A robotprosti jó lesz? - A párkapcsolatok jövője

Császár Zsanett

2012.11.28.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Ha mindig elcsábulunk a legújabb high-tech kütyüktől, vajon hogyan akadályozzuk meg a jövőben, hogy ne vágyódjunk folyamatos megújulásra a privát kapcsolatainkban? Mi lesz a ma emberének öröksége? Neurológiai stimulátorok, hogy a gyönyörérzés még kéjesebb legyen, orgazmuscsokoládé, vagy visszatérünk a viktoriánus kor szexuálisan túlfűtött világába? A Life.hu most betekint a szexutópia kristálygömbjébe!

Erkölcsi fertőben élünk

A humán szexualitás napjainkban meg akar felelni a technológia által diktált változásoknak, a kor viselkedési normáinak és a nemi élettel kapcsolatos hatalmas tudásgyarapodásnak. Lehet, hogy most nem tudjuk pontosan érzékelni ezeket a változásokat, de ahogy haladunk előre az időben, úgy tűnik, mintha a modern társadalmak egy lépcsőzetes kudarcon mennének keresztül. A romantikus kapcsolatok klasszikus ismérvei lassan a múlté lesznek, hisz az új nemzedékeknek egyre sajátosabb fogalmai vannak arról, mit jelent a hosszú távú érzelmi elköteleződés és a hűség. A fiatalok közül sokan egyre kevésbé gondoskodóak és kitartóak, ami csupán az evolúció egyik mellékhatása, hiszen olyan mértékű tudást és tapasztalatot halmoztak fel, ami feljogosítja őket arra, hogy minél izgalmasabb és változatosabb életet éljenek. Hiperszexuális társadalomban szocializálódunk, ahol burjánzik a pornográfia, a szex pedig nem képvisel értéket és elveszítette általános fontosságát. Mindegy, hogy kivel és mikor csaljuk meg partnerünket, vagy félrelépésünkkel kiket teszünk boldogtalanná. Szexközpontúvá váltunk, azonnali kielégülésre vágyunk a "most vagy soha" elv alapján, és miért is akarnánk egyvalaki mellett lehorgonyozni, ha büntetlenül élvezhetjük mások társaságát?

Ha vége a monogámiának, mindennek vége?

Egy patriarchális berendezésű társadalomban hagyományosan a férfi dominanciája érvényesül, míg a nő fő feladata a gyermeknevelés. Ezzel ellentétben néhány futurista úgy vélekedik, hogy a jövő a nőké, akik egyre dominánsabbá és magabiztosabbá válnak, a házasságok pedig új vetületet vesznek, ahol átértékelődnek a régi szerepek. "Minden kapcsolati formának megvannak a maga előnyei, hátrányai és alapszabályai. Amikor két ember egyetért abban, hogy nyitott kapcsolatban élnek, nem csupán azt ismerik el, hogy szeretik és törődnek egymással, hanem kölcsönösen megállapodnak abban, hogy szeretnének más emberekkel is találkozni, és azokkal szexuális kapcsolatot létesíteni" - vélekedik Győri Szilvia szexuálpszichológus, tanácsadó szakpszichológus. "Egy nyitott kapcsolat számos kompromisszummal jár, ezzel együtt kielégülhet a résztvevők változatosság iránti igénye, aminek katalizáló szerepe lehet a párkapcsolatban. Természetesen az ilyen típusú együttélési formák nem mindenki számára elfogadhatóak, és amennyiben egy pár ki szeretné próbálni, először meg kell vizsgálni a motivációkat. Fontos, hogy mindkét fél érett és nyitott legyen rá, tartsák szem előtt, hogy a játékszabályok mindkettőjükre vonatkoznak, mert így lesz egyenrangú a kapcsolat. Őszinteség és bizalom nélkül azonban semmiféle nyitott kapcsolat nem működhet." Az utóbbi években a nyitott kapcsolatokról számos tanulmány, film, könyv jelent meg, és a nemrégiben bemutatott Többszörös orgazmus című színdarab is az etikus nem-monogám életmód előnyeiről szól.

Liza, recepciós (30)

"Sajnos a szüleim prűdnek neveltek, és nagyon későn, 21 évesen vesztettem el a szüzességemet. Amikor megismertem Konrádot, tudtam, hogy ő az a férfi, akit nekem szánt a sors, de tartottam is tőle, mivel sokkal idősebb nálam, és nagyon tapasztalt szerető. Igaz, türelmesen próbált tanítgatni az ágyban, de akkor sem lettem volna meglepve, ha történetesen elhagy vagy félrelép, mert eleinte nagyon gátlásos voltam az ágyban. Egyik szeretkezésünk után óvatosan hozta fel a témát, hogy nagyon szeretné, ha partnert cserélnénk egy közös estére, mert őt nagyon izgatja a dolgot, de nem akar semmilyen formában kizárni az életéből. Természetesen nagyon féltem ettől az estétől, de valamiért engem is vonzott a dolog, végül pedig kellemesen csalódtam. Azóta többször tartottunk ilyen izgalmas estéket - természetesen mindig betartjuk a szabályokat -, és mivel a résztvevő lányok pontosan tudják, hogy én vagyok a párom számára a királynő, nem akarnak versenyezni velem. Elkötelezettek vagyunk egymás iránt érzelmileg, és mindketten ugyanazt akarjuk, hogy a másik boldog legyen, de a barátainknak nem mesélünk ezekről az alkalmakról, mert úgysem értenék meg."

Minél többször csináljuk, annál kevésbé élvezzük?

A 20. század végének társadalmi és gazdasági környezetében nehéz fenntartani a "tiszta kapcsolatok" ideáltipikus modelljét. A mai szociológia egyik vezető teoretikusa, Anthony Giddens szerint ezek a változások olyan mértékűek, amelyek a hagyományokat jobban a háttérbe szorították, mint valaha. Az általa "műanyag szexualitásnak" hívott jelenség - melyben a szexualitás megszabadult eredeti reprodukciós funkciójától - nem csupán a jövő heteroszexuális, de homoszexuális és leszbikus viselkedési formáit is érinti. Az emberek nagyobb választási szabadsággal élhetik az életüket, és egyedi tervezésű személyes utak révén keresik a boldogságot. A szexuális drámák áthatják a kultúránkat, nemi vágyaink csillapíthatatlanok, és úgy tűnik, jelenleg a szexuális erkölcstelenség minden formája legitim. Általánosan elfogadottá váltak a házasságon kívüli szexuális viszonyok, az egyéjszakás kalandok, rohamosan csökken a házasságkötési hajlandóság, de az élettársi kapcsolatok stabilitása is megingott.

A jövő házasságai nem egy életre szólnak

Dr. Helen Fisher, a neves amerikai antropológus szerint a házasságok nagyobb mértékben változtak meg az elmúlt száz évben, mint az elmúlt tízezer évben, és még inkább változni fognak az elkövetkező húsz évben. A szűzen férjhez menés, az elrendezett házasság és a férfi az egyedüli családfenntartó koncepciója eltűnőben van. Mára megváltozott a hűtlenség fogalma: sok házaspár egyetért abban, hogy egy alkalmi kaland belefér a kapcsolatba, vagy hosszú távú házasságtörő viszonyt tartanak fenn a partner jóváhagyásával. A válás szerepe is átértékelődött: régen kudarcnak számított a házasság felbontása, ma pedig gyakran első lépésnek tekintik az igazi boldogság felé vezető úton. A kutatónő szerint ezek a tendenciák ugyanakkor nem új keletűek, és több ezer évvel ezelőtt elődeink nemcsak az utódnemzés, hanem a testi örömök kedvéért is szeretkeztek, és egyszerűen továbbálltak, ha másutt remélték a boldogságot. Sandra Burchsted futurista gondolkodó azt vizionálja, hogy az elkövetkező évtizedekben a legtöbb ember a házasságot evolúciós folyamatnak fogja tekinteni, nem pedig egyszeri "sírig tartó" eseménynek, és legalább négy alkalommal köt majd házasságot, melynek utolsó állomása az igazi lelki társ lesz majd. A jövőkutatók közül sokan azonban egyetértenek abban, hogy valami biztosan nem fog változni: az embernek mindig is szüksége lesz társra.

A magány és a kétségbeesés pestise közeleg?

Meredek hullámvasúton ülünk, ahol a romantikus pillanatokat gyakran az interneten éljük meg: az egyedülállók nagyobb valószínűséggel flörtölnek a világ másik felén élővel, mintsem ismernék a szomszédjukat. A virtuális ismerkedésben sokan elvárják, hogy első látásra szerelembe essenek valakivel, de az irracionális vágy nemcsak vakká tesz, hanem kiábrándultsághoz és magányhoz is vezethet. Tény, hogy a szexuális vonzódás (a kémia) fontos összetevője egy bimbózó kapcsolatnak, ám ahelyett, hogy a virtuális társkeresők örülnének az első találkozásnak, elutasítják annak a lehetőségét, hogy megismerhessék a másikat a felszín alatt is. Nem csoda, hogy az internetes randevúk túlnyomó része kudarcba fullad, ám ezek jelentős hányada kivirágozhatna, ha a partnerek készen állnának a haszontalan taktikázás és a külsőre vonatkozó abnormális elvárások helyett a megértésre, az elfogadásra és a toleranciára. A jövőt illetően a statisztikák azt mutatják, hogy 2026-ra az emberek 30%-a egyedülálló lesz, s bár a cyber-alkalmazások virágozni fognak, a virtuális kapcsolatok soha nem helyettesíthetik a valódi közösségeket.

Tudtad?

- A jövőben hosszabb ideig fogunk élni, így az idősebb emberek előtt is jobban megnyílnak az ismerkedési lehetőségek. Az amerikai bestsellerszerző, Valerie Gibson "Cougar" címmel könyvet írt a témáról, amelyben a 30-40-es korosztályba tartozó magabiztos, független és kívánatos nőket "pumáknak" nevezi, akik pontosan tudják, mit akarnak: fiatal szeretőt és rengeteg szexet. Egy felmérés szerint az interneten ismerkedő 40 és 60 év közötti szingli nők 50%-a fiatalabb férfival létesít szexuális kapcsolatot, akik ellenállhatatlan vonzerőt jelentenek az ifjú titánok szemében, mivel már nem akarnak gyereket, együttélést vagy komoly elköteleződést.
- Egy friss kutatás szerint a megkérdezett nők 45%-a már az esküvője napján tudta, hogy rossz partnert választott, és legtöbbjük saját bevallása szerint csak azért ment férjhez, mert félt az egyedülléttől, és meg akarta mutatni a barátnőinek, hogy sikeres a magánélete. A híres amerikai családterapeuta, dr. Paul Hokemeyer azt vetíti előre, hogy a közvélemény ezidáig kénytelen volt elviselni a romantikus eszmék média általi manipulálását, például azt, hogy egyes sztárok dollármilliókat költenek az esküvői ceremóniára. A szakértő szerint a jövőben a nyilvánosság nem fog komolyabb érdeklődést mutatni a hírességek magánélete iránt.

Gregor Anikó szociológus, egyetemi tanársegéd véleménye:

"Az emberek mindig félnek az elkövetkező évtizedektől, és erősen foglalkoztatja őket az a gondolat, hogy milyen erkölcsi jövője lesz annak a társadalomnak, melyben élnek. A virtuális testiségről, a mechanikus szeretőkről és a hasonló dolgokról szóló hírek célja nem más, mint a morális pánikkeltés, ami a társadalom idealizált rendjét és hagyományos életmódját veszélyeztető hatásokra hívja fel a figyelmünket, olykor elfedve a mélyebben húzódó társadalmi válságokat. Ugyanakkor minden korszakban, minden kultúrában létezett 'jó' és 'rossz' szexualitás, ami egyfajta hierarchiába rendezte a szexuális viselkedéseket. Ennek a piramisnak a tetején található az a fajta, a társadalom által idealizált és normaként állított heteroszexuális kapcsolat, aminek alapvető kerete a házasság, elsődleges célja a gyermeknemzés, és a piramison lefelé haladva találhatjuk a társadalom által legkevésbé elfogadott ('rossz') szexuális viselkedéseket, mint például az azonos neműek közti szexuális kapcsolatot, vagy akár a különböző korosztályok tagjai közti szexet. Manapság sokszor felmerül a kereskedelmi tömegmédia személyiségromboló szerepe, ugyanakkor hiba lenne pusztán a tömegkultúrát démonizálni, hisz nem ezek az egyedüli csatornák, amelyek szocializálnak bennünket. Amíg a különböző médiumokban látható jeleneteket rosszaljuk és tesszük felelőssé a fiatalok, vagyis a társadalom jövőjét szimbolizáló korosztály vélt szexuális viselkedése miatt, addig sem kell saját szocializációs szerepünkről gondolkodnunk. Szociológusként a párkapcsolatok valódi, érzelmi és szexuális egyenlőségét szeretném vizionálni, ahol nem létezik például a nőket sújtó kettős mérce. Számomra az ideális jövőkép egy olyan társadalom, ahol a nők nincsenek alárendelt helyzetben, és mindenki által elfogadottá válik, hogy különböző társadalmi szerepeik esetleges beteljesítése mellett ugyanúgy vannak intellektuális, érzelmi és szexuális igényeik is."