapcsolatukban, szükségük lenne egy párterápiára!!!). a gondjai, amikr?l írt, komolyak és eléggé mélyen gyökereznek. Egy párkapcsolat/házasság akkor m?köd?képes, ha mindkét fél egyaránt ad és kap, ha mindkét fél számára épít? jelleg?, ha megértésen, elfogadáson, bizalmon és persze kölcsönös szerelmen, majd szereteten alapul! Önöknél – ezeken a területeken – meginogni/összed?lni látszanak a dolgok?! Abban azonban biztos vagyok, hogy nem csak a „gyerekdolgok” játszanak közre, bár a tragédiák, amik érték Önöket, tényleg nehezen feldolgozható, súlyos traumák!!!! (ezek elengedéséhez szintén szükség lehetne küls? segítségre?!). Az is lehet, hogy Ön valóban változott/megváltozott, de ennek következményeképpen még nem kellene eljutni egy ilyen fokú elhidegüléshez/elidegenedéshez! Tehát úgy gondolom, hogy egy türelmesen és kitartóan végigvitt, küls? segítséggel történ? „kapcsolatorvoslás” nélkül, nem sok remény van egy kiegyensúlyozott és boldogságot ígér? együttélésre! Üdvözlettel: M.L.

Nikita 2014-07-07 15:32

Tisztelt Szakért?! Nagyon szépen köszönöm a válaszát, sokat segített, azóta sikerült felfognom, hogy vége.természetesen néha visszaesek, de ez normális még. Abban igazat adok, hogy bizalmatlan lettem. A kérdéseim nagy része, azért volt, mert már nem tudtunk már kommunikálni illetve tavaly teherbe estem, és sajnos, ? nem akarta vállalni a gyereket, de nem mondott konkrét okot,hogy miért nem, ett?l a ponttól kezdtem el kérdésekkel bombázni, mert nem tudtam elfogadni, a " nem tudom" választ.Minden jót!

2014-07-07 15:36

Örülök, hogy segíthettem! Több sikert a társas kapcsolataiban és boldogságot kívánok Önnek!
M.L.

Ren?te 52 2014-07-06 16:44

Tisztelt Majsai Ùr. Véleményét szeretném kérni,hogyan tudnék segiteni a fiamnak abban,hogy megtalálja a boldogságot?! A fiam 29 éves,egyetemet végzett,nem alkoholizál,nem drogozik és van állandó munkahelye. A probléma az,hogy mindig olyan lányokkal sodorja össze a sors,akik csak kihasználnák és szeretetet nem adnak. Az interneten is ismerkedett már párszor,de ott sajnos sok a kamu hirdetés is. Szórakozni azért nem szeret menni,mert sok lány csak a pénzes,gazdag pasikra hajt,és mivel nincs 10 millás Audi autója,igy sok lány észre sem veszi. Hozzáteszem egy jóképü,sportos gyerek és nem értem mi a probléma,hogy nem sikerülnek a kapcsolatai?! Tudom,a mai világban sajnos minden a pénzröl szól,kihalt az emberekböl a szeretet és a jó érzés. Lehet,hogy az is baj,nagyon vágyna már egy szeretö társra? Annyira szeretném már boldognak látni! Ön mit tanácsol,mit és hogyan tegyen? Válaszát elöre is megköszönöm és további jó egészséget kivánok Önnek és családjának. Tisztelettel.

2014-07-07 11:18

Kedves Renáte52!Az Ön által leírtak - sajnos! - valós képet ad a jelenr?l! A fia problémáival, a kortársai legnagyobb része küzd!DE nyugodjon meg, nem csak olyan lányok vannak, akiket lefestett!!!!...viszont az is lehet, hogy nem jó helyen keresi a fia ezt a lányt...meg az is lehet, hogy nem is kellen annyira keresni?!!! A túlzott vágyakozás, a gyakori kudarc - vagy a kudarckerülés miatti szorongás! -, a csalódások, vagy a csalódásoktól való félelem, olyan "kisugárzást", viselkedésformákat alakít ki, amelyeket a kívülállók (így az ismeretlen lányok is!) megéreznek és ELKERÜLNEK! A legjobb, amit tehetne, hogy ellezul, nem keres, hanem hagyja, hogy megtalálják!...még valami, a Boldogságnak "csak" egy szelete a jól m?köd? párkapcsolat! Keressen örömöket és sikereket az élete más területein is, így kiegyensúlyozottabb, vidámabb, vonzóbb lesz...10 millás Audi nélkül is!!!...a lányok számára!!!! Hasonló jókat kívánok én is Önöknek! M.L.

Nikita 2014-07-02 09:26

Szeretném nyugodtan lezárni az egészet, nem szeretném, ha megutálna, szeretném, meg?rizni a méltóságomat. Mi lehet az oka, hogy ennyire rákattantam a kérdezésre?( Banálisnak hangzik, de egyszer?en ezt váltja ki bel?lem). A exem passzív-agresszíven viselkedett velem sokszor, nagyon sok fájdalmat okozott a viselkedésével, lehetséges ezért alakult ki ez bennem?
Válaszát el?re is köszönöm.

2014-07-07 11:02

Kedves Nikita! Azt hiszem a bizonytalansága, bizalmatlanságba csapott át?! A távkapcsolatokban ez gyakran el?fordul (ezért kell - lehet?ség szerint! - kerülni a távkapcsolatokat!) Egy hosszú kapcsolat végét sokszor az okozza, ha az egyik fél "uralkodni felette", vagy "birtokolni" akarja a másikat. A "mértéktelen számú" kérdések, különösen, ha "válaszkényszerrel" párosulnak, el?bb-utóbb a másik félben is kérdéseket generálnak (majd újabbat és újabbat...!)ez pedig kellemetlen...kínos...végül elviselhetetlen érzéseket vált ki! Kérdései jó részére a válaszokat nem hallani kell, hanem érezni!!!! Engedje el az "exét", fordítson erre annyi energiát, mint amennyit a válaszok keresésére szánt! Tanuljon ebb?l és nyisson egy új kapcsolatra...ahol türelmesebb lesz...és kivárja aztokat a pillanatokat, amikor el kezdhet "tervezni"!!!!...a passzív-agresszivitás sok fájdalmat és "sérülést" válthat ki (akár ezt is!)...kerülje az ilyen férfiakat (vagy forduljon el t?lük miel?bb!) Üdvözlettel M.L.

Nikita 2014-07-02 09:26

Tisztelt Szakért?!
Nemrég ért vége egy nagyon hosszú kapcsolatom, sajnos, több okból is, azonban a volt barátom kiemelte, hogy már nem bírja a sok kérdést, melyeket felrakok, lassan már gyomorgörcse volt, ha telefonáltam, ha írtam. ( Távkapcsolatban éltünk.) A kérdéseim f?leg a közös jöv?nkr?l, a hozzám f?z?d? érzelmeir?l kérdeztem.Sajnos, bel?lem ezt váltotta ki, ahogy viselkedett velem, hogy nem számíthattam rám, és hogy nehezen volt elérhet?. Most a szakítás után jöttem rá, hogy az a típusú férfi, aki nem tud beszélni az érzelmeir?l. Igyekszem belenyugodni, és elfogadni, hogy vége, de néha nehezen állom meg, hogy ne tegyek fel kérdéseket. (A kérdéseim f?leg eldöntend? kérdések voltak, sajnos,sugalltam válaszokat, de én csak segíteni akartam neki ezekkel a kérdésekkel, hogy jobban megértse az érzéseit.

2014-07-07 10:48

válasz a levél vége után!

mok 2014-06-26 13:50

Tisztelt Majsai Úr! Egy hónapja szakítottunk párommal. Az volt az indok, hogy más tetszik neki,utóbb az, hogy nem illünk össze.Közbe azt mondta talán lehetne ezt folytatni s jó volt,annak ellenére, hogy szenvedtünk s én elmentem pszichológushoz, nem látja az összeill?séget.Ilyet el?tte sose mondott.? egy éve rosszul érzi magát, a családja sincs rendben, ami megviselte ?t.Beteg lett, mellette álltam, ahogy ? is mellettem.S most mindent feketének lát, ami el?tte szép volt azt is.Barátságot akar, én szerelmes vagyok. Megszüntettem a kapcsolatot. ? vonzónak talál, elképzelte, lehetne ezt folytatni, de úgy érzi nem tudja és hogy ? nekem felesleges,de ez nem igaz.Szerinte nem vagyunk ugyanolyanok, korábban pedig a másik világa mindennél fontosabb volt.Hiába voltunk jóban utóbbi id?ben, így is értelmetlennek látja, holott jól érezte magát velem.Azt mondta ha velem van minden jó, ha nem nem tudja.Egy hete nincs kommunikáció, mert kértem, hadd felejtsem el ?t, hogy szabad legyen. 25 éves lány

2014-06-26 16:51

Kedves "25 éves lány"! Mivel nem tett fel kérdést, így válaszolni nem tudok....mire! De azt gondolom, hogy ez egy "se veled, se nélküled" kapcsolat...tehát inkább se veled!!!! Ha ilyen kérdések, problémák merülnek fel, akkor azt már csak egy párterápiás segítségnyújtás tudná "megmenteni"/rendezni...ha mindketten így akarnák?! Abból.amit írt, én ennek sem látnám sok indokát (bár ehhez nagyon kevés ez az információ!). Tehát, ha úgí gondolják, hogy még van menthet?, akkor ezzel próbálják orvosolni,: Ha nem, akkor engedjék el egymást és nyissanak egy új kapcsolat felé!...mert itt már valami "kihúnyt"!

K?ts?gbeesett Le?ny 2014-06-25 21:18

Tisztelt Majsai úr!
20 éves, fels?oktatásban tanuló lány vagyok. A téli vizsgaid?szakban egyik éjjel sokáig fent voltam, és egy alakot láttam az ágyam mellett. Akkor a stressznek és a kialvatlanságnak tudtam be a dolgot. Sajnos újra visszatért, de most már nem múlik. Mindenhol árnyakat látok, félek egyedül maradni, sokszor társaságban is nagyon félek ezekt?l a csak számomra látható alakoktól. Éjjel sem tudok aludni, mert arcokat látok, akik vigyorognak rajtam. Folyamatos rettegésben élek. A családi hátterem rendezett, szeret?, támogató családom van, és a barátommal is tökéletes a viszonyom, sokszor marad fent velem ezeken az éjjeleken, amikor remegve fekszem, és wc-re sem merek elmenni, mert mindenhol látom ?ket. Kérem segítsen, mert már nem bírom ezt. El?re is köszönöm!

2014-06-25 23:20

Kedves "Kétségbeesett Lány!" Véleményem szerint valóban a fáradtságtól, kimerültségt?l, tartós stresszt?l jelentkezett a "látomása" el?ször. Ön sajnos "tartósította azzal, hogy akkor nem "kezelte" a helyzetet. Ezt a rögzült állapotot els?sorban pihenéssel, lazítással, relaxációval, pozitív élményekkel tudja oldani, másodsorban viszont - ha nem múlik, csitul a probléma - csak egy szakemberrel történ?, személyes kapcsolatfelvétel és együttm?ködés útján kezelheti!!! Próbáljon arra koncentrálni, hogy biztonságban, szeret? társakkal van körülvéve, kísérelje meg "elengedni" a negatív élményeket, legf?képp azzal, hogy nem verbalizálja a rémálmokat, elalvás el?tt beszélgessen pozitív dolgokról, nézzen, olvasson kedves, vidám dolgokról!!! Találjon a nyárra olyan elfoglaltságot, ami vadonat új, amiben örömét leli, ami sikerélményt hoz!!!....és felejtse el a kétségbeesést, mert ezzel csak er?síti magában a félelmeket!

?gi 2014-06-24 12:50

Levente 8 éves lesz augusztusban, kb. 2-3 hete az egyik haverjánál aludt, ahol tv van a gyerekszobában, és ahol olyan filmet néztek éjjel, amit azóta sem tudott feldolgozni: folyamatos rémálmai vannak.
Itthon csak a M2-?t nézik, nincs is más csatorna (M1, M2, Duna tv-k), este 8-kor tv kikapcs, szóval véletlenül sem futott eddig er?szakba. Hogy lehet ezt a félelmet/rettegést feloldani nála?

2014-06-25 23:08

Meg kell vele értetni, hogy amit látott, az nem a valóság. Kezelje úgy, mint egy mesét. Nézzenek, olvassanak mostanában sok olyan filmet, mesét, ami kedves, humoros, érzelmes. A lényeg, hogy valami hasonlóan intenzív, DE pozitív tartalm? élmény legyen, amennyire rossz/negatív volt az! Semmiképp ne beszéljenek arról a filmr?l, ne idézzék fel újra és újra a félelmet kelt? dolgot! Sok mást nem tudnak tenni, így rövidesen ki kell "aludnia" a rémségeknek! Ha lehet, próbálják kontrollálni a gyermek vizuális élményeit! Ha nem múlnak a rémálmok, keressenek fel egy szakembert személyesen!

picike08 2014-06-22 22:36

Tisztelt Majsai Úr!
Nekem a 6 éves lányom félelmeivel van "problémám" !Hozzá kell tennem hogy lányom 4 éves kora óta tikk-el, hol folyamatosan hónapokig hol pedig 1-2 hónapra teljesen elmarad de ahogy valami olyan történik vele ami feszültséget okoz benne újra kezdi.A lényeg most éppen egy ronda hajléktalan férfit?l fél a faluba, akibe sajnos úton útfélén bele botlunk.És látom rajta a félelmet ,nem lehet ilyenkor megszólalni szinte már sokkos állapotba kerül t?le !Próbáltam én már mindent ,hogy megértessem vele hogy csak szegényke ronda de még nem bántott senkit ,mindenki jön megy mellette ,irtam már neki mesét is róla.
Már az is eszembe jutott hogy nem kellene annyira megválogatnom a meséket amit nagy ritkán nézhetnek ,de a másik lányomba nincs félelem/4 éves/ így nem gondolom, hogy azzal lenne a gond hogy a nem engedem meg nekik ,hogy agresszív mesét nézzenek .
Tudna nekem valami tanácsot adni ,hogy segítsek neki a félelmeit leküzdeni?
El?re is köszönöm!!

2014-06-24 08:44

Kedves Picike08! El?ször is a tic egy még igazából "fel nem fejtett" probléma, a hátterében idegrendszeri és lelki okok is lehetnek. Kezelésére legjobb módszerek a lazító-, ill. mozgástréningek, figyelem/koncentráció gyakorlatok. Azt írja, hogy hosszabb ideig is "szünetel". így feltételezhet?, hogy válaszként jelentkezik Kislányánál, valamilyen intenzívebb lelki történés, vagy esemény hatására. Ebben a korban gyakran el?fordul, általában "kinövik" a gyermekek! Jelen esetben egy konkrét félelemr?l van szó, ami - mint látvány-élmény - elkerülhet?! Szerintem nem beszélgetni kellene róla, hanem - lehet?ség szerint! - ténylegesen elkerülni a férfit. Minnél többet beszélnek róla, annál jobban mélyül a szorongás, hiszen olyan helyzetben is felidézik a rossz élményt, amikor valójában nem is látja a gyermek. A mesék megválogatása - egy ideig! - szülói döntés kérdése,hiszen a gyermekközösségek "módosítani képesek" szándékainkat! ugyanakkor a sokszín?ségük sokszor lehet?séget ad arra is, hogy olyan élet- és konfliktushelyzeteket dolgozzon fel a gyermek, amiket a valóságban inkább elkerülne. Természetesen Ön ismeri a legjobban a Gyermekét, így azt is íön tudja, hogy mi okozna esetleges "sérülést" neki, azt persze kerüljék! Tehát: kerüljék a "látványt" és a "túlbeszélést" egyaránt!
Üdvözlettel: Majsai L.

Internet F?gg?s?g 2014-05-30 11:09

Arról szeretnék érdekl?dni, hogy Ön szerint egy fiatal gyermek esetében mit tart normálisnak internet és tablet - telefon használat esetében? Egy 5. fiú hétvégente egész nap (értse: reggeli utántól egészen lefekvésig) szeretne tabletezni, chatel-ni, játszani.
Nem az én gyermekem, csak két hetente látom két napra (párom kisfia) de ez a net-tablet-chat függ?sége aggaszt, és az érdekelne, egy szakember mit tart normálisnak, mennyi lehetne engedni? Teljesen elzárni nem akarnám, de látom már a függ?ség komoly jeleit, (haragos és sért?dött, ha megkérjük, hogy ebédre hagyja abba) és mivel nem velünk él, nem nagyon tudunk mit csinálni vele míg nem velünk van.
Próbáltam vele beszélni, de nem hallgat rám, lepereg minden ész érv.

2014-06-01 17:45

A függ?ség, az egy komoly diagnózis, úgyhogy bánjunk vele óvatosan! Borzasztó nagy probléma manapság az, amir?l ír! Sajnos egyre kisebb gyermekek (4-5 évesek) kezdenek az elfogadhatónál több id?t szentelni a kor ezen "vívmányainak"! A "normális" kifejezést nem szeretem, mert az szinte mindenkinél mást jelent. Az biztos, hogy ha összefügg?en szinte egy teljes napot tölt ezzel a gyermek, az káros lehet az egészségére és pszichés m?ködésére!/fejl?désére is! Az szintén komoly gond, ha a láthatások idejét is ezzel tölti, de ezen Önöknek, legf?képp az apukának is el kellene gondolkodni! Olyan közös programokat kellene kitalálni és végigcsinálni (szerencsés lenne a kisfiúval együtt tervezni ezeket!), amelyek mellett/közben "eszébe sem jutnak a "kütyüi"! A mai gyermek életéhez hozzátartoznak ezek az eszközök, eltiltani ?ket t?lük nem érdemes, és NEM IS KELL!!!!,DE következetesen betartott/betartatott szabályok közé kell szorítani! (ez nem kis harc tudom - nekem is 2 fiam van, akiket szintén nem kerül el a "kórság" veszélye! - de nekünk kell "er?sebbnek" és kitartóbbnak lennünk a "korlátozásban"! Azt szoktam mondani, ha a szabadid?s tevékenységek "palettáján" egy-egy színként ott vannak a "kütyük", az rendjén van! A baj, ha más színek NINCSENEK RAJTA? tehát rakjunk fel még néhány más "lehet?ség-színt" arra a "skálára", tegyük azokat is vonzóvá, de LEGF?KÉPP CSINÁLJUK VELÜK EGYÜTT!...higgye el erre is "rá bírnak szokni"!!!!!!!! Még valami, "az ész érvekkel" nem sokra megy, mert azokra kész válaszaik vannak (sokszor "ész érvek" azok is!!!..és az érzelmi érveket/ráhatást javasolnám! "Elég" csak olyan együttléteket felajánlani és VÉGHEZ VINNI", ami valódi örömet, sikert hoz a kölyköknek! EZ PERSZE NEM KÖNNY?!!!....de szül?nek lenni sem az!!!!! Utolsó tapasztalat: a "kütyük": PÓTSZREREK (sajna olyanok, mint a drogok!), de els?sorban a szül?k figyelmét - tör?dését - "idejét" - szeretetét "pótló szerek!!!!!!
Üdv M.L.....egy apa

Mary 2014-05-24 12:46

Kedves Majsai Úr!
Ahogy olvasom a válaszait, nagyon szimpatikus ez a szociális érzékenység egy férfitól. További sok sikert kívánok! Üdvözlettel: Mary

2014-05-24 18:43

Kedves Mary!
Köszönöm szépen...egyrészt, hogy olvassa válaszaimat (megtisztel?!), másrészt, hogy n?i "szemmel" teszi ezt! Igyekszem - bár nemt?l függetlenül! - figyelemmel és - minden bennem "leledz?" - érzékenységgel megírni azokat! Tisztelettel: M.L.

Pocok 35 2014-05-14 21:55

Tisztelt Doktor Úr!
Lehet hogy furcsa kéréssel fordulok Önhöz:
Fiatal 35 éves egészséges n? vagyok, azonban évek óta van egy dolog amivel sehogy sem jutok dül?re.
Elképzelhet? hogy lelki okok ill. mentális bizalmatlanság miatt vannak a párommal együttlétkor problémáim?
Élvezem az együttléteket de a végkifejleti "öröm" részemr?l elmarad.
Nem szeretném ha a kapcsolat erre rámenne.
És semmi más fizikai vagy vágybeli problémát nem érzek.
Válaszát el?re is köszönöm.

2014-05-15 21:12

Kedves "Pocok 35"! IGEN, elképzelhet?, hogy lelki okai vannak az "öröm" elmaradásának! A "mentális bizalmatlanság" kifejezést sajnos nem igazán tudom értelmezni! DE az orgazmuskészség - az esetek legnagyobb részében! - inkább az együttlét "technikai" problémája, ill. anatómiai eredet?! Ám mindezeket a "hátrányokat" leküzdhetik néhány dologgal: Fokozattabb (kölcsönös) figyelem egymásra, "irányító segítség,(erogénzóna-GPS)" az Ön részér?l a párjának, változatosság a pózokban, színesebb körülmények az együttlét helyszínét tekintve... A bizalom pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a fentieket együtt megvalósítsák. Ha nem akarja, hogy "rámenjen a kapcsolatuk", els?sorban ?szintén és nyíltan kellen beszélniük err?l a tényleg komoly problémáról!!!!! Tehát kezdje egy alapos önvizsgálattal, aztán nyílt beszélgetés, majd a "tanítási-tanulási" folyamat....aztán - remélhet?leg! - közös "végkifejleti öröm"!!!! Sok sikert kívánok Önöknek!

Hegyi Katalin 2014-02-24 17:38

Elvált szül?k gyermekeként adott egy 4. osztályos kislány. Nem különösebben jó tanuló. Kínlódva, megcsinálja a feladatait, sok hibával dolgozik, és nem hajlandó együtt m?ködni, ha felajánljuk, hogy oldjuk meg együtt a feladatot. Mindent jobban tud felkiáltással elvonul, hogy nem vagyok hülye, ezt már tudom. Mégsem tudja.
Nagyon szeret feleselni, okoskodni, feln?tteket kioktatni. Mindenhez kérés nélkül hozzászól, ha rászólunk, nincs szégyenérzete, vállat von és nem érti, hogy mi a problémánk. Nem ad a feln?tteknek tiszteletet, nem érti, hogy neki miért nem "jár" az, ami pl. feln?ttnénk nekünk. Mindenkinél mindent jobban tud. Ha rászólunk, nem , hogy abbahagyná és magába szállna, de még büszke is, hogy az övé az utolsó szó.
Ha valaki nem úgy csinál valamit, amit ? akar, megsért?dik és elviharzik.
Tehetetlen vagyok vele, nem tudom mit csináljak. A tisztelet és az illem egyszer?en nem létezik a szótárában. Nem is érti, hogy mit kérek t?le ezen szavak alatt.

2014-02-25 22:30

Ne haragudjon rám Katalin, de miután többször végigolvastam a levelét, a legels? érzéseim alapján csak 4 szót íratm volna válaszként: "Szeresse jobban, vagy másként!"...aztán meg, hogy a Kislánya viselkedése REAKCIÓ ÉS NEM AKCIÓ, magyarul: vagy valami sérelem, vagy bizonytalanság, vagy csalódás...miatt "felel" így önöknek, a világnak...meg itt van a kamaszkor, és valószín?leg egy feldolgozatlan válási-trauma is!? Nem "felmenteni" akarom a gyermekét (hiszen nem is tartom b?nösnek!), de szerintem ? legalább annyira szenved - még önmagától is! - mint önök, t?le! Segtséget kellen kérniük, az ? részére, egy kollégától! Véleményem szerint egy gyermek szótárában azok a szavak találhatók meg, amit az ?t körülvev? feln?tt-világ "beleír", amit megért és elfogad!!!! A tisztelet és az illem nem MEGtanulható, hanem ELtanulható, segítsék meg ebben! Magyarázzák el pontosan, hogy mit várnak t?le, adjanak neki id?t a "tanulásra", és er?sítsenek meg benne minden apró sikert....persze, jelezzék azt is, ha "tévúton jár", vagy nem "dolgozik eléggé az ügyön"!!!!...és "Szeresse jobban, vagy másként!", akkor is, ha néha nem könny?!?

Anyucika 2014-02-19 16:05

Tisztelt Majsai László!
Teljes elkeseredésemben írok önnek. Nagy fiam 11 éves és azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt id?szakban nagyon sokat hazudik. Nem értem miért, hiszen mindent meg tudtunk eddig is beszélni. A hazugság most odáig fajult, hogy nemrég olyan dolgokhoz nyúl hozzá, vesz el ami nem az övé, hanem a miénk feln?tteké, vagy a testvéreié. Két kisebb testvére van ?k szintén fiúk. Próbáltam már többször is leülni vele, "elbeszélgetni" a dologról, de szinte meg sem hallja amit mondok. Próbálta a férjem is mint férfi a férfival...nem sok sikerrel. Kérem adjon tanácsot mit tehetnék, hogy visszaálljon a bizalom, mert így már nem tudom mikor hihetek és mikor nem a gyereknek.

2014-02-21 19:48

Kedves "Anyucika"! A hazudozás, ebben a korban, egy olyan pótcselekvés aminek hátterében több minden lehet: pl.: félelem egy súlyosabb büntetést?l, er?s szégyenérzet, valami "titok", amit a hazugság "fedez"...de lehet tényleges bizalomvesztés Önökkel szemben?!Ha az "elbeszélgetés" nem segít,akkor próbálja meg azt, hogy "csak" reagál a hazugságra, csak azt fogalmazza meg, hogy tudja, hogy a gyermek nem mond igazat és ez bántja/sérti Önt. Lehet, hogy figyelemfelkeltés miatt csinálja, vagy valami testvérkonfliktus van a háttérben? Az igazi okot kellen megtalálniuk/kinyomozniuk, azt kell kezelni, vagy megszüntetni, akkor megkezd?dhet a "visszaállítás"!...azt gondolom, hogy Önnek, mint édesanyának tudnia/éreznie kell, hogy Kisfia mikor mond igazat és mikor nem, erre nincsenek "technikák"!
"Nyomozzanak", találják meg a valódi okot, ha megvan írjanak újra, majd "áttanakodjuk"! Üdvözlettel: M.L.

kata 2014-02-01 15:27

Tisztelt Szakért?, kedves Majsai László !
Nagy örömmel fedeztem fel véletlenül az arcképedet.
Életrajzodban említed a képesítés nélküli pedagógus id?szakodat . Én is a Pet?fiben tanítottam nyugdíjaztatásomig. S?t, Veled együtt táboroztattuk a gyerekeket.
Sokat emlegetem azóta is az "in Ungarn FAHÉJ " meg a "nirázdmá" kifejezéseket.
Remélem, jól vagy, jól vagy-tok.
Édesanyádat néha szoktam látni, de nem beszélgetünk, szerintem tán azt sem tudná, ki vagyok.
Minden szépet és jót kívánok sok szeretettel:
Duboczky Katalin
(akkoriban tán Bittera Lajosné ? )

2014-02-11 20:47

Szia Kata!
Persze, hogy emlékszem Rád....a táborra nem kevésbé! Legendákat mesélek róla én is!!! A "Na ja bitte!"- mondatra is, amit mindenre mondtam....amíg faképnél nem hagytak! Néha - ha el?kerül - röhögve nézegetem a fotókat, amiken a jelmezbálon vagyunk láthatóak (Péter, mint pasa, és, mint párizsi örömlány?!)
Neked is minden Szépet és Jót!!!!!! Puszi "Lacibá" P.s.: és Kárcsikára emlékszel, na ? is legenda a Családomnak

Eug?niax 2014-01-31 09:03

Tisztelt Szakért?!
Az én kislányom hamarosan betölti a 10. életévét, de problémánk van a bevizeléssel. Pontosabban, korábban már voltunk pszihológusnál az ágybavizelés miatt, kapott gyógyszert. Egy ideig jó volt, de ez már évekkel ezel?tt történt. Ki lett zárva a szervi probléma, ott minden rendben volt. Már nem pisil be gyakran, de még mindig el?fordul, f?leg az iskolai hónapok alatt. Nagyon érzékeny kislány. A családi háttere is biztos, nyugalom van itthon, úgy hogy nem értem mi lehet a probléma. Gyakran beszélgetünk, figyelünk egymásra. Viszont most ott tartok, hogy nem tudom, hogy hogyan segíthetnék neki. Szivesen aludna osztálytársánál, de így nem mer. Kérem mihamarabbi válaszát. Egy aggódó anyuka

2014-02-11 20:59

Kedves Anyuka!
A bepisilés - ha a szervi problémákat kizárták a vizsgálatok! -, egyértelm?en lelki eredet? problémák jele. Valami olyan gondja lehet a Gyermekének, amir?l nem beszél, nem dolgozott fel, nem "engedett el", de az is lehet, hogy nem is értelmezett...így LÁTSZÓLAG "ok nélkül" is el?fordulhat. Az, hogy ? maga is problémának éli meg, a "gyógyulás" szempontjából kifejezetten segít? szempont! Viszont küls? szakember bevonása nélkül nem hiszem, hogy tovább tudnának lépni! Így azt javaslom, hogy haladéktalanul keressenek fel egy Kollégát, a valódi ok/okok feltérképezése érdekében!!! Ehhez személyes találkozások szükségesek, levélben sajnos nem tudok segíteni!

Mariann 2014-01-30 13:11

Tisztelt Szakért?!
Azért fordulok önhöz, mert kezdek aggódni a kislányom miatt. Március közepén betöltötte a kétéves kort, azonban még nem szólalt meg. Van hangja, gügyög és olyan, mintha kitartóan magyarázna, értelmes szavakat azonban még nem hallottunk t?le. A véd?n? szerint talán nem hall jól, ezért hallásvizsgálatra küldött minket. A kicsi azonban szerintünk jól hall, a nevére is hallgat, táncol, telefonról zenéket válogat magának. Tévét is néz, hallgat.
Minden másban teljesen egészséges, ezért kezdtünk el aggódni. A fiam sokkal hamarabb kezdett el beszélni, és mindent ugyanúgy csináltunk akkor is, mint most. Mi lehet az oka, hogy nem szólalt még meg? Szül?ként mit tehetünk, hogy valahogy segítsük a fejl?dési folyamatot? Milyen játékokkal, képzéssel, módszerekkel lehetne segíteni neki?
Várom a válaszát!
Mariann, egy aggódó anyuka

2014-01-30 13:19

Kedves Anyuka!
Az általad leírt jelenség oka több minden lehet. Elengedhetetlen els?ként a szervi illetve egészségügyi problémák kizárása (hallás, beszédszervek fejlettsége, állapota, esetleges agyi, idegrendszeri sérülések), hogy ezután - természetesen szakember bevonásával (logopédus, pszichológus, fejleszt?pedagógus) - megkezd?dhessen a kislány beszédfejlesztése.
Az jó kiindulás, hogy a gyermek érti a beszédet, kéréseket, utasításokat végrehajt, feladata szerint "használja" a hallását, amikor zenét hallgat és láthatóan élvezi azt. Az is pozitívum, hogy próbálja megértetni magát, hogy sajátságos "babanyelven" kommunikál a környezetével. Ezekkel a tényekkel kizárható jó néhány feltételezhet? diagnózis, olyan is, amely a súlyosabbak közül való.
Nézzünk két lehetséges okot - természetesen a teljesség igénye nélkül:
1. Lassabb ütem? beszédfejl?dés
Vannak gyermekek, akik fejl?dési üteme a kortársaihoz képest lassabb, de az is el?fordul, hogy a különböz? részterületek tekintetében (mozgásfejl?dés, értelmi fejl?dés, szociális érettség, szobatisztaság) saját érési folyamatait tekintve sem egyenletes. "Az én okos gyermekem, már épít, egyedül eszik, de még mindig nem beszél!" - hallhatjuk egy-két szül?t?l. És igen, ez lehetséges, s?t hétköznapi jelenség.
2. Megkésett beszédfejl?dés, illetve afázia
Ennek hátterében a beszédszervek m?ködési elégtelenségei (orrmandula, len?tt nyelvfék, "nyelvbénulás"), ill. lélektani gondok is lehetnek (traumák, kevé, vagy szegényes kommunikáció a környezetében, megfelel? érzelmi biztonságérzet hiánya stb.).
Hogyan segíthetjük gyermekünket?
Beszéljünk hozzá sokat. El?ször vonjuk magunkra biztosan a figyelmét, és alakítsuk ki a szemkontaktust! Meséljünk neki, de ne csak esténként! Mondjunk neki ritmikus szövegeket (versikék, mondókák), beszélgessünk vele a napi teend?k közben is (f?zés, vásárlás, házi munkák)! Próbáljuk megérteni a "babanyelvi kifejezéseit", de mi sohase használjuk. Jelezzük, hogy értjük, amit mond, de rögtön mondjuk ki annak közérthet? alakját is! Kövessük a szakemberek tanácsait, végezzük az általuk el?írt, otthoni gyakorlatokat "rendületlenül", de sohasem kier?szakolva azt a gyerekt?l, mert az ellenállást válthat ki bel?le! És nem csak a fejleszt? gyakorlatokkal szemben.
Ami a legfontosabb, hogy igyekezzünk türelemmel, elfogadással, szeretettel fordulni hozzá. Foglalkozni vele, hiszen a kommunikációs zavarok miatt feltehet?en sok benne a szorongás, elkeseredés,vagy düh, ami amúgy is nagy teher a számára.
Üdvözlettel,
Majsai László

Majsai Lászlópszichológiapedagógiaszakértőpszichopedagógia