Pasik 35 felett - Nem kellenek senkinek?

Nőtlen férfiak, egyesüljetek!

Amikor egy nő ismerkedik - történjen az a virtuális térben vagy személyesen - neménél fogva jobban pozicionálja magát, hiszen a női titkos vonzerő mindig bódító, izgalmas és kifürkészhetetlen.Ugyanakkor a férfiakkal szemben támasztott (gyakran ellentmondó) követelmények ennél jóval komplexebbek: legyen megbízható, bátor, céltudatos és romantikus személyiség, fizesse a számlákat, olvasson a nő gondolataiban, mindig a maximumot nyújtsa az ágyban, de a nők részéről nem megengedett a gyengeség, a bizonytalanság vagy a túlzott érzelmi megnyilvánulás. Egy férfinak tehát számtalan (új) elvárásnak kell eleget tennie, és kevésbé kaphat esélyt a társkeresés világában, ha nem felel meg a fenti kritériumoknak.

Egyedülálló + jóképű = problémás eset

A statisztikák szerint ma egyre több nő él 30 év felett egyedül, akik kénytelenek eltűrni a negatív megjegyzéseket és a visszatérő kellemetlen kérdéseket, hogy "Mi a baj veled?", de a társadalmi megbélyegzés nem csak rájuk érvényes. A hasonló korú független férfiakat is előszeretettel illetik olyan gúnynevekkel, mint a "playboy" és a "lúzer", vagy egyszerűen csak rájuk húzzák a "furcsa" jelzőt. Amikor egy nő megtudja, hogy a randipartnere egyedülálló, és soha nem volt házas, valószínűleg rögtön azt feltételezi, hogy képtelen felnőni, és minden bizonnyal nem kész arra, hogy érett férfiként viselkedjen egy kapcsolatban. Néha ezek a "tények" már önmagukban elegendőek ahhoz, hogy a nő azonnal kifaroljon a szituációból - anélkül, hogy időt szánna az illető megismerésére -, mert könnyen lehet, hogy szinglisége mögött más okok állnak.

Régen irigyelt nőcsábászok, most kegyvesztett agglegények

Carl Weisman "Miért nem voltál soha házas?" című provokatív könyvében rávilágít arra, hogy az egyedülálló férfiak is tapasztalják a társadalmi kirekesztettséget, és több száz szingli pasival készített interjú után arra a megállapításra jutott, hogy sok nő inkább randizik egy 40-es elvált pasival, mint olyannal, aki még soha nem volt nős. A szerző szerint ezek a férfiak ugyanúgy vágynak egy boldog családi életre, de még nem találkoztak a megfelelő személlyel. Hozzáteszi, hogy a mai nők nagyon türelmetlenek, és amikor belebotlanak egy potenciális jelöltbe, elfelejtik azt az aprócska tényt, hogy ha egy 35 feletti férfi még nem adta a fejét a nősülésre, nem valószínű, hogy első gondolata rögtön a házasság lesz. Könyvében említést tesz a "80% dilemmáról" is, ami azt jelenti, hogy a férfiak szívesen belemennek egy kapcsolatba, ha sok az egyezőség, ám ezek a hasonlóságok nem elegendők ahhoz, hogy végérvényesen elkötelezzék magukat egy nő mellett.

Szinglik, kifelé!

Amikor jócskán a harmadik X-en túl valaki az egyetlen szingli egy bizonyos társadalmi körben, sokkal inkább megkérdőjelezheti a saját értékeit, egyre bizonytalanabbá válhat, és ilyenkor a férfi úgy definiálhatja önmagát, mint akinek már lejárt a szavatossági ideje. Egy csupa agglegényből álló baráti társasággal mindig jó móka bulizni, de ha közülük valaki megtalálja a párját, könnyen megváltozik a klikk dinamikája. Ez egy teljesen más élmény, különösen azok számára, akik még mindig a párkeresési fázisban vannak, és emiatt sok férfi érezheti úgy, hogy kilóg a sorból. Ennél már csak az a rosszabb, ha az illetőnek állandóan azt kell hallgatnia, hogy legjobb barátja folyamatosan az új kedveséről áradozik. Ilyenkor a szingli férfiak bizonyos hányada kétségbeesik, ahelyett, hogy kiterjesztené az ismeretségi körét. A megváltozott élethelyzet nem vethet véget egy közeli barátságnak, és nincs olyan szabály, amely kimondja, hogy egy adott kor után ciki, ha egy pasi még nem mondta ki a boldogító igent.