Tény, hogy a szex ember és állat között nem ismeretlen jelenség, a világirodalom számos alkotása foglalkozik ezzel a témával, és az ókori mondavilág vissza-visszatérő eleme az ember-állatok közötti kölcsönös vágyódás.
A legújabb és nagy port felverő eset egy természetfotós vallomása alapján került napvilágra, amelyben a fotós egy nőstény delfinhez fűződő, negyven évvel ezelőtti románcát osztotta meg a nagyközönséggel. Az egyébként is szokatlan eset nemcsak azért tér el a sztereotípiáktól, mert nem négylábú állat, főleg nem patás állatról van szó, amely (ha hinni lehet a történeteknek) a leggyakoribb tárgya az ilyen irányú vonzalomnak, hanem mert egy vízi emlős került képbe, ám a dolog további pikantériája az, hogy nem az ember volt a szokatlan erotikus viszony kezdeményezője, hanem a fogságban élő állat. Vagyis a magányos és társaságra, érintésre vágyódó delfin volt az, aki egyértelműen a fotós tudtára hozta, szabad a pálya az erotika területén is.
A Borsonline cikke egy kutatás eredményére támaszkodva 10-15%-ban határozta meg azoknak az eseteknek a számát, amelyben a szexuális interakció (vagy akció) ember és állat között zajlott. Hazai szakemberek szerint ez azért nagy valószínűséggel túlzó szám, hiszen ez azt is jelenthetné, hogy minden tíz, tizenötödik ember "vetett már szemet" állatra, vagy engedte, hogy egy állat szexuális vágyódása az ő részvételével beteljesüljön. Más megközelítés alapján viszont azt is jelentheti, hogy az állati szexet élvező emberek elképesztő gyakorisággal művelik azt, és élményeikről bátran be is számolnak.
Milyen sztereotípiák élnek a zoofíliával kapcsolatban?
Amikor ember és állat közötti szexről hallunk, szinte biztos, hogy egy emberektől elzárt helyszínen élő, műveletlen és faragatlan, magányos férfi képe jelenik meg előttünk. A valóság napjainkban azonban egészen más irányba mutat, hiszen a nők egy része sem zárja ki teljesen a szexuális kapcsolat lehetőségét egy állattal. Internetes szexpartnerkereső oldalakon is fel- felbukkanak azok a hirdetők, akik partnert keresnek kukkolónak vagy aktív harmadik beszállónak a kifejezetten erre a célra tartott kutyájuk mellé.
|
Légy egy igazán csajos közösség tagja! Csatlakozz a Life.hu-hoz az iWiWen és a Facebookon is!
|
"Az lenne a dolgod, hogy orálisan kielégítsd a kutyámat, amíg én hátulról kényeztetlek." - ezt írta egy 43 éves, magát egy nagyvállalat vezetőjeként bemutató, meglepően dekoratív, az oldalon az arcát is vállaló nő az egyik legnépszerűbb szexpartnerkereső oldalon. Egy másik hirdető, egy 38 éves férfi csak annyit kért, "hogy valaki nézze, amíg a kutyáját magáévá teszi."
A ma napvilágra kerülő esetekből azonban az derül ki, hogy az illető, aki állati szenvedélyének hódol, nem feltétlenül iskolázatlan, nincsenek szocializációs hátrányai, valamint nem kell nélkülöznie a szexuális aktusokra is kész emberi kapcsolatokat, de szexualitása rendkívül szélsőséges keretek között mozog. Ezek az emberek a külső kontroll megléte és a várható következmények mérlegelése (szégyen, hogy kiderül, hogy elveszíti családját, barátait, akár a munkáját is, ahogy az a viharsarokban dolgozó fiatal, egy lóval szexkapcsolatot létesítő óvónővel megtörtént) mellett is felvállalják az állatokhoz fűződő vágyaikat.
|
Szakértőnk, Gyimesi Andrea szexuálpszichológus véleménye:
Az állatokkal folytatott szexuális aktus már nem a játék vagy fétis kategória, hanem parafília, azaz betegség. Nem lett divatos vagy trendi az utóbbi években, nem véletlenül. A szexualitás az emberi társakhoz köt bennünket, aki állathoz címezi, az olyan, mintha valaki nem egyedül és nem is egy másik emberrel, hanem csak egy kutyával bontana fel egy üveg bort. Nem lehet tudni pontosan, hogy mekkora a zoofilek száma, mivel ritkábbnál is ritkábban kérnek segítséget, inkább rendőrségi hírekből értesül róluk a közönség. Viszont kifejezetten soknak érzem a 10-15%-ot, egyéb adatokra támaszkodva 1-2% alá becsülném a mennyiségüket. Nem hétköznapi életet érintő, sokkal inkább hátborzongató téma ez, amelynek oka, súlya van.
|
