Till Attila anyaszült meztelenre vetkőzött a nőkért.
Végre valaminek felhőtlenül lehet örülni kis hazánkban.
A fotón Tilla fütyijét fügefalevélként Heller Ágnes filozófus saját kezűleg írott és tartott könyve takarja. Tüstént előástam a ládafiából a nagyítót, hogy kiderítsem, milyen könyv van a képen. Tilla ékét "A reneszánsz ember" című művével takarja Heller. Korunk egyik legnagyobb filozófusa tiszteleg Tilla csupasz reneszánsz személyisége előtt.
Na, erre varrjanak gombot a hímsovének.

Én kitenném ezt a képet az irodámban, ahogy az autószerelők az autósmacás naptárakat a szervizben. Tilla, a háromgyermekes showman a maga két és fél méteres valóságában - két méternyi csak a lába!- vigyorog, mint a tejbetök. Heller Ágnes a derekáig ér, és úgy fest, mint egy jó boszi. A fotó része a Nők a Pályán egyesület által kezdeményezett népszavazási kampánynak: a népszavazás célja, hogy a képviselők legalább egynegyede legyen nő a parlamentben, a jelenlegi 9%-kal szemben. Skandallum! A nők állást kérnek a hon atyáitól!
Pedig fordítva kellene legyen, mert 55-45 arányban húzzuk az igát ebben az országban, a nők többségi tulajdonosok e honban. De sajnos mégsem vagyunk meghívva az exkluzív klubba, ahol a fiúk a döntéseket hozzák. 386 képviselőből 32 a nő.
Nincs egyetlen miniszternőnk sem, a kormány pedig úgy ahogy van, nőtelen.
Anyátlanok szegény honatyák.

Ruanda és Svédország áll a világranglista élen, náluk 100 honatyából 40 nő.
Mi meg annyira csehül állunk, hogy a szlovákok és az összes környékbeli ország is leköröz minket.
Bár Albániát verjük orrhosszal. Brávó.

"Miért éppen a nőket diszkrimináljuk pozitívan, amikor annyi kisebbség van még?!"- így hangzik a kvótát ellenzők leggyakoribb érve. Miért éppen a nők?! Komoly? Fifti-fifti élünk ebben az országban, felesben lapátoljuk a szenet, a döntések felelősségét és lehetőségét is illene végre feleznünk, nem? Bizonyított tény, hogy ha beveszik a nőket a klubba, akkor sikeresebb és hatékonyabb lesz az adott országot.

Itt vannak a skandinávok. Náluk rég bevezették a kvótát, nincs is már szükségük rá. A svédek például nem fogynak: vígan kufircolnak és sokasodnak, pedig k. sötét és hideg van náluk, és közben a politikai-gazdasági hatalomban is annyi a nő, mint a nyű.
Nálunk meg a gyerekes anyák negyede hiába akar, nem tud visszamenni dolgozni, pedig egy vagyont költött az állam a taníttatásukra. De ha sikerül is visszamenniük, minél több a gyerekük, annál kevesebbet keresnek. Büntibe kerül, aki szül. Jé, vajon miért fogy a magyar?

Hogy jön mindez a parlamenti kvóta ügyéhez?
Aki nincs benne a klubban, az ne csodálkozzon, ha tojnak a fejére: könnyen kiszolgáltatottá válhat, majdnem annyira, mintha meztelen lenne. Ha végre több nő lenne a  parlamentben, nem lehetne állandóan manipulálni a gyeddel meg a gyessel, nem lehetne lesöpörni az asztalról a hiányzó óvodai és bölcsődei helyek problémáját, az otthonszülés kérdését, a részmunkaidős foglalkoztatás hiányát, és még sorolhatnám. Na, és akkor mi van, ha nem hívnak meg a fiúk a klubba?
Semmi. Demokrácia van, mi nők vagyunk többségben - 55%! -, megszavazzuk, és slussz-passz, ugye?!

Addig is, amíg lesz végre elég nő a parlamentben, én szeretném, ha november 26-án megünnepelnénk az Országházban az Anyaszült Napot.

Csak a respekt és a rend kedvéért, hiszen honatyáinkat is anya szülte. Plusz hadd érezzék át azt, amit Tilla, amikor bevállalta a jó ügyért a pucérsággal járó figyelmet és kiszolgáltatottságot.
Az Anyaszült Napon mind a 352 férfi képviselő önként, egy szál f.-ban interpellál.
Kíváncsi vagyok, képesek lesznek-e pucéran is ugyanolyan magabiztossággal szajkózni azt, amit szoktak, például hogy "Magyarország nem Skandinávia, itt az asszonyok szeretnek otthon lenni!", vagy azt, hogy "A gyermektelen párok adózzanak!", vagy a kedvencemet: "Kötelező házastársi hűséget!"
Ha elég tökösek lennének a honatyáink, akkor ők is oda mernének állni csupaszon a kamerák elé, és ezt mondani: Lányok, asszonyok, let's club!

Honanyuk, unite!